Ugyanaz a történet, mint tizenhárom évvel ezelőtt. Megfigyelési ügy - újratöltve. Egyszer már bejött, akkor kasszasiker volt, miért ne próbálhatnánk újra.

A szereplők is ugyanazok, csak a körülmények lettek mások: 1998-ban, Orbánék első kormányzása idején a Fidesz-közeli fantomcégekről kellett elterelni a közvélemény figyelmét. Arról, hogy a Kaya Ibrahim és Josip Tot nevű uraktól ellopott útlevéllel, egy Schlecht Csaba nevű illető kreatív közreműködésével, egyetlen nap leforgása alatt 14 darab, veszteséges céget vásároltak.

Életszerű az ilyen, van, akinek az a hobbija, hogy köztartozásos cégeket vásárol.

Akkoriban a nyomozók sokáig nem találták meg Schlecht Csabát. Amin persze nincs mit csodálkozni, mert igen jól álcázta magát: a neve benne volt a budapesti telefonkönyvben, ő maga pedig életvitelszerűen a fővárosi Klauzál téren lakott.

Columbo legyen a talpán, aki az ilyen embert megtalálja.

Az adó és járuléktartozás eltüntetésre szakosodott cégek tulajdonosai között a Fidesz akkori – és jelenlegi – prominensei, illetve családtagjaik szerepeltek. Testvérek, feleségek, rokonok és üzletfelek.

Ezért kellett a frissiben hivatalba lépett miniszterelnöknek drámai hangon bejelenteni: Horn Gyula kormánya titkosszolgálati eszközökkel, közpénzen és törvénytelenül megfigyeltette a Fidesz vezetőit és családtagjaikat. (Még Deutsch Tamás édesanyjának a leánykori nevét is kiszimatolták ezek a mindenre elszánt elvetemültek.)

Aztán kiderült, hogy úgy van, ahogyan azt józan ésszel gondolni lehetett: a megfigyelésből egyetlen szó sem igaz. Bírósági határozat született erről, jogerős végzés: nem volt semmilyen megfigyelés. Sem közpénzen, sem törvénytelenül, sehogyan sem. Ily módon azután Orbán Viktoré a kétes dicsőség, hogy ő az egyedüli a rendszerváltozás utáni magyar miniszterelnökök sorában, akinek papírja van arról, hogy nem mondott igazat.

Most más a helyzet, súlyosabb. Nem csoda, hogy több mint egy évet vártak, mire kiszivároghatott: a Gyurcsány kormány idején megfigyelték Orbán Viktort és családját, valamint Kövér Lászlót. Még Orbán gyerekének (vajon melyiknek, ezt miért nem tudhatjuk meg?) híváslistáját is megtalálták az egyik titkosszolgálati számítógépen.

Ezúttal nagyobb a tét, többet kellett emelni. 1998-ban csupán néhány százmilliós károkozásról akarták elterelni a figyelmet - ma sok ezer milliárdról van szó.

Az ország leharcolásáról.

Arról, hogy Orbánék hazavágták a gazdaságot, az oktatást, egészségügyet, mindent. Magyar film egy éve nem készül, a színházak csődközelben, az egymillió ígért új munkahelyből semmi sem látszik, a devizahitelesek valódi segítség helyett csak szólamokat kaptak. Orbánék kormányzás helyett szabadságharcot vívnak. Együttműködés helyett ellenségkeresés, közös gondolkodás helyett nemzeti konzultáció. A nyugatnak, mint tudjuk, bealkonyult, keletről fúj a szél – naná, hogy magára valamit adó miniszterelnök, államfő, király, vagy bárki fontos politikus, emberemlékezet óta nem járt Magyarországon. (Leszámítva a kínai kormány fejét, de róla azóta sem hallani.)

Káosz és fejetlenség, egyedül az egyházak dörzsölhetik elégedetten a markukat - a katolikusok például büszkén jelentették, hogy egy év alatt húsz százalékkal nőtt az iskoláik száma. (Ha ezért kellett a kétharmad, akkor ez tényleg szép eredmény. Van mire büszkének lenni.)

De talán mégsem az lenne a legfontosabb, hogy a paptársaknak jó legyen, és az alaptörvény kényelmét külön kis asztalka szolgálja a polgármesteri hivatalokban. Van hát miről elterelni a köz figyelmét, ráadásul mindezt egyre kedvezőtlenebb közhangulat közepette Ezért fontos, hogy ezúttal a nép még véletlenül se jöjjön rá a turpisságra.

Erre van is némi esély: a főügyészt, akárcsak a fantomcégek idején, ezúttal is Polt Péternek hívják. A belügyminiszter is ugyanaz a személy, a miniszterelnök is. Egyedül a főbíróval kellene valamit kezdeni, hogy ne sokat akadékoskodjon, és eszébe se jusson arra jutni, mint tizenhárom évvel ezelőtti elődje: hogy nem volt semmilyen megfigyelés, aki pedig ezt állította – Orbán Viktor miniszterelnök – nem mondott igazat.

Ovi és Bajusz – ezt a két mappát találták állítólag a nyomozók egy volt titkosszolgálati főnök számítógépén. Ide gyűjtötte az illető az Orbán és Kövér urak megfigyelése során összegyűjtött adatokat. Tudjuk a filmekből és a valóságból: a titkosszolgálatok előszeretettel alkalmaznak retardált embereket. Olyanokat, akiknek kilóg a pénztárcájuk a farzsebükből, és első szóra megmondják bárkinek a bankkártyájuk PIN-kódját. Ehhez képest kifejezetten cizellált gondolkodásra vall egy laptopon rajtahagyni az Ovi és a Bajusz elnevezésű mappákat.