Nem tudom, jó-e Sándor Péternek, hogy az általa szervezett Tárcatükör elnevezésű rendezvényre ilyen hirtelen rászakadt a híresség. Nem is híres lett a Tárcatükör, inkább hírhedt.

Pedig nem ma kezdődött ez a történet: Sándor Péter a Közgazdasági Egyetem (ma Corvinus) oktatója, a Magyarország Politikai Évkönyvének egyik szerkesztője és kiadója már 1993 óta szervezi ezt a sorozatot. Vitatkozott itt már majd mindenki, aki számít a magyar politikában és közéletben. Volt vendég Horn Gyula és Orbán Viktor, a biztosítékot azonban csak a legutóbbi két rendezvény vendégei csapták ki. Néhány héttel ezelőtt Pintér Sándor belügyminiszter vitatkozott (mondjuk így inkább: kvaterkázott) Vona Gáborral, a Jobbik elnökével, a múlt héten pedig a Jobbik másik prominense, Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd vitatkozott (mondjuk megint így: kvaterkázott) Navracsics Tibor közigazgatási miniszterrel.

Azóta sokan vitatkoznak azon, megengedhető-e a Jobbikot beengedni az egyetem falai közé.

Kezdjük azzal a normális emberi alapvetéssel, miszerint nácikkal nem barátkozunk. Nem beszélgetünk velük barátságosan mosolyogva a parlamentben, nem adunk nekik színházat Budapesten, és köztársasági elnökként nem húzzuk be fülünket-farkunkat, amikor néhány méternyire a Sándor Palotától a leharcolt szellemiségű, rosszemlékű korokat idéző Magyar Gárda tagjait avatják.

Nem nevezzük az Árpádsávos zászló alatt masírozó, feketeruhásokat divatos zekében mutatkozó, a lányoknak tetszeni akaró fiúknak, ahogyan Boross Péter belügyminiszter tette húsz évvel ezelőtt, október 23-án, Göncz Árpád akkori köztársasági elnök kifütyültetése alkalmából.

És nem beszélünk róluk megértő szeretettel, mint Orbán Viktor, 2003. májusában: „…furcsa dolog egy negyvenedik életévében járó embertől talán, de ilyen bátorító szeretettel vagy nem is tudom, hogyan nézem azt, amit ők csinálnak… Szerintem, amit én látok, becsületes, rendes, nemzeti érdekek iránt elkötelezett, az élet mélyebb értelmét kereső fiatalokról van szó. Én nagyon kívánom nekik, hogy legyenek sikeresek az életben, és itt a közéleti próbálkozásaikat is siker koronázza. Hogy éppen pártot kellett-e nekik alapítaniuk? Hát nekem más tanácsom lett volna. De én sem hallgattam akkortájt más tanácsára, tehát az idő lehet, hogy őket fogja igazolni.”

Ez tehát a dolgok egyik fele: nácikkal nem barátkozunk. Sem nyíltan, sem titokban, álságosan - szavakban ellenük fordulva, ám támogatásukat és szavazataikat sunyin elfogadva.

A demokrácia azonban nem ennyire egyszerű dolog. A Jobbik ugyanis – bár Vona a pártját nem demokratikusnak definiálja – demokratikus választásokon, a rájuk szavazó emberek akaratából került be a parlamentben. Ilyen szempontból nem tehetjük meg, hogy nem veszünk tudomást róluk. Beszélni kell velük, vitatkozni. Érvekkel és türelmesen, a törvényeket betartva és velük is betartatva.

A két hírhedtté vált Tárcatükör közül az elsőt személyesen is élvezhettem. Vona Gábor Pintér Sándorral beszélgetett, Török Gábor moderálásában. Vitáról azonban nemigen volt szó, a felek több dologban értettek egyet, mint amennyiben különböztek. Igaz, Vona kissé csóválta a fejét és mosolygott, amikor a belügyminiszter is belépett a 47 ezresek klubjába. (Pintér Sándor szerint meg lehet élni havi 47 ezer forintból, ha adnak hozzá az embernek egy kecskét). Sajnálatos módon az egyik legmegdöbbentőbb kijelentés is az Orbán-kormány belügyminiszterének a szájából hangzott el. Pintér szerint a közmunka azért is jó, mert akik részt vesznek benne, addig sem lopnak. Legföljebb előtte, meg utána, tette hozzá viccelődve a belügyminiszter.

A nácik tehát már a Közgázon vannak. És nem csak ott. Ott állnak előttünk a pénztárnál a sorban, velünk szemben ülnek a villamoson, mögöttünk szórakoznak a moziban.

Lehet erre azt mondani, hogy a világon mindenütt vannak vállalhatatlan, szélsőséges nézeteket valló emberek, csoportok. Van ebben igazság, ám a valódi demokráciákban a politikai elit látványosan kinyilvánítja megvetését és undorát velük szemben.

Talán egyszer mi is eljutunk idáig. Hosszú út áll még előttünk: ma ott tartunk, hogy az Orbán Viktor kormányát támogató Békemenet a Jobbik EU-ellenes jelszavával – Nem leszünk gyarmat! – viszi az utcára az embereket.