Akadálymentesítés
Ezekkel a mondatokkal vezette fel Gyurcsány Ferenc a szocialisták kongresszusán lemondását. Az akadály elhárult, lehet örülni.
Most sokan azt hiszik, valami jó történt az országgal.
Persze, hogy mennie kellett, elfogyott körülötte a levegő, patthelyzet alakult ki, lépni már nem lehetett.
Gyurcsány Ferenc bukása szükségszerű volt. Nem is lehetett másként egy olyan országban, ahol a szocializmus idejéből „sikeresen“ megörökölt előjogok, életre bebetonozott jogosítványok uralták a mélymagyar ugart.
Ahol emberemlékezet óta sikk adót nem fizetni, ügyeskedni, a nagy közös kasszából elvenni. Ahol talán ha kétmillióan fizetnek sok adót, hogy másik három millió, akiknek szintén van jövedelmük, ne fizessen.
Valaki, talán nem eléggé átgondoltan, néhány fős szabadcsapatával megpróbált nekimenni az évszázados falaknak. Amelyek persze vastagnak bizonyultak, és sok volt az ellenérdekelt várvédő vitéz.
Hogy újra elhiggyük magunkról: nem igaz, amit évek óta hallunk. Hogy paca vagyunk, már rajta sem vagyunk a térképen.
Persze, hogy a következő választásokat elbukta a kormány, de a gazdaságnak volt néhány éve, hogy erőt gyűjtsön.
Azt mondják, sehol a világon nincs olyan ádáz, együttműködésre képtelen ellenzéke egy kormánynak, mint amilyen Magyarországon.
Nem tudom. Nem ismerem a világ ellenzékeit, de még Európában sem tudom, milyen ellenzékek vannak. Azt azonban ép ésszel lehetetlen elképzelni, hogy rajtunk kívül lenne még egy ország, amelyiknek az ellenzéke külföldi fórumokon arra szólítja fel a nemzetközi szervezeteket, hogy azok ne támogassák a saját kormányát.
Hogy van még olyan ellenzék, amely a legnagyobb világgazdasági válság kirobbanásakor is támogatja a vasutasok munkabeszüntetését, amely támogatja az egészségügy átalakításának ellehetetlenítését.
Ilyen körülmények között a kormány valós teljesítményét nehéz megítélni. Sok hibát elkövettek, nyilván – kapkodtak, és következetlenek voltak.
Hogy mindig igazuk van, hogy ők még soha sem hazudtak, hogy nem ők nyerték a legtöbbet.
Biztosan lehett volna jobban kormányozni. Körültekintőbben megválogatni a minisztereket, következetesebben képviselni a programokat, érthetőbb, rövidebb mondatokkal kommunikálni.
A mi helyzetünkben szinte lehetetlen megítélni, mire is lett volna képes ez a kormány. Hogy normális széljárás esetén mire ment volna Gyurcsány Ferenc, mint miniszterelnök. (Hogy milyenre sikeredne ez az írás, ha nem lökdösnék folyton a könyökömet. Ha nem ricsajoznának hangosan a fülem melett, ha nem azt hallanám közben, hogy tehetségtelen vagyok, nem is tudok írni).
Azt mondják, Magyarország gazdasági helyzete rossz, de nem annyira, mint amennyire ezt mi magyarok gondoljuk. Merthogy, állítólag, pesszimista nép vagyunk, ha versenyt rendeznének önsajnálatból, a magunk lekicsinyléséből, biztosan a dobogón lennénk. Nem tudom, hogy mérik az ilyet, de lehet benne igazság. Ezzel a néppel hét éve azt próbálja elhitetni a kormány ellenzéke, hogy ami itt van, az nem jó.
Rosszabbul élünk, mint négy éve, töpörödünk, már paca is alig vagyunk a térképen. Talán már fel semérdemes kelnünk reggel az ágyból, úgyis az van, ami tegnap is volt.
A sajtó is felelős, megy a helyezkedés ezerrel. Nem az úgynevezett jobboldali – valójában bolsevik – médiáról beszélek. Ők csak teszik a dolgukat, csinálják azt, amiért a gazdáik tartják őket. Jól rosszul, morálisan is váltakozó színvonalon.
Inkább a magát semlegesnek gondoló sajtóról beszélnék el nem múló tisztelettel. Buta, néhol aljasságból, máshol csupán szakmai hozzá nem értésből fakadó szenzációhajhászás megy ezerrel. Nézettség van, példányszám.
Az akadály elhárult, lehet örülni. És persze konstruktívnak lenni mostantól, javasolni, programmal előállni. Mert valakinek, bárki is jöjjön Gyurcsány után, meg kell javítani ezt az évtizedek szorgos munkájával elrontott országot.
Már ma is szebb idő van, mint tegnap volt. Holnaptól pedig állítólag mindig ragyogó lesz az idő.
Jó helyről tudom, egy meteorológus ismerősöm mondta.
A meteorológusok, tudjuk, soha sem tévednek.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata