Az Ordító Egér
Nem tudom, hogy kiabálásból épülhet-e egy ország? Fenyegetésből, tagadásból, keresztbe fekvésből. Ultimátumokból. Abból, hogy külföldön...
Nem tudom, hogy kiabálásból épülhet-e egy ország? Fenyegetésből, tagadásból, keresztbe fekvésből. Ultimátumokból. Abból, hogy külföldön mószeroljuk az országot, amelyben élünk.
Befeketítjük a hazát, amelynek polgárai vagyunk.
A köztársaságot, amelynek miniszterelnöke voltunk. (És amelynek – nincs nagyobb vágyunk az életben – újból a kormányzója szeretnénk lenni.)
Jelenleg ugyanis csak egy sportklub elnöke vagyunk. Meg egy párté, de egyik sem elegendő a becsvágyunk kielégítésére. Még azt sem tudjuk eldönteni, hogy melyik a nagyobb hatalom, hol több a megtiszteltetés? A jövő talán majd eldönti.
Az Ordító Egér most fenyeget.
Fél, ezért kiabál.
Kiabál, mert fél.
Most a biztosítókat fenyegeti. Hogy hogyan lesz, ha majd győznek.
Sokan szeretnék, ha ők győznének, és sokan azt, hogy ne. Mostantól szerintem a biztosítók sem szeretnék.
Nem ismerem személyesen a biztosítókat, de olvasok róluk az újságokban eleget. Meg látom a hirdetéseiket, és olyan is van közöttük, amelyikkel munkakapcsolatban vagyok.
Tapasztalatból tudom, hogy kemény, tökös legények a biztosítók. Nem beszari alakok, mint ahogyan mostanában egy történész a mi köztársasági elnökünket nevezte a tévében.
Ráadásul a biztosítóknak pénzük is van, nagy, nemzetközi tőke áll mögöttük, jó okuk van arra, hogy magabiztosak legyenek.
Én még soha életemben nem láttam bizonytalan biztosítót. Sem olyat, amelyik bizonytalan, kiabálós embereket foglalkoztatott. A biztosítók mindig mosolyognak – akár van okuk rá, akár nincs.
Általában van – de ha nem lenne, mi erről sem tudnánk.
Most a kormány üzletet ajánlott nekik: szálljanak be az egészségügy finanszírozásába. Nem rossz üzletről van szó, bár talán nem is annyira jó. Hogy pontosan mennyire jövedelmező, ma még senki sem tudja. A biztosítók már tárgyalnak a kormánnyal, de még nem dőlt el semmi. Keményen tárgyalnak a biztosítók, mert nem tehetnek másként. A biztosítókat ugyanis, szemben a pártokkal és a politikusokkal, nem az állam tartja el. A biztosítók is az adófizetőkből élnek, de nem úgy, mint a pártvezérek: az adófizetők ugyanis csak akkor adják nekik oda a pénzüket – értsd: akkor kötnek náluk biztosítást – ha jobbak a többieknél. Jobbak, vagy jobbnak látszanak - esetleg mindkettő.
A biztosítók hozzászoktak a versenyhez, és azt is régóta tudják, hogy a hangzatos szavak nem elegendők. Ha hazudnak, sokkal hamarabb lelepleződnek, mint a politikusok. Időnként le is lepleződnek, és ilyenkor előbb vagy utóbb, kénytelenek lehúzni a rolót. (De legalábbis kisebb székházba költözni).
Még el sem kezdték a kormánnyal a tárgyalásokat, az Ordító Egér már meg is fenyegette őket. Hogyha kormányra kerülnek, minden vissza lesz csinálva.
Felmondják az érvényes szerződéseket, s minden úgy lesz, ahogy régen volt.
Nem tudom, a biztosítók mit gondoltak erről a bejelentésről, bár sejteni azért sejtem. Szerintem a legtöbben legyintettek – sokat akar a szarka, mondták magukban az Ordító Egérről. Mások mosolyogtak, talán olyan is akadt közöttük, amelyik ideges lett.
Egy ideges biztosító senkinek sem jó. Az oroszlán sem rajong azért, ha meghúzgálják a bajuszát. Olyankor mindenre képes, még arra is, amit jó kedvében soha sem tenne.
A biztosítók eddig még nem reagáltak az Ordító Egér fenyegetésére. Ráhagyták, majd elmúlik, gondolták magukban.
Hősünk erre úgy reagált, hogy 19-re lapot kért. Nem csak hogy visszacsinálunk mindent, üzente a biztosítóknak, de a visszacsinálás árát is nekik kell majd megfizetniük.
Ha az Ordító Egéren múlna, már rég feltámasztották volna Kádár Jánost.
Mit kell majd itt visszacsinálni? És időben meddig megyünk vissza? Elég, ha a feketevágásokért büntetik majd az embereket, vagy a padlások lesöprése is szerepel a sportklub elnökének a terveiben?
Netán az is benne van a repertoárban, hogy eldördülnek az Auróra legendás ágyúi, amelyek ezúttal nem a Téli Palota, hanem a magyar Parlament épületét lövik majd?
Látom lelki szemeimmel a biztosítókat, amint egyre, másra alakítják a válságstábokat, s ki sem látszanak a tanácskozásokból. Vezéreik sápadtan görnyednek az íróasztalok fölé, még a hetente esedékes golf partijukat is későbbre halasztják.
Mire számíthatnak, ha majd az Ordító Egér mondja meg, hogy merre menjen az ország? Hogyan lesz majd a példás büntetés? Lesz-e törvényességi alapja, vagy csak úgy, ahogy a jó királyok, álruhában elvegyül a biztosítók között, és kézrátevéssel osztja az igazságot?
Amelyik biztosító nem viselkedik rendesen – értsd: szóba áll a mostani népnyúzó kormánnyal – annak lesz majd nemulass! És senki ne csodálkozzon, ha néha be lesz törve a székházak szépen csillogó üvegportálja. Előfordulnak ilyen nemkívánatos esetek, már olyan is volt, hogy valakit véletlenül elgázolt egy autó. Vagy a kutyáját befestették pirosra.
Szerintem a biztosítók ere a mostani fenyegetésre sem fognak rámozdulni. Nem veszik komolyan az Ordító Egér fenyegetéseit. A biztosítók ugyanis a piacról élnek, ezért, hogy megmaradjanak, kénytelenek szakemberekkel dolgoztatni.
Már régen kiszámították, előbb, mint a nagy közvélemény kutatók, hogy az Ordító Egér soha nem fog visszatérni a hatalomba. Vagy, ha netán mégis, semmit sem fog visszacsinálni. Majd bolond lenne, amikor a nehezét mások már elvégezték helyette.
A biztosítók most biztosan nem foglalkoznak az Ordító Egérrel. Keményen tárgyalnak, mert nem mindegy nekik, hogy milyen megállapodásra jutnak a kormánnyal. Hogy mennyit kell befektetni, és a hogy a végén mennyi lesz a haszon.
Merthogy őket per momentán csak ez érdekli. Az Ordító Egér meg csak hangoskodjon, ahogy az a torkán kifér.
A biztosítóknak még ez is belefér. Ha sokat ugrál - a növekvő kockázatra hivatkozva - legföljebb majd emelik a díjszabást.
Az amerikai magyar Népszava Szabadság - www.nepszava.com - számára írt cikk írott változata
