A nemzet egységén munkálkodva van
Az elmúlt hét péntekjén a Hollán Ernő utcában majdnem megvalósult a nemzet egysége. A Molotov koktélos támadás óta híressé vált jegyiroda...
Az elmúlt hét péntekjén a Hollán Ernő utcában majdnem megvalósult a nemzet egysége. A Molotov koktélos támadás óta híressé vált jegyiroda elleni újfasiszta provokációra a legkülönbözőbb gondolkodású és politikai hovatartozású polgárok ezrei válaszoltak és fejezték ki nemtetszésüket. Akik pénteken délután az utcára vonultak, jelenlétükkel, azt sugallták, hogy a magyarok nem kérnek a kirekesztő eszmékből és elutasítják a rasszizmust.
Sokan voltak a Hollán Ernő utcában a demokrácia hívei, de sajnálatos módon, nem elegen. Még több ember még jobb lett volna – igaz, ne legyünk telhetetlenek, kezdeti lépésnek talán ez is megteszi. Főként, ha az elmúlt hónapok történéseit nézzük, amikor a társadalom rosszallással ugyan, de inkább döbbenten, mint tevékenyen figyelte a Magyar Gárda vonulásait, a bírósági tárgyaláson való sajátos közreműködését.
Mostanra úgy látszik betelt a pohár. Ha van valami, aminek örülni lehet, akkor a Hollán utcában összegyűlt tömeg látványa mindenképpen annak nevezhető. Így van ez akkor is, ha néhányan azon fanyalognak, hogy a miniszterelnök és a kormányzó párt több politikusa „rárepült“ a civilek által szervezett náciellenes tüntetésre. Csakhogy a lehetőség minden közéleti szereplő számára adott volt, a szervezők nem a kormányfőt és környezetét invitálták a demonstrációra, hanem mindenkit, akinek fontos a demokrácia ügye, vagyis az, hogy a fasiszta eszméket még kígyótojás korukban lehessen visszaszorítani.
Arról már nem a civilek tehetnek, hogy nem mindenki élt a felajánlott lehetőséggel. A köztársasági elnök még délelőtt, nyitás előtt felkereste ugyan a jegyirodát, együttérzését fejezte ki a dolgozókat ért támadások miatt, és elítélte a rasszizmust, ám a délutáni demonstráción már nem vett részt. A parlamenti ellenzék pártjait a kisebbik ellenzéki párt frakcióvezetője képviselte, a történelmi egyházak pedig fájó módon távol maradtak a rendezvénytől.
Ha máshonnan nem, a törtélemeből megtanulhattuk volna, hogy senki sem dughatja a fejét a homokba büntetlenül. A rasszizmus, az antiszemitizmus ugyanis nem csupán az üldözöttek, s még csak nem is a baloldal ügye. A náci eszmék elleni küzdelem minden, magát demokratának gondoló ember és politikai szervezet ügye kellene, hogy legyen.
Sokan voltak a Hollán Ernő utcai tüntetésen, de sokaknak a hiánya is feltűnő volt. Pedig most minden presztizsveszteség nélkül egymás mellé állhattak volna azok, akik a hétköznapokon ezt - ilyen vagy olyan okok miatt - nem tehetik meg. Mert lehet eltérően gondolkodni a gazdaság és a társadalom állapotáról, az előttünk álló problémák megoldásáról. Nyugat-Európában sem esznek egymás tenyeréből a politikai ellenfelek, időnként talán még a miénkénél is durvább viták zajlanak a parlamentben és az utcán. Ám vannak alapvető értékek, amelyek megvédése – politikai hovatartozástól és világnézettől függetlenül – minden demokratának közös felelőssége.
Mostanra úgy látszik betelt a pohár. Ha van valami, aminek örülni lehet, akkor a Hollán utcában összegyűlt tömeg látványa mindenképpen annak nevezhető. Így van ez akkor is, ha néhányan azon fanyalognak, hogy a miniszterelnök és a kormányzó párt több politikusa „rárepült“ a civilek által szervezett náciellenes tüntetésre. Csakhogy a lehetőség minden közéleti szereplő számára adott volt, a szervezők nem a kormányfőt és környezetét invitálták a demonstrációra, hanem mindenkit, akinek fontos a demokrácia ügye, vagyis az, hogy a fasiszta eszméket még kígyótojás korukban lehessen visszaszorítani.
Arról már nem a civilek tehetnek, hogy nem mindenki élt a felajánlott lehetőséggel. A köztársasági elnök még délelőtt, nyitás előtt felkereste ugyan a jegyirodát, együttérzését fejezte ki a dolgozókat ért támadások miatt, és elítélte a rasszizmust, ám a délutáni demonstráción már nem vett részt. A parlamenti ellenzék pártjait a kisebbik ellenzéki párt frakcióvezetője képviselte, a történelmi egyházak pedig fájó módon távol maradtak a rendezvénytől.
Ha máshonnan nem, a törtélemeből megtanulhattuk volna, hogy senki sem dughatja a fejét a homokba büntetlenül. A rasszizmus, az antiszemitizmus ugyanis nem csupán az üldözöttek, s még csak nem is a baloldal ügye. A náci eszmék elleni küzdelem minden, magát demokratának gondoló ember és politikai szervezet ügye kellene, hogy legyen.
Sokan voltak a Hollán Ernő utcai tüntetésen, de sokaknak a hiánya is feltűnő volt. Pedig most minden presztizsveszteség nélkül egymás mellé állhattak volna azok, akik a hétköznapokon ezt - ilyen vagy olyan okok miatt - nem tehetik meg. Mert lehet eltérően gondolkodni a gazdaság és a társadalom állapotáról, az előttünk álló problémák megoldásáról. Nyugat-Európában sem esznek egymás tenyeréből a politikai ellenfelek, időnként talán még a miénkénél is durvább viták zajlanak a parlamentben és az utcán. Ám vannak alapvető értékek, amelyek megvédése – politikai hovatartozástól és világnézettől függetlenül – minden demokratának közös felelőssége.
A Metro - www.metro.hu - számára írt cikk írott változata
