Bálnát tuszkolni a tengerekbe
Kék, sárga, zöld és fehér kukák álltak egymás mellett a ház közelében, ahol egy hétig laktunk. Nem kellett hozzá nagyon messzire utaznunk...
Kék, sárga, zöld és fehér kukák álltak egymás mellett a ház közelében, ahol egy hétig laktunk. Nem kellett hozzá nagyon messzire utaznunk, ötszáz kilométernél alig többet autóztunk dél felé. A figyelmes olvasó már bizonyára kitalálta, Horvátországban jártunk. Egy hét nem nagy idő, ám arra elegendő, hogy az ember megfigyelje, hogyan csinálják, arrafelé, hogy szinte alig van szemét az utcákon.
Ami azért is említésre méltó, merthogy mindenféle népek járnak arrafelé mostanában. Ezerrel tombol a turistaszezon, ám az ezernyelvű, egyszívű brigád szinte minden tagja zokszó nélkül zarándokol el a legközelebbi szelektív szemétgyűjtőig.
Na jó, a zarándoklás szó talán túlzás, már csak azért is, mert nem kell sokat gyalogolni: szinte minden harmadik-negyedik ház előtt látni ezeket a színes szerkezeteket. Nem semmi, mondhatnánk, főként, ha figyelembe vesszük, hogy idehaza gyakran akár egy kilométert is sétálhatunk, míg szabályosan megszabadulhatunk a kezünkben tartott szeméttől. Ilyen körülmények között igen kitartónak, és eltökéltnek kell lenni ahhoz, hogy az ember ne dobja el a kezében lévő csikket, papírzsebkendőt, használt szalvétát.
Tudom, nem nagy dolog, de már rég megfigyeltem, hogy ahol tisztaság van, ott az emberek döntőtő többségének eszébe sem jut szemetelni. Ahol már amúgy is szemetes az utca, ott sokkal könnyebben repül a betonra egy elhajított üdítős flakon, és az autókból is könnyedebb mozdulatokkal dobálják ki a megunt dolgokat, mint ott, ahol, ahogy mondani szokták, a járdásáról is lehet enni.
Bár nem vagyok hivatásos környezetvédő, de másokhoz hasonlóan, nekem is vannak elképzeléseim, arról, hogyan tudnánk, mi, hétköznapi emberek tenni a környezetünkért. Nem a jéghegyekre gondolok - drukkolok azokért is persze, meg az esőerdőkért is szorítok, és azt is szeretném, ha a városokban több lenne a zöldövezet. Alapvetően fontos dolgok ezek, ám engem mindig is a földhözragadt, napi problémák érdekeltek: olyanok, amelyekért mi, magunkat civileknek nevezők is tudunk tenni valamit.
Ezért javasolnám a környezetvédelmi mozgalmaknak, hogy más, természetesen ugyancsak fontos feladatukat nem félretéve, feszüljenek neki a fővárosi – majd később persze az országos - szeméthelyzet javításának. Tudom, nem olyan látványos feladat, mint a kamerák előtt fához láncolni magunkat, vagy távoli tengereken bálnákat visszaszuszakolni az óceánba. Még színes egyenruhát sem kell hordani hozzá – szürke és sziszifuszi munka rávenni az embereket arra, hogy a szemetet ne ott dobják el, ahol éppen kedvük tartja. Ha ebben sikerülne eredményt elérni, innen már csupán egy lépés lenne a szelektív hulladékgyűjtés elterjedése. A kék zöld, fehér és sárga kukák ugyan nem turistacsalogató látványosságok, ám még mindig jobban mutatnak az utcán, mint a bennünket időnként teljesen ellepő, szelektívnek még a legnagyobb jóindulatokkal sem mondható szeméthegyek.
A Metro újság - www.metro.hu - számára írt cikk írott változata
