Akit a mozdony üstje megcsapott
Bizonytalanul írom ezeket a sorokat, sort sor alá tapogatva utasítgatom a szövegszerkesztőt, keskenyvágású vasutasok és széles nyomtávú politikai...
Bizonytalanul írom ezeket a sorokat, sort sor alá tapogatva utasítgatom a szövegszerkesztőt, keskenyvágású vasutasok és széles nyomtávú politikai távlatok között bénázom bávatag. Merthogy, mostanság minden bizonytalan, különösképpen a vasút - hiába van sok kereke, mégsem lehet órát igazítani.
Semmi biztosat nem lehet mondani a vasútról, ha csak azt nem nevezzük bizonyosságnak, hogy náluk még a sztrájk időtartama is bizonytalan. Gaskó úr, aki egyfelől szakszervezeti vezető, másfelől pedig saját szíves közlése szerint már vagy 25 sikeres sztrájkot szervezett, ma hajnali 3 órától hirdette meg a bizonytalan ideig tartó sztrájkot. Most hétvégére egy kicsit abbahagyták ugyan a sztrájkot, de lehet, hogy hétfőn folytatják.
A bizonytalan idő így első olvasatban nyilván azt jelenti, hogy senki sem tudja, mikor lesz vége, egyedül az biztos, hogy még az is bizonytalan, hogy mekkora károkat okoz majd az országnak. Lehet, hogy egy napig állnak majd a vonatok, volt már ilyenre példa, legutóbb ugye decemberben, amikor Gaskó úr józan paraszti ésszel viszonylag gyorsan rájött, hogy karácsony előtt nem nagyon előnyös az embereket előnytelen helyzetbe hozni. Nincs túl sok pozitív politikai hozadéka, ha megnehezítik az emberek amúgy sem könnyű életét, belerondítanak a szeretet ünnepébe, és úgy általában ellehetetlenítik a mindennapjaikat.
Még az is elképzelhető a sztrájkosok a népszavazásig is kitartanak, ami azért lenne jó, mert akkor még sokáig fent lehetne tartani a politikailag semleges feszültséget, és az emberek még jobban megutálnák a reformokat. Különös tekintettel arra a tényre, hogy a MÁV még mindig állami kézben van, ha tehát nem mennek a vonatok, és káosz van mindenhol, arról nyilván a kormány tehet. (Ha meg magánkézben lenne a MÁV, annak is a kormány lenne az oka, miért adta el olyanoknak, akiket Gaskó és csapata egyáltalán nem kedvel.)
Gaskó úrékat még az sem hatja meg, hogy a gyerekek is nehezen jutnak el az iskolába, ami egyfelől sok leendő szavazót hozhat a konyhájukra, hiszen ki az a hülye, aki szeret suliba járni. Másfelől viszont sok középiskolában most vannak a felvételik, úgyis nagy a túljelentkezés – így legalább megvalósul a természetes kiválasztódás: aki közel lakik, vagy tud gyalogolni, netán képesek a szülei autóval elvinni, az fel van véve. A többiek meg, akik nem tudtak felvételizni, majd szabadon szidhatják a kormányon lévőket, és ha van eszük, azonnal átlátják, hogy minden a reformok miatt van. Mert ha nem lenne vizitdíj, meg kórházi napidíj, meg tandíj, és nem Gyurcsánynak, hanem Orbánnak hívnák a miniszterelnököt, akkor Gaskó úr vasutasai nem sztrájkolnának, és időben eljutna a kenyér a boltokba, és még az is lehet, hogy feleannyit anyáznának az emberek, mint most.
Ilyen egyszerű ez, ok és okozat. Bűn és bűnhődés.
Száz vasutassztrájkot, ezeret, kiálthatnánk boldogan a költővel, mindennapi vasutassztrájkunkat add meg nekünk ma!
Kérdés persze, hogy a vasutasok valóban akarnak-e sztrájkolni? Én nem hiszek a szóbeszédeknek, de sok helyütt hallani, hogy a vasutasok nagyobb részének esze ágában sincs sztrájkolni. Bármennyire hihetetlen, vannak vasutasok, akik inkább dolgozni szeretnének, elégedettek a tavalyi bérmegállapodással, vagy ha nem is elégedettek, még mindig jobbnak tartják, mintha egyáltalán nem lenne munkájuk. És bár sok furcsát hallani Gaskó úr jövedelmi viszonyairól, azt azért nem hinném, amit szintén sokan beszélnek: hogy mindenféle nyomásgyakorlással veszik rá az embereket a sztrájkra. Fenyegetik őket, és még attól sem riadnak vissza, hogy nyilván tartsák azokat, akik nem akarnak sztrájkolni. A Nagy Testvér figyel, mindenkiről mindent tud, még azokat is jól ismeri, akik csak ímmel-ámmal szüntetik be a munkát, de a tekintetükön nem látszik a valódi, szívből jövő lelkesedés, a vak is látja rajtuk, hogy úgy kell ez nekik, mint egy púp a hátukra.
Mondom, én nem hiszek ezeknek a városszerte terjedő pletykáknak, egy valódi sztrájkszervező, főként, ha már huszonöt sikeres munkabeszüntetéssel dicsekedhet, soha nem folyamodna ilyen alantas eszközökhöz. Még akkor sem, ha négyszintes, ételliftes villában lakik. Pedig itt van a dolog nyitja, errefelé van a kutya elhantolva: talán éppen azért van ez a mostani sztrájk, mert a főnök azt szeretné, ha még a – bérezésben – legutolsó pályamunkás is olyan takaros kulipintyóban lakhatna, mint ő. Bizonytalan időket élünk tehát, a sztrájk ideje is bizonytalan, a népszavazásig talán tényleg elhúzódik, jó lenne tudni, mit írnak elő a hatályos jogszabályok, kampánycsend idején lehet-e sztrájkolni?
Úgyhogy minden tiszteletem a már huszonöt sztrájkot maga mögött tudó Gaskó úré. Még akkor is, ha egy, a napokban olvasott felmérésre gondolok. Megkérdezték az állampolgárokat, hogy mennyire bíznak az egyes szakmák képviselőiben. Amint az várható volt, a lakosság nem nagyon bízik az ügyvédekben és sem a médiásoktól, sem pedig a bankároktól nem vennének használt autót. De hogy a szakszervezeti vezetők bizalmi indexét még a bankároké is megelőzze, az már egy kissé elgondolkodtató Gaskó úrék mostani sztrájkja szempontjából.
Nem tudom, miért nem bíznak az emberek a Gaskó úr félékben – talán úgy gondolják, hogy a szakszervezeti vezetők túlságosan közel kerültek a húsosfazékhoz.
És, ha máshonnan nem, Moldovától tudjuk: akit a mozdony üstje megcsapott...
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
