Molnár Oszkár most már kínos az elnök úrnak.

Nem volt mindig az. Amikor Oszi bá a gumikalapácsos projektjével először pukedlizett a politikai palettán, az elnök úr azt mondta, hogy mindez Edelény belügye.

Később, ekkor túl voltunk már a zsidózáson, egy újságírói kérdésre azt válaszolta az elnök úr, hogy á, az Oszit ismerem, ő nem ilyen.

Idővel azért csak kínos lett az edelényi polgármester a Fidesz számára.

Az elnök úr viszonylag jól beszél magyarul, de időnként mintha nem lenne tisztában a szavak valódi jelentésével. Ha Molnár Oszkár megnyilatkozásai kínosak az elnök úr és pártja számára, akkor az elnök úr nincs tisztában a „kínos” szó jelentésével. Kínos, ha az embernek társaságban nyitva van a slicce, ha hátul kiszakadt a nadrágja, vagy ha nő az ember, elkenődött a sminkje, netán felszaladt a harisnyáján a szem.

Molnár Oszkár demokratikus párt elnöke számára nem kínos, hanem szégyenletes és vállalhatatlan. Minimum ezt kellene mondani az edelényi polgármesterre, aki a legújabb videóján már nem a cigányokat, a zsidókat és a melegeket elemzi, hanem azt fejtegeti, hogy ki kellene lépnünk az Európai Unióból.

Molnár Oszkár, vagy ahogyan az elnök úr emlegette, Oszi, nem az egyetlen kínos tagja a Fidesznek. Méltó társa neki Wittner Mária, a Fidesz szent tehene, akihez nem lehet nyúlni. Mondhat és tehet bármit Wittner Mária, áhítattal kell rá felnézni.

Wittner Mária ugyanis 56-os halálra ítélt. Azt gondolnánk, ugyanúgy lett halálra ítélve, mint például Mécs Imre. De nem: Wittner Mária valójában csak 56 után lett ugyanúgy halálra ítélve, mint Mécs Imre – 89 után mindketten másként lettek halálra ítélve.

Az egykori halálra ítéltek esetében is az van ugyanis, mint a valamikori állampárt tagjainál: a mi halálra ítéltünk jó ember, aki a hazáért és a szabadságért áldozta volna az életét, a ti halálra ítéltetek viszont egy gonosz mocsadék hazaáruló.

Amikor Wittner Mária tiszteletét tette a Magyar Gárda első avatásán, a Fidesz ezt szépen lenyelte. Wittner Mária pártokon felül áll, mondták.

A Nemzet Örök és Megbonthatatlan Hősének minden meg van engedve – még az is, hogy ne úgy viselkedjen, ahogyan a Nemzet Örök és Megbonthatatlan Hősétől az elvárható lenne.

Wittner Mária nemrégiben meglátogatta a Váci Fegyházban fogva tartott Budaházy Györgyöt. Nem rokona, nem is boldog őse ő Budaházynak - a Fideszes honanya országgyűlési képviselőnői mivoltában szerzett jogot arra, hogy meglátogassa Budaházyt.

Most & itt rövid idézet következik az egyik szabadságharcos portál mértékadó beszámolójából: „Mária néni attól tartott, hogy az ÁVH megpróbálja majd gyógyszerrel vagy egyéb tudatformáló szerrel befolyásolni, sőt, ettől a hatalomtól - szerinte - még az is kitelik, hogy az életére törhetnek. De megnyugtató, hogy Gyuri a körülményekhez képest teljesen jól van.

Legnehezebben azt viseli, hogy nem lehet együtt a gyermekeivel, de olvas, TV-t néz, és így tájékozódik az országban történtekről. Wittner Mária elmondása szerint egyfolytában a hazája sorsáért aggódik.”

Szegény Bástya elvtársat már meg sem akarják merényelni? Nemhogy az életére nem törnek, de még a tudatmódosító szereket is távol tartják tőle.

Ehhez képes kész csoda, hogy, amint az a jelentésből is kitűnik, Gyuri a körülményekhez képest jól van. De azért annyira mégsem lehet jól, merthogy egyfolytában a haza sorsáért aggódik.

Ebben a tekintetben egyébként nincs különbség Budaházy és a többi magyar ember között. Mindenki aggódik a haza sorsa miatt, nem hinném, hogy lenne egyetlen olyan honfitársunk, akinek közömbös lenne, hogy mi lesz a hazával. A napokban megkérdeztem néhányat a zemberek közül, aggódnak-e a haza sorsa miatt. Őszintén szólva, flegma válaszokra számítottam, vállvonogatásra és közönyre. De nem: a megkérdezettek egy emberként állították, hogy számukra fontos, mi történik ezen a 93 ezer négyzetkilométeren.

Egyébként valahol érthető: még a politikai pártok is aggódnak a haza miatt, hiába is keresnénk, sehol sem találnánk hazánkban olyan pártot, amelyiknek az lenne a programjában, hogy őket nem érdekli a haza, majd történik vele valami, hagyják őket békén ilyen hülyeségekkel. Ilyen programmal el sem lehetne indulni a választásokon, a siker reményében pedig biztosan nem.

Úgyhogy nagyon is helyénvaló Budaházy aggódása - bár az, hogy egyfolytában aggódik, némi aggodalomra ad okot. Normális mentalitású ember nem aggódik egyfolytában a haza sorsán. Dolgozik tanul, neveli a gyerekeit, moziba jár, időnként kirándulni – csak néha, amikor valamilyen veszélyes és kártékony ostobaságot hall, akkor aggódik.

Ha a Fidesz cigányozó, zsidózó és buzizó országgyűlési képviselője azt mondja, hogy lépjünk ki az Európai Unióból, és ez az elnök úr szerint nem szégyenteljes és vállalhatatlan, hanem csupán kínos - na, ilyenkor tényleg el lehet kezdeni egyfolytában aggódni.

 A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata