„Kétharmados többséggel nem lehet kibújni a választói akarat teljesítése alól, tehát az a korszak véget ért Magyarországon, amikor a kormány az első akadályra meghátrált az elől, hogy teljesítse azt a vállalását, amelyet a választók testáltak rá”. Ezt a nagy ívű gondolatot osztotta meg a nézőkkel szerdán reggel Szijjártó Péter a köztévé Ma reggel című műsorában. A riporterek diszkréten magukba fojtották döbbenetüket – volt gyerekszobájuk.

Biztosan azokban van a hiba, akik nem emlékeznek arra, hogy a zemberek ilyesmire hatalmazták volna fel a Fideszt, Orbán Viktort, vagy akár a mostanában televíziós stúdiókban életvitelszerűen lakó Szijjártó Pétert. És az sem rémlik senkinek, hogy Lázár János frakcióvezetőtől azt követelték volna, bontsa le a jogállamot, nyirbálja meg annak kereteit, köpje szemen a demokráciát.

Lehet, hogy volt ilyen, bár annak lenne némi nyoma.

Odáig persze korrekt az ügy, hogy a kormány nem akar kibújni a választói akarat teljesítése alól. Előző regnálása idején ezt már megtette - más a kampány és más a kormányzás – de annak, mint tudjuk, nem lett jó vége. Most hál' istennek nyoma sincs hasonlónak - az lenne a szégyen, ha volna. Még elképzelni is szörnyű, amint a kabinet gyáva nyúl módjára menekül a választói akarat elől, az meg kigombolt kabáttal, lógó inggel kergetné az utcán, a zemberek meg röhögnének, hogy né' csak, ott rohan a félős kormány.

Szerencsére ilyenről szó sincs, a kormány szilárdan áll a helyzet magaslatán, és közben lecsapnak a sötétben bujkáló ellenforradalmárokra.

Az azért valamelyest elgondolkodtató, hogy még az amúgy Fidesz-közeli Török Gábor politológus is kiakadt ezen az egészen. Ez a normális üzemmenetben decensen visszafogott, nett fiatalember ugyanis azt írta a blogjában, hogy nem elegáns az eljárás, és nem is ízléses. Zsákmányelvről is beszélt, ő nyilván tudja, miért.

Véget ért egy korszak, mondta Szijjártó Péter, amikor a kormány az első akadály láttán meghátrál, ahelyett, hogy teljesítené a vállalását. Arra a vállalásra van itt gondolva, amelyet a választók testáltak rá, ami egyébként nagyon helyénvaló. (Mármint az a helyénvaló, hogy Szijjártó a testálni szót használja. Ez nemcsak azt feltételezi, hogy ismeri a kifejezést, de az sem zárható ki teljesen, hogy ismeri a jelentését.)

Legföljebb azzal lehet baj, hogy a Fidesz úgy viselkedik, mint egy durcás kisgyerek. Lázár János frakcióvezető ugyanis arra a kérdésre, hogy akkor is szembe ment volna a választói akarattal az AB, ha az ő javukra dönt, meglepő őszinteséggel nemet mondott.

Idén januárban egyébként, amikor ugyanez az AB – akkor még Stumpf nélkül – elmeszelte a szocialista kormány által javasolt és a parlament által megszavazott ingatlanadót, Szijjártó kitörő örömmel fogadta a döntést. A kormány elbukott, mondta januárban Szijjártó, az emberek pedig győzelmet arattak. Orbán Viktor szerint egy demokráciában elképzelhetetlen, hogy a kormány a saját programját minősítse az egyetlen lehetséges útnak.

Aki még idáig nem tudta, most már biztos lehet benne: hogy semmi sem elképzelhetetlen. Ha a Fidesznek az érdeke úgy kívánja, akkor sajtból van a Hold, a Föld lapos, és négy elefánt tartja a hátán.

Aki pedig ennek ellentmond, az oligarcha és szembe megy a zemberek akaratával.