Most szerda délelőtt, van, és hétfő este 7 óta nincs áram a lakásunkban. Nem csak miénkben, az egész ház sötét, de a környező utcák lakói, üzletei sem jártak jobban.

Aki lakott már életében, és nem hajléktalan, vagy menekült, az tudja, hogy mivel jár egy áramszünet. Nincs internet, TV, rádió. Nincs világosság, meleg víz. Nem megy a mosógép, a mosogatógép, a mikró, és kávét sem lehet főzni. A fagyasztóban megromlik minden, az ott tárolt ételeket ki kell dobni.
Ha lenne lift, az se járna.

Kezdetben 40 ezer lakásban kapcsolták ki az áramot, mert az eső miatt beáztak a pincék, később ez 9 ezerre fogyott. Amikor ezt írom, hétezernél tartunk.

Felhívom az ELMÜ-t, hogy mikor lesz áram a házunkban.
A kedves hölgy szerint tudnak a problémáról. Mondtam neki, hogy ezt sejtettem, mert biztosan sokan bejelentették, de engem momentán az érdekel, hogy mikor lesz megint áram.

Ezt ő nem tudja.

Honnan is tudhatná, nem az ő dolga. Én is tudom, hogy nem azért ül ott, hogy mindent tudjon. Mert akkor mindenkinél okosabb lenne, és nem ott ülne, ahol most, hanem magasabb pozícióban.

A kedves hölgy azért ül ott, ahová ültették, hogy rögzítse a panaszokat, és próbáljon valamit mondani az ügyfeleknek. Például azt, amit nekem is mondott: hogy nekik nincs kompresszoruk, amivel ki tudnák szivattyúzni a vizet az elöntött pincékből. A katasztrófásoktól kérnek ilyenkor kölcsön, arra meg várni kell, mert sok az elázott pince, és kevés a szivattyú.

Ezt még értem, csak az nem világos, hogy miért nincs nekik kompresszoruk. Ha nem is sok, de legalább néhány. Hogy csak világvége alkalmával kelljen kölcsön kérniük más szervezetektől.

Nagy eső volt ez a mostani, de szerencsére, nem világvége. Ha lett volna néhány kompresszoruk, meg még kölcsön is kapnak néhányat a katasztrófásoktól, már rég lenne áram nálunk és a szomszédos házakban.  A boltokban és az éttermekben.

Nyilván nem lehet mindent a rezsicsökkentésre fogni, de azért van, amit igen. Szóval, van egy sejtésem, hogy a megkurtított árbevétel nem a szolgáltatás minőségnek javítására ösztönzi a cégeket. Nem arra, hogy még több és még képzettebb munkaerőt vegyenek fel, javítsák az ügyfelek kiszolgálásának a színvonalát. És arra sem, hogy veszély esetére kompresszorokat vásároljanak, valamint minden mást, ami a feladatuk elvégzéséhez kell.

Pedig, ez is hozzá tartozik a dologhoz. Ha tőlem cikket kérnek, nem mondhatom azt, hogy majd megírom, ha kapok kölcsönbe szövegszerkesztőt. És azt sem mondhatom, hogy nem volt áram, mint például most is, mert kiröhögnek.

Engem sem érdekel, hogy az ELMÜ nem vett magának kompresszort. Ami meg érdekelne, arra nincs válasz.

Az érdekelne ugyanis, és meg is kérdeztem a hölgyet, hogy ki fog bennünket, ügyfeleket kártalanítani. Miért kellene Önöket kártalanítani, kérdezte. Amíg nincs áram, nem megy a villanyóra, a fel nem használt áramért nem kell fizetni.

Csakhogy én nem áramot rendeltem tőlük, hanem szolgáltatást. Lehetőséget, hogy legyen világosság. TV, rádió, internet, meleg víz. Működjön a hűtőm, tudjak kávét inni.

Megjegyzem, hogy Tarlós István, Budapest főpolgármestere eltűnt. Lehet, hogy épp a jól megérdemelt szabadságát tölti, az sem kizárt, hogy messzi, egzotikus tájakon nyaral, és talán nem is tudja, hogy szeretett fővárosa (mert remélem, nem csak vezeti, de szereti is valamelyest Budapestet) bajban van.

Mondjuk, ha át kellene adni valamit, biztosan előteremne. Még talán a miniszterelnök is mondana pár keresetlen szót.

Nem mintha nem lenne mindegy, hogy mit mondanak. Igazat ugyanis csak az ELMÜ ügyfélszolgálatának munkatársától remélhetünk, aki őszintén megmondja: nem tudja, mikor kapcsolják vissza az áramot.