Vannak, akik azt gondolják, hogy Magyarország kirakatcsapata elbukta csütörtökön este a szabadságharcot a montenegrói bajnokság hatodik helyezettje, a Mladoszt Podgorica ellen. Pedig csak annyi történt, hogy a Videoton egyetlen szerencsétlen góllal kikapott a szerény képességű ellenféltől - igaz, ez az utolsó percben bekapott gól a kiesést jelentette harcban álló hazánk legjobban dotált csapatának.

A felületes szemlélő számára tehát kudarcnak tűnik, ami történt, és sokan vannak, akik szégyennek tartják a vereséget, ám valójában az a helyzet, hogy a Videoton jobban teljesít. Ahogy Magyarországot irigylik szerte Európában, úgy az sem lenne meglepő, ha a közeli jövőben rangosnak mondott, ám a Videotonhoz képest nyeretlen kétévesnek számító klubok képviselői keresnék fel a fehérvári klubot, hogy kitanulják a siker receptjét, ellessék tőlünk a Nagy Nemzeti Titkot.

Az FC Barcelonára, a Real Madridra és a Manchester Unitedre gondolunk kellő tisztelettel. Ezek a klubok, amelyek most nyilván sápadnak az irigységtől, mert tudják, labdába sem rúghatnak a Videoton mellett - a fehérváriaké a jövő, sőt, már a jelen is az övék, csak még ezt nagyon kevesen látják.

A Videoton Magyarország kirakata. Helyzete az ötvenes évek Honvédére hajaz, mely egyesület köztudottan Farkas Mihály kedvenceként funkcionált. Oda koncentrált mindent az akkori hatalom: pénzt, paripát, fegyvert, s nem utolsósorban a legjobb magyar játékosokat. Volt olyan, akit baráti fenyegetéssel, másokat elvtársi zsarolással kényszeríttettek a kispesti klubhoz.

A Videoton sikerének titka nem csak abban rejlik, hogy a stadion VIP páholyában Dunát lehetne rekeszteni az ott rendre megjelenő prominensekkel. A házigazda miniszterelnök mellett a kormány tagjain kívül a legfőbb ügyész, a Mol vezére, vagy épp a plágium-ügyébe belebukott volt álamfő (sic!) is gyakorta megfordul ott vendégként. Abból is látszik, mennyire kiemelt ügy a Videoton sikeres szereplése, hogy a klubnál csak bérekre majd másfél milliárdot fizetnek ki – miközben egy átlagos hazai futball klub teljes költségvetése ennek a töredéke.

Persze, van miből fizetni a jobbnál jobb játékosokat, mert a Kedves Vezető kedvenc csapatát támogatni nem csupán dicsőség, de erkölcsi kötelesség is egyben. Csakis ennek tudható be, hogy nagyvállalatok vezérei sorszámot tépnek a Videoton várójában, pénzemberek és gazdasági vezetők adják egymásnak a kilincset, épp hogy össze nem verekednek, csakhogy szponzorálhassák a miniszterelnök csapatát. Nyilván alaposan átgondolt üzleti terv alapján teszik mindezt, szigorú marketing és megtérülési szempontokat figyelembe véve. Csakis így lehet, mert ha másként volna, például úgy, hogy felsőbb elvárásra, vagy nyomásra kötnek gazdaságilag előnytelen üzleteket, akkor a Polt Péter vezette legfőbb ügyészség már javában nyomozna az ügyben. Bilincsben vezetnék el a bűnösöket, mert az igazságszolgáltatás nem tűri, hogy hűtlenül kezeljék a magyar emberek pénzét, és megsértsék a törvényt. (Azt a törvényt, amelyet a magyar emberek alkottak, vérrel és verejtékkel, de leginkább kétharmaddal.)

És azt is látnunk kell, hogy ezúttal is az európai, valamint a vele szövetséges hazai baloldal áll a támadások hátterében. Ők jelölték ki a belga játékvezetőt, aki a 92. percben büntetőt ítélt a fehérvári csapat ellen. Ha másból nem, ebből is látszik, hogy Európában nincsenek tisztában a magyarországi viszonyokkal - lám, ez a balga belga is bebizonyította, hogy lövése sincs arról, kiknek vezetett mérkőzést.

Mutassanak egy bírót ma Magyarországon, aki tizenegyest merne ítélni a Videoton ellen a mérkőzés 92. percében.

Messzire vezet mindez, nem is mennénk bele mélyebben, csupán azt szerettük volna érzékeltetni, hogy a Videoton a legmagyarabb csapat – és ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a csapat kezdő tizenegyének több mint a fele idegenlégiós, azaz, külföldi.

Nem nyitunk vitát: magyar az, akit mi magyarnak mondunk.

Amúgy minden együtt van a sikerhez, már csak az eredmények hiányoznak. De már erre sem kell sokáig várni, dolgos népünk győzni fog.