Az örök második
Fodor Gábor nagy ember, majdnem két méter magas. Ezzel azonban még nem tűnne ki a többi szabaddemokrata vezető közül, hiszen Kóka is égimeszelő...
Fodor Gábor nagy ember, majdnem két méter magas. Ezzel azonban még nem tűnne ki a többi szabaddemokrata vezető közül, hiszen Kóka is égimeszelő, Demszky is, Magyar Bálint és Kuncze úgyszintén - mindannyian egy méter kilencven környékén.
Fodor a Fideszben kezdte politikai pályafutását, ahol nem csupán testméreteivel magaslott ki a többiek közül. Egyedül Orbánt nem tudta soha leárnyékolni, hiába magasabb nála jó másfél fejjel, a Vezénylő Tábornok mögött mindig csak a második hely jutott neki. Ennek ellenére nem ezt unta meg 1993-ban, hanem egykori pártja hirtelen irányváltásából lett elege. Otthagyta a jobboldal felé vitorlázó Fideszt és átigazolt az akkori Nagy Testvérhez, a Szabad Demokraták Szövetségébe.
Azóta kétszer volt miniszter és többször maradt le arról, hogy másodiknak választott pártja elnökévé válasszák. Mindkét minisztersége idején szocialista kormányfő alatt szolgált - Horn Gyula regnálása idején a művelődési és közoktatási tárcát vezette, jelenleg, a második Gyurcsány-kormányban, a környezetvédelemért felel első emberként.
Többször próbált már egy sorral előrébb lépni, számos alkalommal indult a szabad demokraták elnöki tisztéért, de idáig mindig alulmaradt az éppen aktuális riválissal szemben.
Legutóbb Kóka János győzte le hihetetlenül szoros szavazással: az első forduló után még 377:377-es döntetlen volt az eredmény, később Kóka néhány szavazattal megelőzte.
Jelenleg áll a bál a szabad madarak háza táján, mert kiderült, hogy az egy évvel ezelőtti szavazáskor csalás történt: valakik más valakik helyett szavaztak. A bal-liberális oldal csalafintaságainak leleplezésére szakosodott Fidesz-közeli Hír TV lapzártakor 26 olyan SZDSZ-es „szavazóról” tud, akik ott sem voltak a voksoláskor.
Fodor Gábort nem azért szeretjük, mert még soha nem volt az SZDSZ elnöke, hanem mert finom modorú, halk szavú, választékosan beszélő középkorú fiatalember. Aki ráadásul annyira liberális, hogy nekem, aki szintén liberálisnak gondolom magam – nem pártkötődés szintjén, hanem világnézetileg – Fodor liberalizmusa már kicsit sok.
Fodor ugyanis még azokat is megérti, akiken, szerény véleményem szerint, nincs mit megérteni. Ha rajta állna, soha semmilyen eszmerendszer érvényesülését nem korlátozná, még azokat sem, amelyek az ő általa vallott eszmék követőinek megszüntetésére törekszenek.
Fodor Gábor a mai politikai paletta egyik legrégebben képben lévő politikusa, s bár jelentős sikereket - lásd még kudarcba fulladt elnöki ambíciói – nem könyvelhet el, azt elmondhatja magáról, hogy még a politikai ellenfelei között is csak mérsékelten számít ellenszenvesnek.
Fodor az örök második, de ez az állapot nem biztos, hogy élete végégig így lesz. Egyszer az ő ideje is eljön – kérdés, hogy meglesz-e még akkor az a párt, amelynek az elnöke szeretne lenni?
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
