A szétvízágyúzott Bocskai esete és egy forradalmi vizipisztoly hányattatásai
Hogy Magyarországon tombol a terror és a lakosság legjobbjai brutális rendőri attakoknak vannak kitéve, azt már régóta tudjuk. De egy idő óta...
Hogy Magyarországon tombol a terror és a lakosság legjobbjai brutális rendőri attakoknak vannak kitéve, azt már régóta tudjuk. De egy idő óta az ítélkezési gyakorlat is kezd a tetőfokára hágni, a gyurcsányi önkény mocskos mancsa már a bírósági tárgyalókba is betette a lábát.
A napokban például egy példátlanul szigorú ítélet született: mintha az ötvenes évek szűk levegője - tudod a légkör miért – éledezne újjá.
Egy nagyon vicces férfi, még májusban, a városligeti majálison, egy tárgynak látszó fegyverhez nagyon hasonlító vizipisztolyt fogott a Magyar Köztársaság miniszterelnökére, s mindeközben egy sajátos kommentárral fűszerezte a mutatványt: Gyurcsány, most megdöglesz, mondta a férfi még májusban. De Gyurcsány nem döglött meg, ezzel szemben néhány, éppen a közelben tartózkodó biztonsági ember rávetette magát a potenciális elkövetőre, és a földre teperték.
Az elkövetés tehát meghiúsult, ráadásul a félelmetes fegyverről kiderült, hogy vizipisztoly. A férfi állítólag angol tanár volt, és valójában nem dolgozott benne semmi előre eltervelt rossz szándék. Olyannyira nem, hogy saját bevallása szerint egy darabig egyetértőleg hallgatta Gyurcsány Ferenc beszédét, de az idő múlásával unalmassá vált a számára az előadás, és ekkor úgy döntött, hogy a nála lévő vizipisztollyal fejezi ki nemtetszését.
Ez tehát a vidám, derűs kis történet, amely később, feljelentésből kifolyólag a bíróságon folytatódott. A szigorú ítélet mindenkit megdöbbentett, különösen azokat, akik láttak már közelről jogállamot. Őszintén szólva, azon sem lennék meglepve, ha az emberi jogok felkent papjai soha nem látott nagyságú tömegtüntetésen követelnék a büntetés enyhítését. A miniszterelnökre vizipisztolyt szegező férfit, aki egyébként nem jelent a meg a tárgyaláson, 30 ezer forintra bírságolták. Tudom én, hogy egy jobb gyorshajtás nem jön ki ennyiből, de nem szabad a két dolgot összehasonlítani - az ítélet szövegéből ugyanis kitetszik, hogy az elkövetőre nem jogerősen kirótt pénzösszeg így is elrettentő hatású. Arról nem is beszélve, hogy mellékbüntetésként még a vizipisztolyt is elkobozzák.
Szerintem ez utóbbi egy demokratikus jogállamban megengedhetetlen. Mert senki nem tudhatja, hogy milyen pszichés reakciókat vált ki a magát angol tanárnak mondó férfiból a vizipisztoly elkobzása? Mi van, ha kedves emlékek fűződnek a vizipisztolyhoz? Egy szép, szerelmes éjszaka emléke, vagy éppen a kisfiáé volt, tőle kérte kölcsön? Gyurcsányra megyek, mondta odahaza a fiának, majd jövök haza, légy jó, ne számítógépezz megint éjfélig!
Ugyanezen a napon egy másik bírósági ítélet is borzolta a kedélyeket. Itt ugyan még nem született ítélet, sőt, egy ideig még nem is várható, de már a tárgyalás eddigi menete is előrevetíti, hogy a demokratikus jogok súlyosan lábbal lesznek tiporva. Ebben az ügyben Ekrem Kemál György állt a vérbírák előtt, egy szelíd tekintetű forradalmár, akit sok társával együtt azzal vádoltak, hogy közel két évvel ezelőtt, 2006 szeptemberében tevőlegesen részt vett a Magyar Televízió épületének szétverésében, valamint a Szabadság tér - úgyis, mint építészeti együttes - átalakításában.
Közben pedig szó sem volt ilyenről:az egyik vádlott, akit azzal gyanúsítanak, hogy benzines kannát dobott a rendőrök felé, azzal védekezett, hogy ő csak meg akart szabadulni a kannától. Én, ha bíró lennék, méltányolnám az érvelést, a vád helyében pedig elszégyellném magam és sürgősen visszavonnám a vádat. Mert nincs annál életszerűbb, mint hogy az ember benzines kannával a kezében sétál a Szabadság téren. Bármelyikünkkel megesik az ilyesmi, aztán egy idő után rájövünk, hogy kevesebb a szabad kezünk, mint amennyire szükségünk lenne, szabadulnánk a kannától, arról meg ugye nehogy már mi tehessünk, hogy előttünk áll egy rendőrsorfal. Ekrem úrral még ennél is cifrább dolog történt, ő ugyanis csak éppen arra sétált, sőt, még azt sem, hanem, mint fogalmazta, csupán szemlélődött. Külön fejezetet érdemelne, hogy a nagy világégések, háborúk és népirtások miért éppen a szemlélődőknek köszönhetők, de most ne ragadjunk le ilyen apróságnál, különös tekintettel arra a tényre, hogy ennél jóval súlyosabb fejlemények is adódtak Ekrem úrral kapcsolatban. Jelesül az, hogy a rendőrök vízágyúja szétmosta a Bocskaiját, ő pedig öltözékének sérülése miatt kártérítést fog követelni a rendőrségtől. Ha rosszmájúak lennénk, és a haladás ellenségei, cinikus barmok, akiket egy valódi forradalmár hányattatásai hidegen hagynak, csak megvonnánk a vállunkat és azt mondanánk: nem kell Bocskaiba menni olyan helyre, ahol feltehetőleg fizikai erőszakra is van kilátás.
De nem vagyunk rosszindulatúak, éppen ellenkezőleg: nagyon is átérezzük Ekrem Kemál úr követelésének a jogossát. Mert a Bocskai, bár még soha sem vásároltunk ilyen ruhadarabot, köztudottan drága viselet, ráadásul minden bizonnyal kényes is. Úgyhogy, a rendőrség jobban tette volna, ha mielőtt nekilát levízágyúzni Ekrem úr Bocskaiját, alaposan tanulmányozza a minden ruhában felellhető kis címkét, amin bárki elolvashatja, hogy miként javasolja a gyártó a tisztítást: mosható-e az illető ruhadarab 30 foknál – nem dőlésszög! – melegebb vízben, s ha igen milyen mosószerek alkalmazhatók? Lehet-e vasalni, vízágyúval kezelni, meg még egy sor hasznos jó tanács. Erősen gyanítható, hogy a rendőrség elmulasztotta előzetesen bevizsgálni Ekrem úr ruhatárának eme ékét, így aztán nem csoda, ha a felelőtlen vízágyúzás következtében szétmosódott a drága ruhadarab.
Remélem, Ekrem úr tényleg beperli a rendőröket és mindannyian értesülni fogunk arról, hogy szigorú, de igazságos ítélet született. Olyan, hogy a rendőrség tanul majd az esetből, s a jövőben nem fogja ártatlan szemlélődők Bocskaiját levízágyúzni.
Ja, és a vizipisztolyt tessék visszaszolgáltatni a tanár úr gyerekének, mert ha egyszer végre kormányra kerülünk, majd mindenki jól megláthatja, hogy mi lesz!
A Klubháló- www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
