Szerdán délelőtt jött a hír, hogy Orbán Viktor rendkívüli sajtótájékoztatót tart délután 1 órakor. Hogy mi a téma, azt nem kötötték a sajtómunkások orrára, még a mindig jól értesült Magyar Nemzet sem tudott meg előre semmit. De miket is beszélünk, biztosan tudtak róla, csak nem akarták ellopni a miniszterelnök elől a show-t.

A többieknek addig is maradt a találgatás. Gyötrő néhány óra volt a délután egyig tartó időszak, nem is sikerült senkinek rendesen megtippelnie, miről lesz szó a sajtótájékoztatón. Voltak, akik azt saccolták, hogy Orbán bejelenti a lemondását, mások szerint bevallja, hogy neki is van bissau-guineai útleve. Volt, aki arra számított, hogy felolvas egy közleményt, miszerint Putyin visszaadja nekünk Erdélyt és a Vajdaságot. (Többen arra tippeltek, hogy az MSZP egyik széfjében titkos urándúsítóra bukkantak a nyomozó ügyészek).

Nem jöttek be a találgatások: Orbán Viktor egy mondatban foglalta össze, hogy miért kérte a nyilvánosság figyelmét: Magyarország visszaszerezte a Seuso-kincsek felét. Mégpedig Baán László, a Szépművészeti Múzeum vezetője és Lázár János jóvoltából.

Ha valaki, Lázár János tényleg tud tárgyalni. Akkor is ő volt a főtárgyaló, amikor nemrégiben a kormány megvásárolta Komáromi Andrástól a Welt 2000 Kft.-t. A cég legfontosabb terméke, az EMIR, az a szoftver, amelyik Magyarország EU-csatlakozása óta kezeli a brüsszeli pénzek pályáztatását és elosztását. A cég tulajdonosa nem akarta eladni vállalkozását a kormánynak, de Lázár János olyan kitartóan és meggyőzően tárgyalt, hogy végül pecsét került az üzletre.

A cégvezető másnap rosszul lett, és meghalt.

Most megtudtuk, hogy a Seuso-kincsek esetében is jól tárgyalt Lázár János, hál’ istennek, halálesetről nem számoltak be a hírügynökségek. Amúgy meg kalandos úton érkezett a kincs Magyarországra, Orbán Viktor szíves közlése szerint Rejtő Jenő könyvébe illő fordulatok sorozata révén. Erről, tette hozzá sokatmondóan a miniszterelnök, Hajdu János, a TEK vezetője tudna bővebben beszélni.

Azt meg már szerencsére kérdezni sem kellett, mert magától mondta Orbán, hogy a magyar állam (értsd: a magyar adófizetők) 15 millió eurót fizetett a régóta visszavágyott Seuso-kincsekért. Orbán szerint húsz évvel ezelőtt, még ennek az árnak a háromszorosára taksálták a tálakat, ennyit számít, mondta a miniszterelnök, ha egy ország erős, mert akkor vissza tudja szerezni korábban elvett értékeit. Itt jeleznénk, hogy 2006-ban 10 millió euróért az összes Seuso kincset visszaadták volna, ám az akkori kulturális miniszter sokallta az árat, már csak azért sem akart érte pénzt adni, mert Magyarország mindig is a magáénak tekintette a Seuso-kincseket. (Most úgy lett még egyszer a mienk, hogy fizettünk érte.)

A sajtótájékoztatót kis közjáték zavarta meg: a miniszterelnök megannyi mikrofontartó állvány után egy valódi újságíróval találkozott, aki arról érdeklődött, hogy lesz-e tévévita a miniszterelnök-jelöltek között. (Nem lesz). Egy másik kérdező (ő is valódi sajtómunkásnak látszott), azt szerette volna megtudni, van-e összefüggés a közelgő választás és a mostani bejelentés között.

Orbán szerint nincs összefüggés a kettő között. Azt meg már mi tesszük hozzá, hogy biztosan nagyon örülnek most a közmunkások Szabolcsban és Borsodban, régi vágyuk teljesült ugyanis azáltal, hogy a kormány a mi pénzünkön visszavásárolta nekünk a Seuso-kincseket. Valljuk be, költhették volna kevésbé magasztos célokra is ezt a négy és fél milliárd forintot – például újabb stadionok építésére.

Van persze jó hír is: a most visszavásárolt Seuso-kincsek három hónapon át ingyenesen megtekinthetők lesznek a parlamentben. Orbán Viktor már tárgyalt is erről Kövér László házelnökkel, aki, a miniszterelnök közlése szerint legalábbis, hozzájárult ahhoz, hogy a magyar emberek megnézhessék az Orbán-kormány által, a TEK segedelmével, száz kalandon át visszaszerzett családi ezüstöt.

Köszönjük meg Kövér László nagyvonalúságát, értékeljük a gesztusát – ezzel a fáradsággal akár közénk is lövethetett volna.