A világ legszebb szavai
Olvasom a hírekben, hogy a Kulturaustausch (Kulturális cserének lehetne fordítani) című német folyóirat különös vetélkedőt hirdetett: nem...
Olvasom a hírekben, hogy a Kulturaustausch (Kulturális cserének lehetne fordítani) című német folyóirat különös vetélkedőt hirdetett: nem embereket, hanem szavakat versenyeztetett.
A nem mindennapi, ám annál nemesebb összecsapáson az olvasók szavazatai alapján egy török szó, a yakamoz nyert. Azoknak, akik hozzám hasonlóan nem tudnak törökül, elárulom, hogy a szó azt jelenti: vízen tükröződő holdfény. Őszintén szólva, nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy még maga a győztes sem számított arra, hogy ő lesz az idei Szavak Világszépe.
Nem lehetett könnyű a választás, hiszen tudjuk, sok szép szó van a világon. A hírügynökségi jelentések szerint a yakamoz mögött éppen csak, hogy lemaradt egy kínai kifejezés, a lu hu. Jelentése: mélyen alszik, ám erre azért nem szabadna mérget venni, mert vannak olyan nyelvjárások, amelyekben azt jelenti: horkol.
Sokak meglepetésére a harmadik helyre egy Afrikából származó szó, a baganda nyelvből jött volongoto került, amely szabad magyar fordításban azt jelenti, hogy kaotikus. A további sorrend: a norvég oppholdsvaer (eső utáni fény) a hausza madala (Istennek legyen hála), a brazíliai portugál saudade (ez is jelent valamit) és az ukrán perekotipole (a sztyeppe futója).
A magyar versenyzők helyezéséről nem érkezett jelentés, sőt, igazából azt sem lehet tudni, indultak-e magyar szavak a versenyen? Nem tudni miért, de csupán 58 ország nyelvét nevezték a szavak idei nagy megmérettetésére, ám a magas színvonalat így is sikerült biztosítani. Ezt jelzi, hogy az első húsz között a sokak által szépnek és dallamosnak mondott olasz nyelv csupán egy reprezentással tudta képviseltetni magát: az iella (szerencsétlenség, átkozottság) a 17. helyet szerezte meg.
Azt sem tudjuk, hogy milyen ismérvek alapján döntött a minden bizonnyal felkészült és pártatlan zsűri, így, jobb híján, kénytelenek vagyunk elfogadni az eredményt. Lehetne persze csalásról, finomabb kifejezéssel részrehajlásról beszélni, de ez nem a mi stílusunk, ráadásul nem is lenne értelme.
Függetlenül a mostani versenytől, nem hallgathatjuk el, hogy nekünk magyaroknak is vannak szép szavaink. Kosztolányi Dezső, aki annak idején író és költő barátaival szívesen játszott a szavakkal, a fülolaj szót nevezte a legszebb magyar szónak. Van benne valami, különösen, ha eltekintünk a jelentésétől, elmondhatjuk, hogy a fülolaj tényleg dallamos, és a lejtése is igen figyelemre méltó.
Persze, mint a versenyeket általában, ezt sem kell túlságosan komolyan venni. Vannak, akiknek például a Lenin által is előszeretettel használt empíriokriticizmus szó jön be, míg másoknak, főként, akik jártasak a közgazdaságtanban az Engels által megalkotott Leibeigenschaft (jelentése: második jobbágyság) a nyerő.
Most, az év utolsó napján hiába is próbálnám eldönteni, hogy melyik a legszebb szavunk. Nekem, aki a nyelvből élek, tulajdonképpen minden szó szép. Mindegyikük egyformán tetszik, egyikkel sincs bajom, kedvencem sincs közöttük. Számomra az a szó szép, amelyik a helyén van – az, amelyiket jókor és jó helyen használnak.
Ha arra kérnének, hogy válasszam ki az elmúlt év terméséből azt a szót, amelyet az általam használtak közül a legszebbnek tartok, nehéz helyzetben lennék. Nem is tudnék választani, hiszen minden leírt és kimondott szavamat egy kicsit a saját gyermekemnek tekintem.
A szavakat, hiába próbálják egyesek kisajátítani őket, nem lehet elvenni tőlünk. Azok a szavak, amelyeket egyszer már megszereztünk magunknak – szebben szólva: amelyeket már megszelídítettünk – mára már a mieink lettek.
És ezen a tényen semmi sem változtat. Még az sem, ha vannak szavak, amelyeket időnként kiforgatnak eredeti mivoltukból. Olyan emberek használják őket, olyan szövegkörnyezetben, olyan célok érdekében, amelyekre szegény szavak, „akik” semmiről sem tehetnek, bizonyára nem igazán büszkék.
A szavak nem tudnak tiltakozni. Nem vonulnak az utcára, még médiát sem gründolnak maguknak, ahol érvényre juttathatnák az érdekeiket. Pedig talán nem ártana, ha a szavaknak is lenne egy érdekvédelmi szervezetük. Egy szó-szakszervezet, amelynek fő feladata nem az lenne, hogy - egyes emberi szakszervezetek mintájára - politizáljon. Hanem elsősorban az, hogy a szavakkal szembeni méltánytalanságok ellen megvédje a tagjait. Hallassa a hangját, ha úgy érzi, sérelem érte a szavakat, és ne hagyja, hogy kiforgassák a szavakat a javaikból.
Azaz a jelentésükből. Hiszen a szavaknak nincs más vagyonuk: csak az, amit jelentenek.
Nekünk, embereknek, csak a szavak vannak.
A yakamoz, a volongoto, a fülolaj és a többiek.
Vigyázzunk rájuk, vigyázzunk magunkra!
Boldog Új Évet mindenkinek!
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
