A villamos kerekei alól kihangzó cinikus röhej
Kitaláltam egy hírt. Tudom, hogy nincs rá szükség, az enyém nélkül is van éppen elég.Merthogy mindig történik valami, talán több is, mint...
Kitaláltam egy hírt. Tudom, hogy nincs rá szükség, az enyém nélkül is van éppen elég.Merthogy mindig történik valami, talán több is, mint kellene. Persze, ki mondja meg, hogy egy napon hány dolognak kell történnie? És hogy mit nevezünk történésnek?
Úgyhogy, igazából nem is hírt találtam ki, hanem egy mondatot. Ráadásul még ez a mondat sem tőlem származik. Valaki mástól, számomra ismeretlen szerzőtől.
Amikor 1966-ban beültem a Madách Imre Gimnázium – volt Barcsay – egyik padjába, ott már egy bicskával bevésett bölcs beírás várt rám. Csak meresztettem a szemem, alig akartam elhinni, amit látok. Az ismeretlen szerző – ha negyvenegy év távlatából netán olvassa ezeket a sorokat, szerény jutalom ellenébe jelentkezzen! – a következőket tartotta fontosnak egosztani a nagyvilággal:
A VILLAMOS KEREKEI ALÓL KIHANGZÓ CINIKUS RÖHEJ NEM MINDIG ŐSZINTE.
Cinikus mondat ez, éreztem már akkor is. És egyáltalán nem biztos, hogy őszinte. Mondjuk, lehet, hogy a szerző úr (hölgy?) csak imponálni kívánt valakinek. Hogy ő milyen lezser, és mennyire lazán veszi az életet.
Pedig akkor még javában tombolt az egypártrendszer, a falnak is füle volt, Amerikában meg verték a négereket.
Tételezzük fel, hogy van egy olyan nap, amikor a magukat ki tudja milyen megfontolásból politikai elitnek nevezők nem szórakoznak a népszavazással. Hogy eltelik úgy egy óra, hogy senki nem lop el semmit, és senkit nem gyanúsítanak meg azzal, hogy ellopott valamit.
Tegyük fel, hogy béke van, a permanens politikai polgárháború csak Schmidt Mária fejében létezik. Tételezzük fel, hogy annyira nem történik semmi, hogy még a fenti, viccesnek szánt idétlenség is hír lehetne.
Gondoljunk bele, hogyan tálalná a négy magyarországi politikai napilap a fenti mondatot az olvasónak?
A Népszabadság sietne leszögezni, hogy bár Horn Gyula halálhíre tévedésen alapult, s ezért mindenkitől elnézést kérnek, a magyar-koreai sínösszeszerelő üzem ügye már sínen van. A beruházás sok ezer új munkahelyet teremt és ígérik, ha egyszer, reményeik szerint minél később, Hornnak, vagy bárki másnak a halálhíre mégiscsak igaznak bizonyulna, nem szállnak be a hírversenybe, hanem utolsónak fogják közölni az értesülést.
A Magyar Nemzetnek a villamosról Varga István ugrana be. (Ő az a kissé korpulens megasztáros villamosvezető, aki az 1-es viszonylaton dolgozik, s bár tudja, hogy idővel választania kell majd a hivatása és a kedvtelése között, egyelőre mindkettőt választja). A „Meddig még?” című cikkben a lap valamelyik jó tollú publicistája arról elmélkedik, vajon meddig kell még tűrniük a budapestieknek, hogy Demszky ahelyett, hogy a város vezetésével foglalkozna, villamosvezetők CD-jének megjelenését támogatja a saját keretéből. Támogassa a járókeretéből! - zárja a jegyzetet a cikkíró egy viszonylag szellemesnek szánt poénnal, az online változaton pedig még a nevetését is hallani lehet.
A Népszava a rá jellemző, visszafogott hangnemben foglalkozik a témával: Lyukra futott az ellenzék, árnyékra vetődött Orbán! című írásukban arról értekeznek, hogy amikor a bányatulajdonos fia, a szőlőbirtokos férje, aki civilben az egyik Fejér megyei sportklub elnöke, cinizmussal vádolja a kormányt, rossz helyre küldözgeti a mérgezett nyilait. A cinikus röhögőket a saját soraidban kell keresni, Vekker! – írja a lap.
Végül a Magyar Hírlap. A Világegyetem Legelenyészőbb Példányszámú Politikai Napilapja újjáalakulásakor meghirdette, hogy ők a közepet kívánják megcélozni – igaz, némiképp jobbról. Nyilván ennek a jegyében csábították át a Magyar Nemzettől a finom, visszafogott tollú Bayer Zsoltot, vagy a mélyen vitriolos torkú Torkos Matildot. A „Gyurcsány ellopott 93 ezer négyzetkilométernyi villamos sínt és most cinikusan röhög Szilvásy György markába” című glosszából kiderül: a szocialisták az őszödi kormányüdülőben tartott fekete mágiák tucatjain gyakorolták be a cinikus röhögést. S miközben a lakosság a megszorítások miatti fájdalmában már a könnyeivel is spórolni kénytelen, félóránként induló ingyenes villamosjárat köti össze a Gyurcsány-villa „A nemzethalál víziója” című falfestménnyel díszített előszobáját a Bajnai Gordon számára a Zuschlag Művekben gyártott euró-lopó kombináttal.
Jó lenne, ha volna egy ilyen nap. Amikor már egy idétlen hülyeség is hír lehetne.
A Klubháló- www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
