Egy szabad szemmel láthatatlan támogatottságú párt első embere nyilatkozik a Magyar Narancs című hetilapnak. Nem egy markánsan erős politikai tömörülés Semjén Zsolt KDNP-je, valljuk be: ha nem Fidesz hátán batyuznának be a parlamentbe, hanem önállóan mérettetnék meg magukat, talán még egy szavazatot sem kapnának. Bár nem készültek ilyen jellegű felmérések, jó okunk van feltételezni, hogy a zemberek még egy ládagyíkra is többen adnák a voksukat, mit Semjén Zsolt sehol-sincs képződményére.

Mindez persze soha sem fog kiderülni, merthogy Semjén csak akkor bátor, ha a háta mögött tudja a Fideszt.

Kettőjük szövetsége amúgy nem csupán örök és megbonthatatlan, de, mint Semjén úr fogalmazta a Magyar Narancsban, ők ketten a magyar történelem legsikeresebb koalícióját alkotják. Modernnek nem mondható: Zsolti és Viki, a két kőkorszaki szaki.

Stan és Pan, magyar kiadásban.

„Szavazatgyűjtésben a Fidesz dominál, a szellemi forrásvidéket a KDNP biztosítja”, mondja Semjén az interjúban.

Ami nincs meg az egyiknek, (támogatottság) az megvan a másiknak (szellem). Amiben az egyik hiányt szenved (forrásvidék), azt pótolja a másik (szavazatgyűjtés).

Semjén Zsolt, József Attilával szólva: gagyog, s ragyog.

Minden oka meg van rá: feladat teljesítve, küldetés befejezve – Vezénylő Tábornok úr, új parancsért jelentkezem!

„Politikai feladat volt Gyurcsány Ferencet amortizálni. Ez száz százalékosan sikerült”. „Neki (Gyurcsány Ferencnek – FSP.) abból lett volna politikai haszna, ha Orbán Viktorral tud megmérkőzni. De nem ért el hozzá, mert ott voltunk mi: Navracsics Tibor, és én.”

Tekintsünk el attól, hogy Semjén úr, aki két évvel ezelőtt a magyar parlamentben Weisz nénizett, és Scwharz bácsizott, ezúttal lódít. Nagyot mond, mint a nagyszájú kiscsoportos óvodás, aki kikezd az erősebbel, majd amikor veszélyessé válik a helyzet – értsd: bármikor érkezhet egy nagy pofon - akkor kiabálni kezd, és hívja az idősebb bátyját.

Semjén azt állítja, hogy ő amortizálta Gyurcsány Ferencet. Ha tényleg ezt hiszi, lelke rajta. Bár a valódi „érdem” tudjuk, nem az övé, hanem azoké, akik ma is Gyurcsány pártjában vannak. Azon szocialistáké, akik minden erejükkel a volt miniszterelnök-pártelnök elbuktatásán fáradoztak.

Egy rövid időre tekintsünk el attól a ténytől, hogy Semjén - nagyon visszafogottan fogalmazva - túlértékeli önmagát, és mérhetetlenül jelentéktelen pártját. Tételezzük fel – persze csak a játék kedvéért, – hogy e jelentéktelen párt elnöke ezúttal nem lódított, nem esett túlzásokba, és minden szava úgy igaz, ahogyan az írva vagyon.

Vagyis, hogy igaza volt a Vezénylő Tábornoknak, amikor 2006 karácsonyán egy Fideszes pártbéli koccintás alkalmával Semjén és Navracsicsot tréfásan kinevezte a Fidesz Hőseinek. Ha valóban Semjén politikai feladata volt Gyurcsány amortizálása, akkor joggal vetődik fel a kérdés: ez egy mélyen hívő, vallásos, amúgy keresztény és konzervatív elveket magáénak valló hazafi üzenete a mai Magyarországnak?

Hogy a politikai ellenfélben ellenséget kell látni, gonosznak kell láttatni őt? Eltiporni, agyagba döngölni, megsemmisíteni?

Amortizálni?

Ez lenne a sokat emlegetett keresztényi szeretet, tolerancia, megbocsátás?

A konzervatív, polgári értékek képviselete?

És mit szólnak ehhez a valódi hivők? Nem azok, akik számára a hit csupán egy divatos viselet, megélhetési aljasságból elkövetett szavazatszerzési technika, hanem azok, akik számára a hit az életük fontos része.

Orbán helyében én nem volnék teljesen nyugodt, amiért ilyen amortizálós barátaim vannak. Mert mi van akkor, ha az elszabadult hajóágyú – még mindig Semjén úrra gondolunk soha el nem múló szeretettel -, a polgári értékrend jegyében egy napon úgy dönt, hogy a jelenlegi kenyéradóját is leamortizálja.

Tévedések elkerülése végett: nem Istenre gondolok, amikor kenyéradó gazdáról beszélek – csupán egy kormányzónak készülő félistenre.

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata