Terelés az egész. Valakik, egészen fent, azt akarják, hogy mi, magyar emberek, ne arról beszéljünk, ami van.

Ezért dobták be a vasárnapi zárva tartást. A kereszténydemokraták kapták a feladatot, nekik már úgyis mindegy, hitelességük soha nem volt, ismertségük, tetszési indexük még annyi sem, ha egyedül indultak volna a választásokon, akkor sem szavazott volna rájuk senki. Ezért bízták rájuk, hogy végezzék el a piszkos munkát, nekik már az sem árt, ha rajtuk röhög az egész ország.

Amíg az emberek ezt a gumicsontot csócsálják, addig sem arról beszélnek, hogy a kormány meg akarta adóztatni az internetet. Mely tervről amúgy máig nem tett le, a miniszterelnök is úgy fogalmazott a rádióban, hogy ebben a formában most nem lehet bevezetni. Ami, normális olvasatban, alapfokú szövegértést feltételezve, azt jelenti, hogy máskor, más formában be lehet vezetni. Ha pedig be lehet vezetni, akkor be is fogják. Nemcsak azért, mert az államnak minden egyes milliárdra szüksége van, hanem azért is, hogy az információk ne áramolhassanak szabadon. Maradjon ez az állami kézből etetett, vezetőszáron legeltetett, megfélemlített média privilégiuma.

Persze, ha úgy vesszük, az internetadó is csak gumicsont, amivel valami, még ennél is súlyosabb dologról el akarják terelni az emberek figyelmét. Valami nagyon piszkos, szaftos dologról, ami minden másnál jobban bűzlik, ahol már nem néhány csóró milliárdról van szó, hanem komolyabb nagyságrendekről.

Például arról, hogy az Egyesült Államok kitiltott hat magas rangú vezetőt Amerikából. Köztük a NAV elnökét, és a hírek szerint még több magas beosztásban lévő munkatársát. Erről akarták elterelni a figyelmet a kereszténydemokraták által felmelegített vasárnapi zárva tartással, meg az internet megadóztatásával.

Merthogy, ez a korrupciós ügy nagyságrendileg súlyosabb. Nem arról van szó ugyanis, hogy egy velünk papíron szövetséges, elvileg baráti, a gyakorlatban azonban általunk semmire sem becsült, tőlünk undorodó nagyhatalom magyar állami vezetőket gyanúsít korrupcióval, hanem arról, hogy ezek az emberek ezt a korrupciót minden bizonnyal elkövették.

A tévében nyilatkozó biztonsági szakértő szerint az amerikaiak nem csak azt tudják, hogy kik keveredtek bele a korrupciós ügyekbe, de azt is tudják, hogy mely bankszámlákra, kikhez került a pénz. Erről akarják az ebben sáros urak elterelni a figyelmet, hogy inkább máson húzzák fel magukat a magyar emberek, más ügyek miatt vonuljanak az utcára, mint emiatt.

Mert ez a kitiltási-korrupciós botrány valóban nagyon komoly, minden más ügynél súlyosabb. Ennél már csak az a súlyosabb, amiről ezzel akarják elterelni a figyelmünket. Mert bár illetékes helyen tudják, hogy már ettől is kinyílik a bicska a zsebünkben, és felmegy a vérnyomásunk, de, ezt gondolják odafönn, még mindig jobb, ha ezen őrjöng a magyar, mintha azt kérdezné, hogy miért utazott rövid időn belül kétszer is Svájcba magánemberként a miniszterelnök. Mi volt a célja, túl azon, hogy a 15 millió forintért odakint tanuló lányát látogatta meg. Miért utazott haza ezt követően repülő helyett vonattal másodosztályon, s miért szállt le a vonatról Kelenföldnél, ahogyan annak idején a magyar Aranycsapat, bujkálva a nép haragja elől, miután elveszítette Bernben (már megint Svájc) a világbajnoki döntőt.

Erről akarják elterelni a magyar emberek figyelmét, hogy valójában mit keresett Svájcban a miniszterelnök. De lehet, hogy mégsem erről, és ez is csupán egy terelés volt, zavaró repülés, gumicsont. Mert úgy gondolják, hogy még mindig jobb, ha erről suttog a magyar, mint arról, hogy hová jutott az ország.

Magyarország ugyanis mára odajutott, hogy az államadósság nő, a befektetők, akik nem kedvelik a kiszámíthatatlan és korrupt gazdasági környezetet, menekülnek, amerre látnak. Az oktatás romokban, az egyetemek után most a középiskolákat készülnek tönkretenni, az egészségügy szintén padlót fogott, soha ilyen hosszúak nem voltak a várólisták, ennyire magas a kórházak adóssága, ilyen elképesztő a betegek kiszolgáltatottsága.

Persze, lehet, hogy ez is csupán egy nagy, átkaroló hadművelet része. Gondosan kitervelt akció, hogy a magyar ember ne azon filózzon, mi van Pakssal, miféle szél fújt át bennünket Nyugatról Keletre, miért tartunk a demokráciából a diktatúrába, hogyan lettünk Európa lesajnált nemzete, kirekesztett páriája, akikhez demokratikus országból kormányfő, király, államelnök még véletlenül sem teszi be a lábát, s a mi kedves vezetőnket sem hívják sehová.

Erről akarják elterelni a figyelmet a számtalan botránnyal, ezért osztják szét az országot a csókosaiknak. Egy nagy, Nemzeti Gumicsonttá vált az ország, mert az okosok azt akarják, hogy a magyar ember ne azon témázzon, ami van, hanem azon, hogy mi volna, ha még ez sem lenne.