A falkaforradalom ellenzi a tandíjat, mert ezzel csak a szocialisták akarták elvenni a fiatalok jövőjét, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a diákok a felsőoktatásban fizessék meg a képzésük költségeit. Ez utóbbi persze nem tandíj, hanem az a pénz, amennyibe a taníttatásuk kerül, a tanárok munkadíja, az egyetemi épületek fűtés számlája, az áramért fizetett díj.

Szerencsére az egészségügy még ingyen van, és a hálapénzt is törvény tiltja, kivéve azokat a kórházakat, ahol a munkahelyi vezető ezt engedélyezi. A falkaforradalomban a munkahelyi vezető, közismert nevén kórházigazgató tehát felülemelkedhet a törvényen, helyben hozhat olyan rendelkezést, amely országosan ugyan törvénytelen, ám az ő kisebb közösségében elfogadott, vagyis, törvény írja elő, hogy törvényesen lehet törvénytelen. Arról nem jött hír, hogy kap-e nyugtát a hálapénzért a beteg, adózik-e az így szerzett jövedelem után az orvos, lehet-e kérni áfás számlát, és úgy egyáltalán: mit szól ehhez a jogrend és a tisztesség. (Hogy a józan észről szó se essék).

A falkaforradalom kitermelte nekünk magából Budai Gyulát, aki a filozófusbűnözők felgöngyölítése, valamint a Sukoró-ügy leleplezése után most a dinnyefronton vágott rendet. Budai úr, akinek a filozófus-ügyben tett igaztalan vádaskodásaiért (ha kevésbé lennénk finnyásak a stílusra, megnyilvánulásait leginkább hazugságoknak mondanánk), máig nem kért senki bocsánatot az érintettektől, most a magyar dinnyetermelők érdekében elintézte, hogy a magyar fogyasztók drágábban vehessék meg a magyar dinnyét.

Még némi kartellgyanú is felvetődött az ügyben, Budai úr először nem tagadta, kérkedett is vele valamelyest, hogy neki nem tud ártani a versenyhivatal, vegyük tudomásul, hogy ha ő kartellezik, azt a magyar termelők érdekében teszi. Mellesleg, egyáltalán nem zárójelben jegyeznénk meg, hogy nem csak a dinnye termelője magyar, de a dinnye fogyasztója is az, az ő pénztárcájának vastagsága is a magyar jövedelmekhez lett igazítva, az ő érdekében is kellene kartellezni valakinek, ha már a szakszervezetek nem alkalmasak erre, mert vagy el lettek lehetetlenítve, vagy már normális üzemmenetben is csak arra voltak jók, hogy vezetőik a saját pecsenyéjüket sütögessék.

A falkaforradalom dicsőségére a magyar gazdaság immár a második egymást követő negyedévet zárta recesszióban. Ez persze nem probléma, mert igazodik az Európai trendhez. Irigyel is emiatt bennünket Európa, lesi el az ötleteinket, mert nekünk még tündérmesénk is van, míg ők már annak is örülnek, ha egy valamire való valóságra futja csórikáméknak. Jövőre persze minden jó lesz, de ha nem, akkor egy év múlva, vagy valamikor biztosan, növekedésnek indul a gazdaság, és gyarapodnak az emberek. Ezt maga a Tündérmesélő mondta, s ha valaki, hát ő csak tudja, ő és a  környezete már eddig is gyarapodott, miért ne tenné ezt ezután is.

Európa tehát irigyel bennünket, amiért igazodunk a közös trendhez, egyedül Európát felejtették el értesíteni erről, meg a régiónk többi országát, akik irigylés közben úgy otthagytak bennünket, mint Szent Pál az oláhokat. Csak a hátukat nézzük egyre távolabbról, de ez sem gond, sasszemünk nőtt minekünk a falkaforradalomban, soha nem volt még ennyire éles a látásunk, azt is látjuk, ami nincs.

Csapataink harcban állnak, a rugalmas elszakadás hungarikummá nőtte ki magát: az őrült határán vagyunk.