„Forgolódnak a tőkés birodalmak,

csattog világot szaggató foguk”.

József Attila: Munkások

Közel egy évvel ezelőtt már voltak baljós előjelek, borús viharfelhők gyülekeztek a hon narancs-kék egén. Lázár János, akkor még államtitkári minőségében, azt találta mondani, hogy az Orbán-közeli Csányi Sándor Magyarország elsőszámú uzsorása. Nem egy társaságban mondta ezt Lázár, némi bátorító felesek és fröccsük után, hanem látszólag józan állapotban, kifejezetten a nyilvánosságnak szánva a mondandót.

A közvetlen előzmény Csányi bankár egy megjegyzése: ügyes fiú ez a Lázár, mondta az OTP vezére, lám, a trafiktörvényt is milyen jól elintézte.

Nem dicséretnek szánta e szavakat Magyarország leggazdagabb embere, hanem fenyegetésnek: ekkorra ugyanis már az országnak az a része, akik nem csupán a közmédiából szerzik az információt, tudta, hogy a trafiktörvényt Lázár egyik bizalmasának számítógépén írták.

Azután, akár Hitchcock-filmben, sokáig semmi, csak a vészjósló csend. Már azt hihettük, vége az égzengésnek, a magyar gazdaság javainak újraelosztására szerveződött csoportok körbepisilték a területüket, kijelölték a határokat, amelyek ettől kezdve véglegesnek mondhatók.

Ám nem sokkal később kiderült, hogy Lázár János 23 milliós fácánvadászatra fizetett be. Novemberben kezdi a fácánok módszeres mészárlását, de már hónapokkal korábban ki kellett pengetni a pénzt. Lázár azzal védekezett, hogy sokadmagával vadászik, többen állják a számlát.

Nálunk hagyományosan népi sport a vadászat, annak idején Kádárék is a dolgozó nép nevében lőtték a szarvasokat.

Nem tudni honnan jött az információ, ki nyomta fel Lázárt, sokan Rogán Antalt sejtik a háttérben. Ami tény: nem sok idő elteltével Rogán Antal hirtelen és nem várt vagyonosodásáról írt a sajtó. Újabb és újabb be nem vallott négyzetméterek bukkantak fel Rogánék Pasa parki kulipintyójában, alig volt nap, hogy ne nőtt volna hol egy terasszal, hol egy szomszédos lakáskával a Rogán-birodalom.

Ekkor már sejteni lehetett, hogy nem egyszerűen szemfüles újságírók oknyomozásáról van szó. Hanem arról, hogy a magyarországi oligarchák kiásták a csatabárdot. Újra osztanák a területet, és ez a szándékuk törvényalkotás formájában már a parlamenti politikába is begyűrűzött.

Ismét Rogánnál volt a labda: megint Lázárra találtak valami terhelőt. Kétmilliós hotelszámláról írt az egyik újság, nyilván teljesen véletlenül tudták meg ők is, hogy Orbán bizalmasa tilosban járt. Ráadásul egy máig meg nem nevezett, titokzatos kísérőről is szó esett. Lázár helyzetét tovább rontotta, hogy magyarázat helyett visszafizette a kétmilliót. Ami azért is érdekes, mert ha valóban hivatalos úton, államérdekből fáradozott Londonban, akkor járt neki a költségtérítés. Ha viszont mégsem, hanem, amint azt pletykaszinten terjesztik, egy ismert médiaszemélyiséggel – félreértések elkerülése végett: hölgy az illető személy – romantikázott a ködös Albionban, akkor még ennél is durvább a leányzó fekvése.

Az is meglehetősen szignifikáns, hogy az Orbán-közeli Széles Gábor is kardot rántott. A Facebook oldaláról ugyan azóta eltűnt a bejegyzés, de a sajtó egy része megörökítette az utókornak, hogy Orbán Viktor keresztapja - ő nevezte Orbánt Kossuth Lajos reinkarnációjának – megosztotta az értesülést, miszerint Lázár az ismert televíziós műsorvezetővel költötte az adófizetők pénzét .

Mindezek után az sem véletlen, hogy újabb részletek derültek ki a két ellopott telefonról. A készülékeket Orbán Ráhel (gy.k.: Orbán Viktor lánya) lakodalmán fújták meg egyelőre ismeretlen elkövetők. Kezdetben csupán az volt a botrány tárgya, hogy a fél magyar rendőrség a két telefon után kajtat, és méregdrága DNS-vizsgálatokat végeztek több tucat emberen.

Csak találgathattuk, miért fontos ennyire ez a két telefon. Fontos államérdek lehet rajtuk, netán a jövő heti lottószámok? Aztán kiderült, amit ezek szerint bizonyos helyeken már eddig is tudni lehetett: hogy Orbán Ráhel két barátnőjének a telefonját keresi ilyen nagy erőkkel a rendőrség. Képek lehetnek a két telefonon, talán rövid videók is, Ráhel leánybúcsújáról. Mely események alkalmával állítólag sok érdekesség megesik, azt mondják, hogy a megrendelt Chippendale fiúk ilyenkor többet megengednek a felajzott hölgyeknek, mint amit a szabályzat előírna a számukra.

Az összeesküvés-elméletek kedvelői azt is tudni vélik, hogy a telefonokat már megtalálták. A rendőrök tudják, hogy mi van rajtuk, de Pintér Sándor még nem tartotta elérkezettnek az időt, hogy ezeket a felvételeket odaadja a sajtónak. Vélhetőleg a Blikk kapja majd meg a képeket, de az sem kizárt, hogy a Magyar Nemzet. Mely utóbbi lap, érdekes módon, címlapon hozta a harmadik Orbán kormány új fejlesztési miniszterének egykor volt viselt dolgait. A hírek szerint Seszták Miklós még ügyvédként két kisvárdai címre mintegy 700 céget jegyzett be. Mely cégeknek érdekes módon hamar nyoma veszett, és ma már csak annyit tudni róluk, hogy ukrán és orosz állampolgárok adták a nevüket az ügyletekhez.

Magyarország urai nem levágott lófejjel, hanem a Magyar Nemzeten keresztül üzennek egymásnak.

Az egyszerű polgár pedig, aki nincs beavatva a nagyok dolgaiba, csak kapkodja a fejét. Azt látja, mert nem hülye, csak tájékozatlan, hogy repkednek a pofonok, alacsonyan szállnak a széklábak, és időnként kések, valamint más gyilkolásra alkalmas eszközök is előkerülnek.

Csak hát a nagy zűrzavarban a polgárnak fogalma sincs arról, hogy ebben a nagy verekedésben ki kivel van. Ölik egymást az urak, ennyit ő is fel bír fogni, de igazából még örülni sem tud ennek, mert tudja, hogy a végén mindig a kisember húzza a rövidebbet, bárki is marad kiterítve a kocsma közepén.

Talán, ha mind kifeküdnének a küzdő felek, maradna még valamennyi remény.