Bayer Zsolt már megint zsidózott a Magyar Hírlapban. Nincs ebben semmi rendkívüli, semmi olyan, amiért fel kellene kapnunk a fejünket, tőle és a laptól megszoktuk már.

Vonneguttal szólva: így megy ez.

Egykori kuríros kollégám – aki tőlünk távozva előbb a 168 óra és a Népszabadság felé vette az irányt, hogy utóbb egy hirtelen pálfordulással a jobboldali médiában leljen menedéket – Schiff András zongoraművésznek a Washington Postban megjelent olvasói levelére reagálva a többi között a következőket írta: „Magyarországból „bűz árad” – írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff… …Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben…”

Amit Bayer Zsoltnak elmondanék, azt megírta már Andrassew Iván barátom. Nagyon jól írta meg Iván, nincs ehhez mit hozzátenni. Mert valóban: Bayer Zsolt hiába zsidózik éjjel, nappal, minden hullámhosszon - akár tetszik neki a titulus, akár nem, ő maga is zsidó,.

Még akkor is az, ha ő nem mondja zsidónak magát. És Bayer akkor is zsidó, ha netán mégsem lenne az.

Azt ugyanis, hogy ki a zsidó, bizonyos korokban nem maga dönti el az ember. A kuruc.info szerint Bayer Zsolt zsidó - tessék hát ezt tudomásul venni! (Göringnek tulajdonítják a mondást, pedig ő csak Karl Luegertől lopta a mondatot: Wer ein Jude ist, bestimme ich! – jelentette ki a jelentős mértékben antiszemita bécsi polgármester, aki állítólag a magyarokat is rendkívüli módon gyűlölte.)

Nincs ezzel bajunk – legyen Bayer baja, hogy ő normális üzemmenetben sem normális. Viszont vagyunk néhányan, akik jól emlékszünk arra, amit a zseniális Déri János mondott Sándor Györgynek, még a kilencvenes évek elején. Sándor, aki mindig vállalta zsidó származását, egy időben a Csurka István nevével fémjelzett MIÉP iránt érzett - józan paraszti ésszel megmagyarázhatatlan - vonzódást. Vesztére, mert egy alkalommal összefutott Dérivel, aki a rá jellemző gyilkos humorral így köszöntötte a humoralistát: és mondd csak Gyurikám, nem félsz attól, hogy egyszer véletlenül belelövöd magad a Dunába?

Bayer Zsolt bármikor belelőheti magát a Dunába.

Ám jó ha tudjuk, nem ez az igazi botrány. És nem is az, hogy – szemben a Tilos Rádió elleni, vizsgálatnak álcázott szent hadjárattal - Bayer Zsolt és a Magyar Hírlap hangvétele nemcsak kiskorúak, de minden tisztességesen gondolkodó nagykorú nyugalmának megzavarására is alkalmas.

Az igazi botrány maga a Magyar Hírlap, az Orbán-közeli Széles Gábor újságja. Az a botrány, hogy ez az újság még mindig létezik, kapható az újságárusoknál, előfizethetést vesz fel rá a posta, cikkeit szemlézi a közszolgálati televízió, munkatársait rendszeresen hívja a reggeli műsorába. Mintha egy tisztességes újság rendes sajtómunkásai lennének.

Ez az igazi botrány, nem az, hogy egy sértődött, identitásában bizonytalan, magát publicistának gondoló élőlény antiszemitázik. Az a botrány, hogy mindezt abban a lapban teheti, és teszi, melynek a vezető kormánypárt prominensei rendszeresen adnak interjút.

Az a botrány, hogy Bayer Orbán Viktor miniszterelnök személyes jó barátja, a Fidesz alapító tagja, a párt születésnapi rendezvényeinek örök és megbonthatatlan résztvevője, az 5-ös számú Fidesz-tagkönyv büszke birtokosa.

Madarat tolláról – tartja az ismert dakota közmondás. Amivel nem azt akarjuk sugallni, hogy Orbán Viktor maga is antiszemita, rasszista, vagy kirekesztő lenne. Sokak véleményével ellentétben bizonyos vagyok benne, hogy Orbán nem antiszemita, nem rasszista és nem kirekesztő. A Magyar Köztársaság miniszterelnökének „mindössze” annyi a bűne, hogy demagóg és populista.

Aki, ha úgy hozza a politikai szükség, akár a bayerzsoltokkal is hajlandó együtt menetelni.