Azt akarja, amit mindnyájan, akik itt élünk. Hogy nagy, és erős ország legyünk, elégedett és boldog néppel. Hogy mindenkinek legyen munkája, és mindenki legyen rendesen megfizetve. 

Hogyha megbénítja az országot, abból bárkinek is haszna lehet idehaza. Hogy a határozatlan ideig tartó munkabeszüntetésnek álcázott gazdasági ámokfutás hatására az amúgy is nehéz helyzetben lévő MÁV ezerszámra veszi majd fel a vasutasokat, úgy általában, megerősödve kerül ki a nehézségekből.

Csak úgy mellékesen, aznapra esik épp az iskolai ballagás. Amely úgy általában egyszeri és megismételhetetlen esemény a középiskolás diákok életében. Befejezik a tanulmányaikat, s mielőtt még kilépnének a nagybetűs életbe, búcsút vesznek a tanáraiktól, egymástól és az iskolától.

Már persze, ha sikerül ezeknek a családtagoknak eljutniuk az ország egyik településéről a másikba.

Gaskó úr most ezért van gondolkodóba esve. Mert az egy dolog, hogy a nemzet felemelkedése, a haza és a haladás mind az ő vállát nyomasztja, és a zemberek tőle várják a sorsuk jobbra fordulását. Másfelől viszont itt vannak a végzős diákok, azok szülei, testvérei, barátai, akik a készülő sztrájkból kifolyólag most mindenféle nagyon csúnya dolgokat gondolnak Gaskó úrról. 

Mindent megfontol, közben pedig töpreng. Oszt és szoroz, gyököt von. Még semmi nem biztos. De még így is lehet, hogy már késő, nincs más megoldás, másik napra kell tenni a ballagást. Legjobb lenne előbbre hozni, mert ha elkezdődik a sztrájk, már nem lehet tudni, mikor indítják újra a vonatokat. Egy nap, egy hét, hat hónap - mindannyian a vasút sztrájkos istenének a kezében vagyunk.

Házasságokat, válásokat, választásokat.

Mert Gaskó úr az Illetékesnél is illetékesebb elvtárs. Nemcsak a vasút, a ballagás és az érettségi tartozik hozzá, de minden, ami fontos az emberek életében. Élet és halál, meg tán még az is, ami ez utóbbi után van. Egyedül csak a hirtelen rosszullétek nem tartoznak a hatáskörébe, bár aki előre bejegyzett, nem életmentő műtétre van előjegyezve, az jól teszi, ha előtte Gaskó úrral találnak megfelelő időpontot. Nem olyan szőrösszívű ő, mint gondolnánk, a zord külső érző lelket takar.