Hazataláló

Íme, hát megleltem hazámat, a földet, hol magamat, jól éreztem egykor, s most nézem, hogy mi maradt. Alig ismerek rá, mintha nem ő lenne, pedig, ránézésre, minden megvan benne.

Helyükön a házak, a sarkon a kis bolt, s mégis más lett minden, nem az, ami rég volt. Halászbástya, körút, látszólag, mint régen, s a kupolás ház is, ott a Kossuth téren.

A Duna zavart volt, nem pedig zavaros, és dinnyehéj helyett múlt úszott, haragos. A rakodópartnak nem volt alsó köve, hogy fázott a cipőm, rég kihűlt a helye.

Szép volt ez az ország, szomorú és szeles, mint kinek munkáján régóta más keres. Ilyen lett a hazám, félősen reszketett, házfal mögé bújt, míg múlik a rettenet.

Török, tatár, német, Horthy, Rákosi, Orbán, hány hazug hódítót toltak le a torkán. Csak nézem a hazám, mi is történt vele, alig illeszthető össze a két fele.

Verés mindenkinek

Helyettem veszekszel, a nevemben verekszel, harciasan ébredsz, bevert fejjel fekszel. Ne mondd, hogy mi a szép, ne mondd, hogy mi a jó, tudom én azt nélküled is, hogy nekem mi való. Tudom, milyen a zöld, a fehér és a piros, a te törvényed nekem csak egy üres papíros.

Ne lopjál helyettem, ne szólj a nevemben, nem kértelek meg arra, hogy te légy a helyemben. Nekem ez a hazám, itt jól vagyok, ha hagyod, ha nem mondom, én akkor is, mindig itthon vagyok.

A dicső múlt feléled, a jövőmet feléled, aki nem lop egyszerre, az nem mehet közétek.

Nyereg alatt puhított hős

Hegyek között, völgyek között, zakatol a vonat.
Elmegyek, úgy döntöttem, nem téged választalak.
Nem kellesz már, elegem van tebelőled.
Elindulok, még ma este, lehetőleg.

Elől ül a szobatiszta masiniszta.
Aki miatt nem jövök már ide vissza.
Rajtam van az agyonhordott nagykabátom.
Szívemben a Rejtő Összes, és a Hathárom.

Bőröm alatt ezeréves magyar átok.
Ha keresed, nálam mindig megtalálod.
Nyereg alatt puhított hős, magyar álom.
Egy életem, egy halálom, meghálálom.

Messzi hegyek, völgyek közé, vitt engem a vonat.
Elmentem, úgy döntöttem, nem téged választalak.
Itt hagytam az életem és minden másom.
Őrizzétek, hátha egyszer...

...majd meglátom.

Napinarancs

Ki az, aki éjjel-nappal, minden hullámhosszon, mindegy neki, honnan a lé, a ényeg, hogy lopjon. Ki a legnagyobb gazember, s ki az, ki csak segít, annak, aki eltesz mindent, míg más sunyin lapít. Ki az, aki megvéd mindent, földet, focit, gyárat, házat, hazát, nyugdíjat, az összes magyar vágyat.

S ki vagy te, ki nem mond ellent, és még sosem feleselt, megtett mindent, amit kértek, bólogatott, s helyeselt. Te vagy, kit a húsos fazék mindenkor megtalál, aki bármelyik rendszerben minden lében kanál.