Az jó, ha az embernek vannak barátai. Olyanok, akikben feltétel nélkül  megbízhat, mert tudja róluk, hogy soha nem hagynák cserben, minden bajban számíthat rájuk, és nem utolsósorban mindig a szemébe mondják az igazságot. Kertelés nélkül, az esetleges következményekkel mit sem törődve.

Őszintén és kőkeményen, ahogyan kell.

Az igazat, az igazat, hopp, hopp, hopp! (Beatrice együttes).

Mindnyájunknak kell valaki, aki a szemünkbe mondja, hogy szépek vagyunk és okosak, s mindemellett még tehetségesek és zseniálisak. Hogy a legutóbbi színpadi alakításunknál jobbat még nem láttak a világot deszkák, a legutóbbi cikkünknél pedig nagyszerűbbet még soha, sehol senki nem írt.

Mindig kell egy barát.

Ha tehetném, én magam is alkalmaznék néhány ilyen megmondó embert, akik megalkuvás nélkül a szembe vágják az őszintét, lapogatnák a vállam, hogy már megint milyen jót írtál, nem is értjük, hogyan fér egyetlen emberbe ennyi jó mondat és ilyen sok csodás gondolat.

Sajnos, én nem engedhetem meg magamnak, hogy egy engem hivatalból dicsérő céget foglalkoztassak. Szerencsére a kormány nálam valamivel jobb helyzetben van, mert ott van neki a Nézőpont Intézet névre hallgató közvélemény-kutatással foglalkozó cég. Ha már nagyon neki van keseredve a kabinet, mert úgy érzi, hogy nem értik meg, sőt, kifejezetten bántják, ráadásul igaztalanul, merthogy ő mindenkinek, mindig jót akar, akkor jön a Nézőpont, és felszárítja a kormány könnyeit, és mosolyt csal az elborulni látszó orcájára.

A Nézőpontot sokan Fidesz-közeli intézetként ismerik, ezt azonban csupán a dicsőséges fülkeforradalom elvetemült ellenségei állítják. Én magam például meg vagyok győződve arról, hogy a Nézőpont egy független és pártatlan szervezet, amely, ha azt mérné, hogy az emberek nem mindenben azonosulnak feltétel nélkül a Fidesszel, azt is habozás nélkül a köz tudtára adná.

Erről azonban szó sincs, életünk már több mint egy esztendeje egyetlen nagy diadalmenet - ha máshonnan nem, a Nézőpont jelentéseiből ez mindenképpen kiderül.

Ráadásul egyre gyakrabban derül ki: már alig van hét, hogy ne olvasnánk valahol valamilyen nézőpontos diadaljelentést. Nyilván nem azért sűrűsödtek meg a diadalittas jelentések, mert a Fidesznek szüksége van az ilyen baráti igazmondásra, és arra vágyik, hogy kozmetikázott valósággal traktálják.

Nem a Nézőpont tehet arról, hogy az élet, bármit is mondott Virág elvtárs, igenis, habostorta.

Legutóbbi felmérésük eredményéből például megtudhattuk, hogy a magyarok 62 százaléka egyetért a kormány Kína-politikájával, 52 százaléka elégedett az EU-elnökséggel, s 53 százaléka bízik a gazdasági növekedésben. Ráadásul még a nemzeti konzultáció is népszerű: a megkérdezettek 61 százaléka várja a következő kérdőívet.

A tervezett közmunkatáborokról sajnos nem szól e győzelmi jelentés, nyilván szemérmességből hallgatják el, hogy az emberek közel 97 százaléka szeretne a családjától távol, kevés pénzért, rossz körülmények között, nyugdíjból visszaráncigált rendőrök nógatásával dolgozni, 98 százalékuk pedig kifejezetten örülne, ha konténerekben lakhatna.

Rég volt, amikor szociológiát tanultam, de arra még emlékszem, hogy egy kérdést igen sokféle módon lehet feltenni. Még úgy, is, ahogyan kultúrkörökben nem illik. Például, ha valakitől azt kérdezik, hogy Ön szerint jó-e a szociális konzultáció révén megvalósuló nemzeti együttműködés, vagy inkább azt szeretné, ha felrúgnák a kutyáját, felrobbantanák a házát, és megmérgeznék a családtagjait, nos, akkor a kérdezett nem biztos, hogy azt válaszolná, amit valójában mondani szeretne.

Hogy tessék szépen elhúzni a jó büdösbe.

Én például biztosan nem mondanék ilyet - neveltetésem volt, meg gyerekszobám. Nem mintha fenyegetne a veszély: engem még soha közvéleménykutató nem kérdezett semmiről. Nemcsak a Nézőpont szórásából maradtam ki, de még más cégek sem voltak kíváncsiak a véleményemre. Sőt: az ismerőseim között sincs senki olyan, aki akár csak egyszer is válaszolhatott volna bármilyen közélettel kapcsolatos kérdésre.

Ilyenek vagyunk, peches népek, senki nem kíváncsi a véleményünkre.

Persze, megértem én, nem is érzem mellőzésnek, eszembe sem jutna haragudni. Úgyhogy, tessék engem is nyugodtan megkérdezni. Ígérem, jól válaszolok: minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve.