Értünk tiltották be a tüntetéseket, nem ellenünk.

Csakis ezzel lehet magyarázni, hogy a rendőrség nem engedélyezte a szakszervezetek szeptember végére tervezett demonstrációit. A rendőrség tudja, mi a dolga, és mint mindig, most is kizárólag az emberek érdekében hozta meg a döntést. Ha nem tudná a dolgát, vagyis, nem az emberek érdekében, hanem egy önző, pökhendi, arrogáns és hazug hatalom parancsainak engedelmeskedve cselekedne, akkor most nem lenne miről beszélni.

De erről természetesen szó sincs. Garamvölgyi László szóvivő értünk izzadt és beszélt mellé Kálmán Olga műsorában, nem ellenünk. A mi rendőrségünk ugyanis az emberek rendőrsége, amely, mint tudjuk, két hét alatt felszámolta a bűnözést. Azóta olyan nálunk a bűnözés, mint a fehér holló, annyira kevés van belőle, hogy hamarosan védetté kell nyilvánítani, mielőtt kipusztulna teljesen.

Ha a rendőrség azt mondja, hogy a tervezett tüntetések akadályozzák a forgalmat, akkor így görbüjjek meg, hogy ez így is van. Ki más tudná a legjobban, hogy mi akadályozza a forgalmat, ha nem a rendőrség.

A Néprajzi Múzeumban például a kérdéses időpontban egy nagyon fontos pályázat eredményhirdetése lesz. Köztudott, hogy az ilyen pályázatokra rendszerint milliók érkezése várható, tán még a határainkon túlról is érkeznek hozzánk, Tőkés László üzenetével. Nem lenne jó, ha a pályázat eredményhirdetésére érkező tömegek összetalálkoznának a jogaikért tüntető szakszervezetekkel.

És ugyanígy, a parlamenti munka ellehetetlenülése sem légből kapott dolog. Nem az ujjából szopta a rendőrség, hogy szombat délután tényleg tele van a Kossuth tér országgyűlési képviselőkkel. Ha az ember eldob egy követ, biztos lehet benne, hogy legalább egy Lézer Jánost, de minimum egy Pálffy Istvánt talál fejen. Ezt senki sem szeretné, nem is a kődobálás miatt írtuk, csupán létezik egy ilyen magyar szólás, s ily módon próbáltuk érzékeltetni, hogy sajátos magyar helyzettel állunk szemben.

Arról van szó, hogy a rendőrség, nagyon bölcsen, nem akarja, hogy tüntetésekkel zavarják meg az emberek életét. Még akkor sem, ha a tüntetők is emberek, akiknek annak idején kiszámítható életpályamodellt, a kivívott jogaik megvédését és élhető életet ígért Orbán Viktor.

Úgyhogy most tényleg nagy a kormány dilemmája: igazságot kell szolgáltatnia az embereknek az emberek ellenében.

Nem könnyű a helyzet: azok az emberek, akik most az utcára vonulnak, az öklüket rázzák, és a miniszterelnök felmenőit emlegetik, úgy nagy vonalakban ugyanazok, akik mintegy másfél évvel ezelőtt egy biankó csekket adtak Orbán Viktor kormányának, az volt ráírva, hogy bármit megtehetnek.

Azzal sem jönnék, amire pedig érdemes lenne emlékeztetni: hogy Orbánék ellenzékben még mekkora nagy hívei voltak az utcai megmozdulásoknak. Ha utcai megmozdulást láttak, szaporábban vert a pulzusuk, tágult az orrlikuk, orgazmusközeli lett az érzetük - maga a Kedves Vezető volt szíves említeni, hogy puskaporszagot érez. De ezt most nem lenne korrekt felemlíteni, mert bár tényleg így volt, és Orbánék ellenzékben a demokrácia fontos terepének tartották az utcát, akkor más volt a helyzet. Akkor hazafias felbuzdulásból vonultak az utcára az emberek, a nemzet felemelkedése iránt érzett felelősség miatt gyújtották fel az autókat, törték be a kirakatokat, és támadtak a televízió székházát védő rendőrökre.

Most nincs szó a tévé felgyújtásáról, az utca embere azt sem tudja, merre van a tévé székháza. Meg aztán nem is lenne értelme kocsikat borogatni és felgyújtani: a köztévé műsorait nem nézi senki, hiába olvasnának be ott bármi kiáltványt, nem lenne semmi foganatja.

Talán, ha Wittner Mária a tüntetők élére állva behatolna a köztévé büféjébe. És, mint tették azt öt évvel ezelőtt, nulla százalékos THM-mel terhelt önkéntes áruhitel formájában elfogyasztanának néhány ott található Túró Rudit.

Akkor nyilván a rendőrség is másképp állna a helyzethez. A Túró Rudi magyar termék, nehogy már bárki is akadályozza a magyar embereket a fogyasztásában!