Bal lábat a jobb után...
Vagy éppen fordítva. Mert most az van, hogy még fel sem ocsúdtunk az eddigi botrányokból, máris itt van az egészségügyi reform újabb áldozata....
Vagy éppen fordítva. Mert most az van, hogy még fel sem ocsúdtunk az eddigi botrányokból, máris itt van az egészségügyi reform újabb áldozata. A sértett ezúttal nem halt meg, mint a hódmezővásárhelyi kórházból hazafias megfontolásból és polgári indíttatásból tovább autóztatott férfi - mindössze egy öt centis vágással és némi tapasztalattal lett gazdagabb.
A történet vérfagyasztó, és úgy ciki, ahogy van, de legalább mind a polgári, mind pedig a nemzetrontók számára érthető. Egy férfi műtétre várt a miskolci kórházban, a térde alatt volt egy kis kitüremkedés, ezt a problémát kellett volna a doktoroknak orvosolni. Ám azok, ahelyett hogy a jobb térdét vették volna kezelésbe, előbb a balt operálták meg. A beteg éber állapotban volt, altatás nélkül várt a beavatkozásra, és amikor az ápoló személyzet nekiszegezte a kérdést, hogy ugye tényleg a bal lábát kell műteni, ő rábólintott. Később persze észlelték a hibát, ekkor gyorsan a másik térdét is megműtötték, mint utóbb kiderült, azon is volt egy hasonló elváltozás, azzal a különbséggel, hogy a bal térde alatti kitüremkedés korábban nem okozott neki panaszokat.
Most mindenki a felelőst keresi, pedig az már régóta megvan: hogy miért rossz minden, azt már a műtét előtt is lehetett tudni. Természetesen az egészségügyi reform a felelős, minden baj Molnár Lajossal kezdődött, őt pedig, mint tudjuk, Gyurcsány találta ki.
És mink még ugye nagyon jól emlékszünk, hogy mielőtt ők a színre léptek volna, minden jó volt - ha nem csal a memóriánk, az Állatkertben is több fehér oroszlán született, mint mostanában. Minden rendben volt, orvosi műhibáról csak az utóbbi időkben hallani, mentővel autóztatott betegekről, gyomorban felejtett műtőskendőkről, a saját zsebükre dolgozó orvosokról és ápolókról úgyszintén.
A korábbi kormányok idején ilyen nem fordulhatott volna elő. Hornék idején még talán, de a Vezénylő Tábornok - Torgyánnal és Mikolával súlyosbított -kormányzása alatt minden tökéletesen működött. Amin persze nem kell csodálkozni: akkor még rend volt, az Andrássy úton techno zenét bömböltető lila tangás szingliket nemzeti érzelmű körmösökkel tartották kordában. Aki kórházba került, sohasem panaszkodott az ellátásra, ha voltak is problémák, legföljebb azt kifogásolták az ápoltak, hogy túlságosan bőséges a reggeli, rendes magyar ember ilyen körülmények között elhízik a kórházban, és érintetlenül küldi vissza a hozzátartozók által becipelt csomagokat. És azt is sokan nehezményezték, hogy az ápolók túlzottan kedvesek – nemcsak hogy nem fogadnak el pénzt a betegektől, hanem éppen ellenkezőleg: minden hozzájuk kerülő ápoltnak a zsebébe diszkréten egy borítékot csúsztatnak. (Aki tiltakozik, annak gyengéden, de határozottan rápaskolnak a kezére.)
Úgyhogy most minden baj a reform miatt van, a legjobb lett volna mindent úgy hagyni, ahogyan volt. Ez a mi munkánk, és nem is kevés: mindent visszacsinálni, hogy minden olyan legyen, amilyen régen volt. Akkor, és csak akkor, helyreállhatna a rend, amely egyébként mindannyiunk közös érdeke. Mert már a mostanában sokat idézett Kádár elvtárs is megmondta: a jobb térd, az legyen jobb térd, a bal meg legyen bal. Jó, tudom, ő a krumplilevesre gondolt, de ez teljesen mindegy, a polgári oldalon mostanában úgyis annyit emlegetik, nem utolsósorban nosztalgiával persze, hogy ha nem lopták volna el az Öreg csontjait, most azt írhatnánk: szegény Jánosom Kádárom, forog a sírjában!
A Klubháló- www.klubhalo.hu - számára írott cikk írott változata
