Most & Itt

A törvény és az ő szövedéke

„És megint fölnéztem az égre, álmaim gőzei alól s láttam, a törvény szövedéke mindíg fölfeslik valahol” József Attila: Eszmélet Ki...
„És megint fölnéztem az égre,
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol”
József Attila: Eszmélet

Ki vannak akadva a bírák, és az ügyészeknél is kiverte a biztosítékot a miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc, miközben bejelentette a távozását, mellékesen a bíróságokkal és az ügyészséggel kapcsolatban is tett néhány megjegyzést. Hogy azok a munkájuk során nem kellően pártatlanok, és gyakorta az a látszat keletkezik, hogy az ítéletekben, a nyomozások során a Fidesz érdekeire vannak tekintettel.

Súlyos szavak, naná, hogy az illetők kikérték maguknak. Mindkét szervezet vezetője visszautasította a – még néhány napig - miniszterelnök-pártelnök kritikáját. Még a máskor oly szűkszavú köztársasági elnöknek is volt véleménye az ügyről. (Ha valakinek nem sikerült volna elsőre kitalálni, mit mondott a miniszterelnök véleményével kapcsolatban: rosszallását fejezte ki).

És valóban: hogy jön ahhoz bárki is, hogy a magukat pártatlannak mondó szervezetek életébe beleszóljon, róluk véleményt alkosson? A bíró azért bíró, hogy ítéljen, s ne őt ítéljék – ugyanez vonatkozik az ügyészekre is. 

Érthető hát, ha az illetékesek visszautasították, amit Gyurcsány Ferenc róluk mondott. Az ő szempontjukból érthető. 

Ennél talán csak az lett volna jobb, ha nem tagadják, és kikérik maguknak, hanem cáfolják a miniszterelnök kijelentéseit.
Cáfolat azonban nem hangzott el.

Mi, állampolgárok, akik nem vagyunk sem bírák, sem pedig ügyészek, jobb híján kénytelenek vagyunk a saját tapasztalatainkra hagyatkozni.

Mert vannak tapasztalataink, és ezek a tapasztalatok gyakorta elbizonytalanítanak bennünket. De legalábbis nem segítenek abban, hogy felnézzünk az igazság szolgálatára felesküdött bírákra, az igazság kiderítésére szerződött ügyészekre.
Biztosan függetlenek és pártatlanok, és olyan messze állnak a Fidesztől, hogy aki náluk messzebb áll, az távolsági járaton közlekedik. De, egy régi, dakotából magyarított közmondást idézve: nem elég pártatlannak lenni, annak is kell látszani.
Vagy: nem elég pártatlannak látszani, annak is kell lenni. 

A felháborodáson túl több kellene.

Például tájékoztatni a zembereket arról, hogy a 2006 őszi „sajnálatos események” idején történt rendbontások elkövetőivel szemben hány és milyen ítélet született. Hány gyújtogatót és garázdát sikerült azonosítani és elfogni, közülük hány személy ellen emeltek vádat, hányuk esetében született elsőfokú, vagy netán jogerős ítélet. Ezek a bírósági ügyek milyen végzéssel zárultak, van-e az elkövetők között akár csak egyetlen olyan személy is, aki letöltendő büntetést kapott? A tankot elkötő gárdista bácsi ellen miért közlekedési eszköz jogtalan használata volt a vád? Egy bicikli-tolvajt súlyosabban büntetnek, mint a tankot – saját bevallása szerint oktatási céllal – kölcsönvevő gárdistát.

Miért jó az a bíróságnak, ha, ahelyett, hogy tekintélyt szerezne, ilyen és ehhez hasonló ítéletekkel nevetség tárgyává teszi magát? 

Jó, tudjuk, a rendőrök közül is többen jogszerűtlenül jártak el - ezekről az esetekről mintha jóval gyakrabban és részletesebben értesülnénk. Persze hogy a hatalommal visszaélőket is meg kell büntetni - ha lenne erre lehetőség, talán még súlyosabban, mint az egyenruhát nem viselő, mezei állampolgárt. De hogy mindezidáig gyakorlatilag másról sem hallani, minthogy a rendőrökön nem volt azonosító, és hogy jogosan használtak-e gumilövedéket - az talán nem csupán a sajtó sara.

És talán arról sem ártott volna némi tájékoztatás, hogy a Nagy Budapesti Balhé kitervelője, a tömeget a tévé székháza ellen vezénylő Toroczkai miért úszta meg első fokon negyvenezer forintos pénzbüntetéssel? Miközben egy szimpla gyorshajtásért ennek a többszörösét gombolják le az autós emberről. És hogy Toroczkai, Budaházy, meg a többiek, akik tönkre tették a városlakók javait és nyugalmát, miért szabadlábon, vagy jó esetben házi őrizetben védekezhetnek?

Nekünk, állampolgároknak mindent meg lehet magyarázni. Nem vagyunk mi hülyék, bizonyára a miniszterelnök is megértené, ha lennének ilyen magyarázatok.

Néhány évvel ezelőtt ifj. Hegedűst Lórántot vállukon hozták ki a hívek a tárgyalóteremből.Győzött az igazság, a bíróság jogerősen kimondta, hogy a lelkész nem követte el az uszítás vétségét. Megérne egy misét, vajon ez az emberi lény miként lehet még mindig lelkész a református egyház kebelében. Tudom, ez utóbbi nem „földi” bíróság dolga, számoljanak el a lelkiismeretükkel a paptársak – önmaguknak és persze Istennek. (Már ha ez utóbbi létezik, és amennyiben az illető paptársak hisznek benne.)

A „földi” bíróságok az ilyen és ehhez hasonló esetekben arra a szégyenteljes álláspontra helyezkednek, hogy mindez nem meríti ki az uszítás fogalmát. Szimpla gyűlöletkeltésről van szó, véleményről. Hiszen ifj. Hegedűs paptárs nem buzdított senkit a „galíciai jöttmentek” megölésére, elpusztítására. Csupán a kirekesztésüket követelte - attól meg, pestiesen szólva, még senkinek sem lett gyereke.
És a Magyar Fórum címlapján szereplő Dávid csillaghoz tartozó cikkben sem azt írták, hogy Surányit, vagy bárki más hozzá hasonlót – magukfajtát - meg kellene ölni. 

Pedig, tudjuk, lenne rá igény.

A társadalomban terjed a gyűlölet, egyre gyakrabban és hangosabban hallatszik az ordas hang. Ennek szankcionálására azonban – alkotmánybírák, köztársasági elnök, minden rendű és rangú szabadságjogvédők szerint – nincs szükség, hiszen szerintük a törvények ma is alkalmasak arra, hogy a véleményszabadságnak álcázott gyűlölködés ellen hatékonyan fellépjenek.

Tényleg? Ha valóban alkalmasak, akkor miért nem alkalmazzák őket? Talán éppen az ügyészek és a bírák pártatlansága az akadálya annak, hogy ilyen ügyekben a társadalom normális többsége számára megnyugtató, azaz elmarasztaló ítéletetek szülessenek?

Hogy van az, hogy a Judd Süss forgalmazói még mindig szabadlábon, és főként szabadon űzhetik távolról sem ártatlan játékaikat? Hogy Csurka úr és az ő Magyar Fóruma van felháborodva, amiért a Dávid-csillagos címlap után állítása szerint egyes újságokban és internetes portálokon fasisztának nevezték? 

Miközben Zuschlag János közel két éve előzetesben ül – ha a vád bebizonyosodik, teljes joggal - a sokáig szökésben lévő, Fidesz-közeli Varga Tamás kétmilliárd forintos áfacsalási ügyében máig nem történt semmi. (Vagy ha igen, a közvélemény nem tud róla). Zuschlagot időről időre mutatják a tévében, az újságokban, amint bilincsben vezetik az éppen esedékes tárgyalásra, miközben Varga Tamás ügyében néma csend. Utoljára mintha házi őrizetben tett volna – de lehet, hogy ezt is rosszul tudjuk. Lesz-e valaha tárgyalás, vagy a kétmilliárdos csalás csupán gyanú volt és azóta ejtették a vádat? Talán már el is évült a bűncselekmény? 

Lehet, hogy az ugyancsak Fidesz-közeli Simicska Lajosnak volt igaza, amikor a Kaya Ibrahim ügy kapcsán a rendszerváltozás utáni magyar közélet legcinikusabb gondolatát tette közkinccsé: mindenkinek jogában áll hülyének lenni.
Jogállamban élünk, mindenkinek jogában áll felháborodni. 
A felháborodásnál azonban többre van szükség.


A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
Most & Itt
2009.04.03 10:04

Ajánlott cikkek

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.