Nem tudom, hogy Hagyó Miklós ártatlan-e a BKV-ügyben. Olyannyira hidegen hagy, hogy egyáltalán nem is érdekel. Tisztázza magát, ha tudja. Ennél sokkal jobban izgat, hogy bűnössége, vagy ártatlansága valószínűleg nem is fog soha kiderülni.

Valami persze kiderül majd, de ez nem biztos, hogy az igazság lesz. Nálunk ugyanis, ha valami kiderül, arról nem lehet tudni, hogy az igazság derült ki, vagy annak az ellenkezője.

Nem tudhatjuk, hogy mi az, amit megtudtunk: színtiszta, vagy szemenszedett?

Ez az írás tehát nem Hagyó Miklósról szól, hanem Balogh Zsoltról.

Pontosabban arról, hogy utóbbi, úgyis, mint a BKV egykori vezérigazgató-helyettese, majd megbízott vezérigazgatója, hogyan lett szinte egyik napról a másikra gyanúsítottból megbízható és szavahihető tanú. (Aki persze formailag továbbra is gyanúsított, a gyanú szerint súlyos bűncselekmények elkövetője).

Balogh Zsolt néhány nappal ezelőtt még ugyanolyan gyanúsított volt a sajtó szemében, mint a többiek. Elvetemült gazember, aki társaihoz hasonlóan talicskával tolta ki a pénzt a BKV-ból.

Aztán valahogy minden megváltozott: Balogh Zsolt mára egy megtévedt, és alapvetően kényszer hatása alatt cselekvő, szavahihető ember lett. Amióta őszinte és feltáró vallomást tett, azóta ő az igazság bajnoka.

Balogh Zsolt először a Magyar Nemzetnek nyilatkozott. Innen tudjuk, hogy éjszakánként nemcsak aludni, de pisilni is szokott. Hogy hányszor jön rá éjszaka a vizelhetnék, az sajnos nem derült ki a terjedelmes interjúból. Sőt, még egy nappal később, a Hír TV-nek adott interjúban is homályban hagyta ezt a momentumot. De éjszakánként egyszer biztosan kimegy a klotyóra, mert azt mondta a Magyar Nemzetben: „Minden éjszaka, ha kimentem pisilni, kinéztem a kapura, mert tudtam, hogy értem fognak jönni”.

Balogh Zsolt tehát már vezérigazgató-helyettesként és megbízott vezérigazgatóként is szorongva pisilt, félt a lebukástól, attól, hogy az igazságszolgáltatás egyszer őt is utoléri. Ettől azonban még továbbra is aláírta a papírokat. Mely pénzek aztán, Hagyón keresztül, ki tudja, hol álltak meg. Balogh Zsolt ezt nem tudhatta, kis ember volt ő a nagyok játékában. Csupán sejtetni engedte az interjúkban, hogy valószínűleg pártoknál landoltak az ebül szerzett pénzek.

Hogy akkor miért nem szállt ki a buliból? Azért nem, mondta, mert nem csak az állását féltette, de szó szerint is félt. Azért félt, mert üvöltöttek vele. Főként Hagyó Miklós üvöltött vele, akit egyébiránt negyven deka párizsi jelenlétében ismert meg.

Amikor ugyanis először találkoztak, Hagyó éppen párizsit evett, Balogh Zsolt szíves közlése szerint mintegy 40 dekát. És ami még ennél is szignifikánsabb, két kézzel tolta a szájába a párizsit, közben pedig kiabált Balogh Zsolttal.

Szürrealisztikus látomás, nem csoda, ha inába szállt az egykori BKV-vezér bátorsága.

Összesen mintegy 70 millió forintot adott át Hagyónak, több részletben. Volt, hogy egy Nokiás dobozban vitt 15millió forintot – azóta tudja, hogy egy Nokiás dobozban éppen 15 millió forint fér el.

Itt azért mintha egy kicsit elnagyolt lenne a tanú eddig oly precíz elbeszélése. Mi többiek, akik még soha nem vittünk Nokiás dobozban pénzt a főnökünknek, nyilván tudni szeretnénk azt is, hogy milyen címletekben kell érteni a Nokiás doboznyi 15 millió forintot. Jogunk van tudni ezt, elsősorban miheztartás végett. Hátha a közeli jövőben mi is kerülünk hasonló helyzetbe, és ne akkor kezdjünk el gondolkodni, hogy akkor most Nokiás, vagy Motorolás, netán Samsungos dobozban vigyük a pénzt.

Az ember soha nem tudhatja, jó mindenre időben felkészülni.

Mondjuk, az is megérne egy misét, vajon mit szól a Nokia cég ahhoz, hogy ilyen összefüggésben történik hivatkozás vele kapcsolatban. Örül neki – mindegy, hogy mit, csak írjanak rólunk – vagy éppen ellenkezőleg: bosszankodik, és pert fontolgat, ha Balogh Zsolt nem hagy fel a Hagyónak vitt Nokiás doboznyi pénz emlegetésével.

Megismétlem, mielőtt bárki félremagyarázná: nem Hagyó Miklósról szól ez az írás. De még csak nem is Balogh Zsoltról, hanem a magyarországi közállapotokról. Arról, hogy a sajtó segítségével miként lesz egy „talicskatologató” gyanúsítottból megbízható és szavahihető tanú.

Aki, ha mond valamit, azt el kell hinni. Legalábbis abban az esetben, ha beleillik a koncepcióba.

Balogh Zsolt még további szaftos részleteket ígér. És ne legyenek kétségeink: a választásokig még bő egy hónap hátra van, lesznek még további érdekességek, kitálalások. Békaemberek, csőszkunyhó, minden, ami az ilyen történetekben szokásos.

Merthogy állítólag már nem csak az ügyészség, de az eddig meglehetősen lomhán mozgó rendőrség is készül a kormányváltás utáni szép új világra.

Kot, kot, kotkodács, minden napra egy vallomás.

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata