Még épphogy csak kikézbesítették az 1,7 millió levelet a nyugger-háztartásokba, máris soha nem látott levéláradat indult meg a miniszterelnök irányába. Nem végleges számítások szerint Orbán Viktor 1,7 millió levelére már az első héten közel hatmillió válaszlevél érkezett.

Ez a hatalmasnak látszó szám, nem úgy jött ki, mint annak Rákay Fejszámoló Filip mutatványa a Kossuth téren. (Emlékszünk még: 2002-ben a mostanra médiaguruvá avanzsált kommunikációs kidobóember pillanatok alatt kiszámolta, hogy kétmillióan vannak.) Ezúttal semmi szakszerűtlenség nem történt, a hatmillió úgy jött ki, hogy a nemzeti együttműködés nyuggerei közül sokan többször is válaszoltak a miniszterelnök levelére. S nem azért, mert elfelejtették, hogy egyszer már írtak neki, hanem mert a köreikben divat lett Orbán Viktornak levelet írni.

Olyan nagy lett a levélforgalom, hogy néhány óráig még átmeneti boríték-hiány is kialakult. Senki sem számított ugyanis ekkora levéláradatra, ám szerencsére a nemzeti együttműködés kormánya – a zemberek kétharmados felhatalmazása alapján – gyorsan úrrá lett a helyzeten. Lett elég bélyeg és boríték, még nyálról és nyelvről is gondoskodtak, hogy legyen mivel felnyalni a rengeteg a bélyeget a borítékokra.

S bár a levelek tartalmát még nem  hozták nyilvánosságra, néhány gondolat azért már most kiszivárgott.

Ami általánosságban elmondható: az Orbán Viktornak válaszoló mintegy hatmillió nyugger szinte egy emberként üdvözölte a kormány eddigi tevékenységét. Örülnek, hogy a hazaárulók után végre felelős kormánya van az országnak, valamint, hogy a miniszterelnök és pártja gondol rájuk. A nyuggerek remélik, hogy ez a feléjük megnyilvánuló érdeklődés a későbbiekben még a mostaninál is konkrétabb formában lesz képes testet ölteni.

Ami a konkrétumokat illeti: a válaszoló nyuggerek különösen a Valutaalap ellen vívott szabadságharcot tartják kiemelkedő eseménynek. Tavaszi, vagy ha úgy tetszik, nyári hadjáratnak is lehetne nevezni ezt a dicsőséges időszakot, ezért azt javasolják, hogy a haza évenként emléknappal emlékezzen meg a csaták hőseiről.

Külön kiemelik a nyuggerek, hogy a helyzetükön még a mostaninál is többet javíthatna a kormány, ha tovább csökkentenék, esetleg teljesen megvonnák Simor András jegybankelnök fizetését. Ez a mi jövőnk záloga, írták sokan a nyugdíjasok közül.

Külön üdvözlik a Kósa-Szijjártó  tandem megnyilvánulásait. A nyuggerek számára sokat jelent, hogy a svájci frank árfolyama rekordmagasságokba emelkedett, az euró magas árfolyamában pedig egyfajta garanciát látnak arra, hogy az általános iskola alsó tagozatában megbuktatott kisdiákok közül többen is találnak majd maguknak munkát a tíz év alatt létrejövő egymillió munkahely valamelyikében.

Ami a jövő évben várható megszorításokat illeti: a nyuggerek is hallották a szállingózó híreket, s a közel hatmillió levélíró többsége látatlanban is támogatja, hogy rosszabbul éljünk, mint négy éve. Eleget éltünk már nagylábon, írják az Orbán Viktornak írott levelükben, itt az idő, hogy összébb húzzuk a nadrágszíjat. A padlások lesöprését azonban nem támogatják – nagyon korhadtak az odavezető lépcsők és ezért balesetveszélyesek. (Gyurcsány a hibás).

Amint az várható volt, a piszkos anyagiak – úgyis, mint nyugdíjemelés, a nyugdíjak szinten tartása, 13. havi nyugdíj, stb – a nyuggereket hidegen hagyják, számukra ez sosem volt létkérdés. Sokkal többet jelent nekik az erkölcsi megbecsülés, a szép szavak, a jól hangzó ígéretek. A nyuggerek szeme előtt most egyetlen nagy közös cél lebeg: az, hogy amilyen gyorsan csak lehetséges, lerakjuk a nemzeti együttműködés alapjait. Ennek érdekében akár még áldozatokra is hajlandók: amennyiben a kormány netán mégsem tudna megállapodni a bankokkal a bankadóról, a nyuggerek átvállalják a hiányzó összegeket. Tartalékaik ugyan nincsenek, ugyanakkor ők is ismerik azt a régi dakota közmondást, miszerint úgy még soha nem volt, hogy valahogyan ne lett volna.

Ha ennek az az ára, hogy netán a helyzetük tovább rosszabbodik, írják a hatmillió levélben, rajtuk nem fog múlni, ők állnak elébe.

Hajrá Magyarország, hajrá Videoton!