Aggyad tiedé pénzet nekemnek!
Jó, hogy van nekünk a Fókusz, különösen szombat este, amikor amúgy sem tudnánk mit csinálni. Ülünk a tévé előtt, legeltetjük szemünket...
Jó, hogy van nekünk a Fókusz, különösen szombat este, amikor amúgy sem tudnánk mit csinálni. Ülünk a tévé előtt, legeltetjük szemünket a magyar és a nemzetközi valóság leglényegén: valóságfeltárás megy ezerrel.
Mondjuk láttunk mi már valóságfeltárást közelről, nem ma jöttünk a hathuszassal, de most itt egy egészen más minőség zajlik: Fókuszék bátor stábja valódi varázslatot csempészett a képernyőnkre, igazi Fókusz-Pókusz ami zajlik, ha ezer évig élünk, akkor sem lehetünk eléggé hálásak, amiért első kézből értesülhetünk a távoli tájakon történő eseményekről.
Jelesül és per momentán arról lenne szó, hogy egy ideje újra divatba jött a vízi kalózkodás. Már a Dunán is támadnak meg hajókat, főként a szerbiai felségvizeken, de a kalózok igazi terepei természetesen a nagy és végtelennek tetsző óceánok, ott vannak ők igazán elemükben.
Ott, ahol talán még a madár sem jár, csak néhány nagy, és gazdag rakománnyal vonuló hajó. Meg persze a kalózok, akik többnyire szomáliai nemzetiségűek, de más nációk polgárai is űzik az ipart, megélhetésből kifolyólag. Évente mintegy ezer-ezrötszáz kalóztámadás éri a tengereken hajózókat, közülük nem mindegyik végződik halálesettel, az elkövetők sok esetben megelégednek a az értékek átvételével, utána általában szabadon engedik zsákmányuk korábbi tulajdonosait.
A Fókusz stábja ezúttal egy fülöp-szigeteki kalózbandát mutatott meg üzemszerű működés közben. Még mielőtt e derék gazemberek vízre szálltak volna, megállapodtak velük, hogy elkísérik őket egy rablótámadásra. Filmre veszik őket munka közben, majd a megvágott és megszerkesztett anyagot bemutatják az érdeklődő tévénézőknek.
Nem tudni, hogy fizettek-e a fókuszosok a fülöp-szigeti kalózoknak, akik egy vásárról visszafelé igyekvő, tehát már áru nélküli, ám annál több készpénzzel rendelkező társaság kifosztására készülődtek. Talán szerződés is köttetett a kalózok és a stáb között, de lehet, hogy csupán kézfogással pecsételték meg az egyezséget - jobb helyeken az is felér egy szerződéssel.
A legjobb az volt az egészben, hogy ezúttal tényleg az volt, amit ígértek: láttuk a marcona képű kalózokat, még valami idegesítő zenei aláfestés is volt, és hallottuk a riporter-narrátor hangját, aki felhívta a figyelmünket arra, hogy látszik a bevetésre készülők arcán a növekvő feszültség.
Ha vicces hangulatban lennénk, ami persze távol álljon tőlünk, azt is írhatnánk, hogy vágni lehetett a feszültséget – az ember ugye nem mindennap indul hajót kirabolni, főleg nem kamerák kereszttüzében. Mi van ugye, ha nem sikerül jól a kirablás? Égünk a kamerák előtt, az egész világ rajtunk röhög, hogy mekkora nagy tehetetlen barmok vagyunk, még egy rendes utonállásra sem vagyunk képesek.
Szerencsére minden a legnagyobb rendben ment, ráadásul még a felvétel is remekül sikerült. Így azután jól láthattuk, amint a szerencsétlen szegény emberektől elrabolták a pénzüket és az ékszereiket. Persze, a kalózókat is meg lehet érteni, éhes szájak várják őket odahaza, kell a mindennapi betevő, a gyöngyhalászat mostanában nem megy, halból is kevesebb van, mint évekkel ezelőtt.
Jó tudni, hogy nem lelketlen, az emberi problémákra érzéketlen emberek dolgoznak a Fókusznál, hanem olyanok, akik képesek azonosulni a mások problémáival. Legközelebb talán egy hasfelmetszőt mutatnak meg munka közben, megismerhetjük a szakmája fortélyait, utána egy pedofil következik, s ha szerencsénk lesz, még egy sorozatgyilkos hétköznapjaiba is sikerül bepillantanunk.
Mondjuk láttunk mi már valóságfeltárást közelről, nem ma jöttünk a hathuszassal, de most itt egy egészen más minőség zajlik: Fókuszék bátor stábja valódi varázslatot csempészett a képernyőnkre, igazi Fókusz-Pókusz ami zajlik, ha ezer évig élünk, akkor sem lehetünk eléggé hálásak, amiért első kézből értesülhetünk a távoli tájakon történő eseményekről.
Jelesül és per momentán arról lenne szó, hogy egy ideje újra divatba jött a vízi kalózkodás. Már a Dunán is támadnak meg hajókat, főként a szerbiai felségvizeken, de a kalózok igazi terepei természetesen a nagy és végtelennek tetsző óceánok, ott vannak ők igazán elemükben.
Ott, ahol talán még a madár sem jár, csak néhány nagy, és gazdag rakománnyal vonuló hajó. Meg persze a kalózok, akik többnyire szomáliai nemzetiségűek, de más nációk polgárai is űzik az ipart, megélhetésből kifolyólag. Évente mintegy ezer-ezrötszáz kalóztámadás éri a tengereken hajózókat, közülük nem mindegyik végződik halálesettel, az elkövetők sok esetben megelégednek a az értékek átvételével, utána általában szabadon engedik zsákmányuk korábbi tulajdonosait.
A Fókusz stábja ezúttal egy fülöp-szigeteki kalózbandát mutatott meg üzemszerű működés közben. Még mielőtt e derék gazemberek vízre szálltak volna, megállapodtak velük, hogy elkísérik őket egy rablótámadásra. Filmre veszik őket munka közben, majd a megvágott és megszerkesztett anyagot bemutatják az érdeklődő tévénézőknek.
Nem tudni, hogy fizettek-e a fókuszosok a fülöp-szigeti kalózoknak, akik egy vásárról visszafelé igyekvő, tehát már áru nélküli, ám annál több készpénzzel rendelkező társaság kifosztására készülődtek. Talán szerződés is köttetett a kalózok és a stáb között, de lehet, hogy csupán kézfogással pecsételték meg az egyezséget - jobb helyeken az is felér egy szerződéssel.
A legjobb az volt az egészben, hogy ezúttal tényleg az volt, amit ígértek: láttuk a marcona képű kalózokat, még valami idegesítő zenei aláfestés is volt, és hallottuk a riporter-narrátor hangját, aki felhívta a figyelmünket arra, hogy látszik a bevetésre készülők arcán a növekvő feszültség.
Ha vicces hangulatban lennénk, ami persze távol álljon tőlünk, azt is írhatnánk, hogy vágni lehetett a feszültséget – az ember ugye nem mindennap indul hajót kirabolni, főleg nem kamerák kereszttüzében. Mi van ugye, ha nem sikerül jól a kirablás? Égünk a kamerák előtt, az egész világ rajtunk röhög, hogy mekkora nagy tehetetlen barmok vagyunk, még egy rendes utonállásra sem vagyunk képesek.
Szerencsére minden a legnagyobb rendben ment, ráadásul még a felvétel is remekül sikerült. Így azután jól láthattuk, amint a szerencsétlen szegény emberektől elrabolták a pénzüket és az ékszereiket. Persze, a kalózókat is meg lehet érteni, éhes szájak várják őket odahaza, kell a mindennapi betevő, a gyöngyhalászat mostanában nem megy, halból is kevesebb van, mint évekkel ezelőtt.
Jó tudni, hogy nem lelketlen, az emberi problémákra érzéketlen emberek dolgoznak a Fókusznál, hanem olyanok, akik képesek azonosulni a mások problémáival. Legközelebb talán egy hasfelmetszőt mutatnak meg munka közben, megismerhetjük a szakmája fortélyait, utána egy pedofil következik, s ha szerencsénk lesz, még egy sorozatgyilkos hétköznapjaiba is sikerül bepillantanunk.
A Metropol - www.metropol.hu - számára írt cikk írott változata
