A magyar családok nagy barátjaként ismert kormány néhány héttel ezelőtt bejelentette, hogy mostantól ajtódíszt adományoz az újszülötteknek életet adó kismamáknak. Ez a nem túl hivalkodó, ám jelentős mértékben gesztusértékűnek tekinthető műremek a kismamás házak ajtajára kitéve azt jelzi minden arra járónak: hahó emberek, lehet örülni, egy újabb magyar jött a világra!

Nagyon visszafogottan is azt kell mondanunk, hogy ezzel az ajtódísszel a magyar kismamák ezeréves álma vált valóra. Új világ közeleg, nem fogy többé a magyar, ellenkezőleg: minden akadály elhárult a születésszám növekedése elől. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy mindezidáig nem azért nem szültek a magyar nők, mert utálnak szülni, netán tesznek a nemzet jövőjére, vagy nem bíztak eléggé az előttünk álló harcok győzedelmes megvívásában.

A magyar nők idáig azért nem szültek, mert nem volt ajtódíszük.

Mostantól hál’ istennek, már ebben sem szenvednek hiányt, ráadásul jó tudni azt is, hogy a kormány a családbarát programjának tekintetében nem áll meg az ajtódísznél. További kedvező intézkedések is tervbe vannak véve, úgyhogy kedves magyar nők, vegyétek végre észre, hogy asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség.

Tessék szépen sokasodni!

Nem vagytok egyedül, magyar anyák: a magyar családok nagy barátjaként ismert kormány az emberek kívánságára a Munka törvénykönyvét úgy tervezi módosítani, hogy a jövőben már a legkisebb gyermekük 3 éves kora előtt is kirúghatják munkahelyükről a kismamákat. Ez csak látszólag ördögtől való ötlet, ha az előző kormányok találták volna ki, akkor biztosan az is lenne, ám ebben az esetben arról van szó, hogy az emberek ezt akarták. Erre szavaztak, ezért vitték vásárra a bőrüket a fülkeforradalom embert próbáló napjaiban. Mert tényleg mást sem hall az ember az utcán, boltban, mindenhol, hogy jó lenne, ha egyszer és mindenkorra, megteremtenénk a munkaalapú társadalmat, szemben az eddigi pazarló, fogyasztásra épülő rendszerek helyett.

Abcúg fogyasztás!

A fent leírt tervezet egyébként csak látszólag jelent megszorítást. Ezt magától Szijjártó Péter szóvivőtől tudjuk, akit ugyan már legalább két napja nem láttunk a tévében, de ettől még általánosságban érvényes, amit bármilyen kérdésre válaszként mondani szokott: a megszorítás a szocialista kormányokra jellemző. Most pedig a vak is láthatja, egy fia szocialista kormány sincs sehol – amerre a szem lát, Orbán Viktor és emberei székelnek szerte mindenütt a nagy magyar forradalmi rónaságban.

Az meg már persze csak hab a tortán, hogy épp az Orbán által javasolt védett kor is megszűnik: nyilván az is az emberek kívánsága volt, hogy az 55 év felettiek, azaz a nyugdíj előtt állók se érezzék magukat nagyobb biztonságban, mint mások. Nem is lenne igazságos, hogy őket nehezebben lehessen kirúgni a munkahelyükről, mint a nemzet jövőjét a szívük alatt hordó kismamákat.

Elégedetlenséget szülne az egyenlőtlenség, egymásnak feszülnének az emberek, amire pedig egy harmonikus, munkaalapú, a fogyasztást pazarlónak bélyegző, és ezért elutasító társadalomban semmi szükség.