Tanáremberként kezdte, azt mondják, nem is volt rossz pedagógus. Csak aztán közbejött az élet, és minden másképp lett. Pokorni Zoltán éppen húsz évvel ezelőtt alapító tagja volta Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének.


Akkor még nem tudta, hogy később egy pártnak is vezetője lesz. Egy éven át a Fidesznek volt az elnöke, előtte három évig miniszterként kereste a mindennapi betevőt.
Kívülről csendes, halk szavú embernek látszik, csak aki ismeri ezt az összeszorított szájú, hátrafésült hajú típust, azt tudja, hogy belülről hatalmas indulatok feszítik. (Ha nem bomlott volna fel Csehszlovákia, bármely csehszlovák filmben hitelesen alakíthatná a művelt, és társaihoz képest emberséges német tiszt szerepét).
Hogy Pokorni visszafogottsága mögött micsoda belső viharok tombolnak, azt az is mutatja, hogy egy vita közben élő adásban hagyta faképnél az őt kérdező riportert.
Talán csak kivétel volt, amelyerősíti a szabályt? A mindig elegáns, úriembernek látszó Pokorni többnyire decensre veszi a figurát, a 2002-es pártelnöki vitában például Kovács Lászlóval szemben az volt a taktika, hogy ő még nagyon fiatal, ezért viccesen, csókolommal köszöntötte a szocialisták akkori elnökét. A szellemesnek szánt húzás nem jött be: szervusz kisfiam, válaszolt Kovács, és a játék ezzel nagyjából véget is ért.
2002-ben úgy tűnt, lőttek egy ígéretesen induló politikai karriernek: könnyekkel küszködve vallotta be a nagyközönségnek, hogy őt is utolérte a rendszerváltozás utáni nemzedék átka – az apjáról kiderült, hogy az átkosban Pákozdi néven ügynök volt. Pokorni ekkor úgy döntött, hogy visszavonul - bár valószínűleg nem csak az apja miatti szégyenkezés okán lépett egy sorral hátrébb.
Mások is visszakoztak ekkoriban az első vonalból – Pokorni mellett Kósa és Rogán is felismerték, hogy nem egy életbiztosítás túlságosan Orbán szeme előtt lenni.
Ma mindhárman polgármesterek: Kósa Debrecenben, Rogán a főváros ötödik, Pokorni pedig a tizenkettedik kerületében. Bármelyikükből lehet még a Fidesz elnöke - ehhez csak az kell, hogy ne törjék ki idő előtt a nyakukat.
Pokorni még oktatási miniszterként, meghonosította hazánkban a Holocaust emléknapot – ma ugyanő, már polgármesterként, elszánt utóvédharcot vív az egykori üldözöttek és mai leszármazottaik számára keserű emlékeket hordozó – amúgy törvénytelenül felállított –Turul szoborért.
Ha innen nézzük, döntetlen az állás.
Mint már volt szerencsénk említeni, állítólag jó tanár volt. Kollégái és a diákok is kedvelték. Ha nem jön a rendszerváltozás, mára talán akár igazgató-helyettes is lehetne valamelyik jó nevű gimnáziumban.

A Klubháló- www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata