Ezért is Gyurcsány a hibás. A hollandoktól elszenvedett 8-1-es vereségért. Meg persze Bajnai, de leginkább a zemútnyócév.

Ők hárman tehetnek mindenről, miattuk nem sikerült nyerniük a fiúknak. Ha Gyurcsányék annak idején több stadiont építettek volna, akkor most más lenne minden. Meg a Bajnai is, aki mindenféle csip-csup gazdasági ügyekkel foglalkozott, ahelyett, hogy a felcsúti futballt fényezte volna.

Ha ma Gyurcsány lenne a miniszterelnök, akkor most nem nyolc, hanem tizenhat gólt kaptunk volna a hollandoktól. Ha Bajnai, akkor meg húszat. Vagy, ki se mentünk volna a pályára, mert már előre tudjuk, hogy nem érdemes. Már eleve vesztesek lennénk.

Vegyük észre azt, ami jó. Hogy a tizenhatodik percig például egyetlen gólt sem kapott a magyar válogatott, és többször is volt olyan tíz perc, amikor nem rúgtak nekünk újabbat.

Amúgy meg, a FIFA is benne van rendesen. Akárcsak Brüsszel a magyar rezsicsökkentést, a nemzetközi labdarúgó szövetség az unortodox magyar futballt nem díjazza. Ahelyett, hogy értékelnék, hogy Magyarország egy laboratórium, és mi másként játszunk, mint a többiek. Miközben mi új, a másokénál hatékonyabb módszerekkel kísérletezünk, ők még mindig leragadnak a régi megoldásoknál. A megszokások rabjai, egy régi, letűnt kor emberei. Ragaszkodnak ahhoz a téveszméjükhöz hogy az a csapat nyer, amelyik több gólt rúg, mint az ellenfele. És az jut ki a világbajnokságra, aki több pontot szerez a vetélytársaknál.

Idejétmúlt felfogás, de szerencsére mi már túl vagyunk ezen. Volt idő, amikor még mi is ezt gondoltuk, ebben hittünk, mert akkor ilyen volt a világ. De azóta sok minden megváltozott, a FIFA fura urai is észrevehetnék.
És idehaza is a megszokottól eltérő gondolkodásra lenne szükség. Nem fanyalogni kellene azon, hogy nyolc gólt kaptunk, miközben nekünk csak egy szerencsés tizenegyes találatra futotta. Hanem örülni annak, hogy végre van egy szerethető csapatunk. Megmondta Csányi Sándor, Egervári Sándor, és - nehogy bajunk essék, amiért a sor végére hagytuk – mindezt maga a Kedves vezető is megerősítette.

Szerethető ez a csapat, mert a miénk.

Ezzel persze azt is mondták, hogy az előzőek, akik Gyurcsányék idején futottak ki a pályára, nem voltak szerethetők, a Bajnai-éra idején pedig kifejezetten ellenszenves csapatunk volt. Nyilván a multikat képviselték a magyar emberek ellenében.

Vannak, akiknek még rémlik, hogy a korábbiak is a mi országunkat képviselték. Ők is magyar mezben futballoztak, és a magyar himnuszt énekelték a meccsek előtt.

Egervári Sándor a hollandiai zakót követően lemondott a szövetségi kapitányságról. Mielőtt végképp eltűnt volna a feledés homályában, megkérte a szurkolókat, hogy az Andorra elleni meccsre jöjjenek ki minél többen, mert kell a biztatás a fiúknak.

Nekünk is kellene valami bíztatás, többi magyaroknak, akik nem vagyunk a magyar labdarúgó válogatott játékosai. Számunkra is jól jönne egy kis hátba veregetés, hogy ne csüggedj öreg, egyszer már tényleg jobb lesz.

És ha egyszer nem, akkor majd valamikor.

Mert most az van, hogy hiába teljesítünk jobban, csak az alagutat látjuk a fény végén.

A helyzet azért mégsem teljesen reménytelen, lenne itt egy megoldás: Orbán Viktor for President.

Nem az ország, hanem az MLSZ élére.