A világ legrosszabb kávéja
- Gratulálni? Nekem? Mihez? Nekem nem szoktak gratulálni. Én csak…
- Még soha senki nem gratulált magának? Ne szerénykedjen, mert úgysem hiszem el!
- Pedig tényleg így van. Tulajdonképpen miről van szó?
- Tudja mit, inkább elhiszem, hogy még senki nem dicsérte meg Önt. Irigyek az emberek.
- Hát, ami azt illeti, tényleg irigyek. De most már elárulná, miről van szó?
- De én… semmi különös. Kis műanyag pohárba beletöltöttem, aztán letettem a vendég úr elé a pultra…
- Nekem még soha senki nem mondott ilyet. Én ugye csak állok itt, töltöm ki az italt, mikor mit. Magának épp kávét.
- Kávét? Maga egyszerűen csak kávénak nevezi ezt a nem mindennapi, fantasztikus jelenséget? Hiszen ez nem is kávé, hanem egy valóságos találmány! Egy nóvum!
- Zavarba hoz…
- Uram, ha nem sértem meg, és nem szakmai titok, elárulná, hogyan csinálja? Legalább húsz országban ittam már kávét, de ilyet, mint azt volt szerencsém említeni, sehol.
- Ezt nem akarom elhinni. Ön túlságosan is szerény. Az Ön kávéjának, mint már említettem, nincs párja a világon. Egyedülálló. Ha nem volna félreérthető, azt mondanám: Unikum. Tényleg nincs semmi titka? Ősi családi recept, ami apáról fiúra száll? Netán a főnökei megtiltották, hogy elárulja ennek a különleges, semmi máshoz nem hasonlítható kávénak az összetevőit?
- Nincs titok uram, nincs mit elárulnom.
- Tessék?
- Jól hallotta! Ezer helyen ittam már kávét életemben. Jókat és rosszakat egyaránt. De a maga kávéjánál undorítóbbat még soha nem ittam. Ilyen pocsék kotyvalékot… Tanítani kellene az Ön kávéját, uram. Példaképül állítani a büfések leendő nemzedéke elé. Hogy ilyet ne.
- Tűnjön el maga szemét alak! Mit izél engem ezzel a kávéval? Ugyanabból a zaccból van, mint a többi itt az Ezüstparton. De megsúgom magának, néhány kilométerrel arrébb, az Aranyparton is ugyanígy csinálják.
- Mondtam, hogy tűnjön el, mert rendőrt hívok. Nézzen hátra, maga miatt áll a sor.
- Ha megengedi, lefényképezném a bodegáját. Tudom, a szerény, igénytelen külsőből nem mindig lehet következtetni a gazdag és értékes belbecsre…
- Csak jelezni kívántam, hogy a maga kávéja…
- Jól van, azért nem kell ennyire durvának lenni! Nézzék már, hogy kivetkőzött magából! Már, itt sem vagyok. Kézcsókom a nagyságos asszonynak! És, ha lesz egy kis idejük a nagy forgalom mellett, igyanak meg egy kávét az egészségemre!
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
