Pártunk és kormányunk nem a rögtönzések rabja, még rosszakarói sem mondhatják rá, hogy hebehurgya gyülekezet lenne. Megfontol mindent, néha még többet is hezitál, mint amennyi egy kétharmadtól elvárható lenne. Nem kapkod, mindent előre meggondol, és semmi olyat nem tesz, aminek a következményeit nem látja előre.

Nyilván a baltás gyilkosként elhíresült Safarov kiadatását is gondos elemzések, háttérszámítások előzték meg, maga Orbán Viktor mondta, hogy nem történt olyan, amivel ne számoltunk volna.

Számoltak mindennel, tudták előre, hogy mi fog történni. Tudták, hogy az azeriek már a bakui repülőtéren szabadon engedik Safarovot, nemzeti hősként ünneplik, őrnaggyá léptetik elő, lakást adnak neki és nyolc évre visszamenőleg fizetést. Számított erre a magyar kormány, de Orbán Viktor biztosan. Ezek szerint az sem lepett meg senkit, hogy az örmények majd megszakítják a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal, tüntetések lesznek a világban a magyar nagykövetségek előtt, magyar zászlókat égetnek és taposnak meg.

Ki volt ez számolva tisztességesen - a nagy sakkjátékos távolabbra lát, mint a többiek. Nem a semmiből jött ránk a sok baj, nem véletlen sorscsapásként - számítani lehetett minderre, a miniszterelnök szerint.

Mint ahogyan arra is, hogy a baltás gyilkos kiadását követően a magyarok most két rossz közül választhatnak: vagy amatőr pancsereknek nézik a mi kormányunkat szerte a világban, amiért az azeriek ilyen rútul megvezették, vagy számító gazembereknek, akik remélt anyagi előnyökért cserébe eladták a becsületüket.

Egyik opció sem igazán felemelő. Talán az utóbbi még rosszabb, mert nem csupán nevetségessé váltunk, hanem gazemberekké is. Ami, valljuk meg, korábban nem volt jellemző a megítélésünkre - kiszámítható és megbízható partnernek tekintették a magyarokat mindenütt.

Most mindennek vége. Búslakodni persze nem kell, jön helyette más: ezentúl arról leszünk híresek, hogy a magyarok mindennel számolnak. Már nemcsak az ősmagyar agysebészet és a fogturizmus lehet kitörési pont, de a jövőben, ha bárhol előre számolni kell valamivel, a magyar szakembereket hívják.

Tételezzük fel, hogy van egy száraz erdő, a közepén szépen odakészítve egy olajos kanna, meg sok doboz gyufa. Senki sem tudja, mi történik majd, ha meggyújtják. Van is rettegés – az ember gyarló, nem szeret kétségek között élni. De gond egy szál se, majd megkérdezzük a magyarokat, ők mindig tudják előre, hogy mi következik. Mi persze, nem ingyen osztjuk az észt, megkérjük az árát, de a megrendelők nem alkudoznak, mert tudják, hogy a hozzáértő, jó referenciákkal rendelkező szakembert meg kell fizetni.

Ha azt tanácsolják a magyarok, hogy tessék nyugodtan szétlocsolni a kanna olajat, és meggyújtani néhány szál gyufát, akkor meg is teszik. És a végén kiderül, hogy mint mindig, most is jól számítottunk: tényleg semmi olyan nem történt, amit ne lehetett volna előre látni.