A miniszterelnök sír, az újságíró hülye
A férfiember ne sírjon. Nyilvánosság előtt különösen ne. Mert a férfiember nem arra van kitalálva. Hanem arra, hogy erőt mutasson, határozottságot...
A férfiember ne sírjon. Nyilvánosság előtt különösen ne. Mert a férfiember nem arra van kitalálva. Hanem arra, hogy erőt mutasson, határozottságot, macsó legyen a talpán. Ha vannak is neki, rejtse el a könnyeit, legalábbis mások előtt.
„Ott fogsz te sírni, ahol senki se lát“. Ott lehet, ott tessék sírni.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mégis sírt a tévében. Na jó, nem sírt, csak kicsit szipogott. De legalábbis meg volt rendülve, amikor bejelentette, hogy a kormány nevében együttérez a vonatbalesetben elhunytak családtagjaival.
Lehet, hogy csak úgy tett, mint aki a könnyeivel küszködik.
Nem tudjuk, nem ismerjük személyesen Gyurcsány Ferencet. Nem szoktunk vele egy társaságban örülni, sem pedig szomorkodni.
Van egy sejtésem, miszerint Szily László, az Index újságírója sem ismeri személyesen a Magyar Köztársaság miniszterelnökét. Mégis, valamiért úgy gondolta, hogy a tévében látott meghatottság nem volt igazi. Hogy a miniszterelnök csak megjátszotta a szomorú embert.
És ha Szily László ezt gondolta, akkor ezt azon nyomban meg is írta az Indexben.
Nem nagyon szépen írta meg Szily újságíró, amit gondolt, már a címe is kissé különösre sikeredett. De hát istenem, nem vagyunk egyformák: van aki képes a tagolt beszédre, más meg még mindig a kőbaltánál tart.
Mondhatta volna szebben kis lovag, citálhatnánk Szily újságírónak, ha értené, honnan az idézet. Az Index bátor cikkírója egyébiránt a következő címet adta dolgozatának: Ágybavizelő Ferenc miniszterelnök lett a nemzet új színésze.
Szép, veretes cím, ami alatta olvasható, az sem piskóta.
Az egészben az a legmegdöbbentőbb, hogy ennek a cikknek, ami a magyar újságírás legsötétebb és legmocskosabb korszakát idézi fel a jóérzésű olvasóban, nincs semmi előzménye. Legalábbis Szily újságírónál nincs.Váratlanul jött ez nála, mint – stílszerűen - az ágybaszarás: ő nem ilyeneket szokott írni.
Ha bayerzsolt írja ezt a cikket, vagy valaki más, szintén Széles Gábor lapjához tartozó illető, akkor az olvasó csak legyint: ja, így már értem, ezek ezt tudják.
Szilytől egy kicsivel több is elvárható lett volna. Lehet persze, hogy le vagyunk maradva egy brosúrával, de ő eddig nem ilyen volt. Vagy ha mégis, akkor ügyesen titkolta. És most mutatta csak ki a foga fehérjét.
Vagy most jött el az idő, amikor végre kértek tőle valamit. Mert idáig csak fenyegették: Pelikán-Szily elvtárs, egyszer majd kérünk magától valamit!
Tessék már kérni, Virág elvtárs!
Szily újságírót nem ilyennek ismertük.Valójában semmilyennek sem ismertük. Legalábbis személyesen nem, de olvastuk néhány dolgozatát. Nem túl sokat, mert annyira soha nem volt fontos, hogy sokat olvassunk tőle.És ennek alapján állíthatjuk, hogy egy, a körülményekhez képest közepesen jó tollú sajtómunkás veszett el benne.
Nem tudni persze, hogyan történhetett, és mikor veszíthette el Szily újságíró a kontrollt. De elveszítette, és a jelek szerint azóta sem találja. Az ominózus cikk megjelenése után ugyanis megszólaltatták a Kontra című műsorban, ahol azzal magyarázta a megmagyarázhatatlant, hogy sokaknak ez volt a véleménye, ezért ő fogta magát, és megírta.
Ha valaki látott már közelről alkotói folyamatot, és bele tudja magát képzelni abba, hogyan készül egy újságcikk, az tudja, hogy nem így. Nem az van, hogy az ember meghallgatja a mások véleményét, aztán megírja, mint a sajátját.
Volt már ilyen, valamikor az ötvenes években, amikor az üzemi lapok levelezői adtak témát az akkori sajtómunkásoknak. Akik aztán kapva kaptak a témán, és rögvest megírták, hogy a gaz imperialisták támadásra készülnek a szocialista vívmányaink ellen. Aminek első jele, hogy hiába közeleg a tél, sehol sem lehet NDK brikettet kapni.
Szép idők voltak, jó, hogy elmúltak.
Vagy mégsem.
Ilyen alapon azt is megírhatná bárki, hogy a Vezénylő Tábornokot minden elveszített választás után komoly pszichiátriai kezeléseknek vetették alá, s legutóbb is csak saját felelősségére engedték haza.
Ha Szily újságíró ilyet hall, rohanvást azt is megírja?
Vagy arról beszél két ember az utcán, hogy Kossuth Lajos Reinkarnációja veri az asszonyt. Nem mindig persze, csak akkor, amikor olyanja van.
Vagy... de ezt már le sem írom, hátha Szily újságírót ez is megihleti.
Nem kell mindig minden hülyeséget megírni.
Szily egyébként angolul azt jelenti: hülye. Lehet, hogy ezt sem kellett volna megírni, de úgyis sokan beszélnek mifelénk angolul, fölösleges lett volna elhallgatni.
Nem is akartam.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
