A miniszterelnök szóvivője szerint Orbán Viktor nem nyaral. Épp ellenkezőleg, szorgosan dolgozik, tárgyal és egyeztet, teszi, amit ilyenkor a miniszterelnöknek tennie kell.

Hat, alkot, gyarapít, a haza pedig, fogja magát, és fényre derül.

Épp ideje volt, hogy valaki kimondja már végre az igazságot, merthogy mi, akik nem vagyunk sem miniszterelnökök, de még a szóvivőségtől is fényévnyi távolságokban vagyunk, hajlamosak voltunk arra gondolni, hogy Orbán Viktor nyaral. Ami amúgy nem lenne nagy baj, talán még hasznára is válna az országnak, ha a Kedves Vezető kis időre kivonná magát a forgalomból.

De most inkább nem élcelődnénk ezen.

Nem olyan a helyzet.

Az azonban jó, hogy Szijjártó szóvivő végre megvilágította, mi a valós tényállás, mielőtt még végérvényesen félreérthettük volna, amit a saját szemünkkel láttunk. Persze, mint mindig, most is bennünk van a hiba. Bennünk, akikben még a régi, kommunista időkből származó beidegződések élnek a nyaralás fogalmáról. Bennünk, akik felszínesen, csupán a látszatokra adva ítélkezünk: ha valakit rövid gatyában, a munkahelye helyett a saját birtokán látunk megjelenni, akkor készek vagyunk arra gondolni, hogy az illető pihen.

Ha meg mindemellett még nyár is van, akkor azt hisszük róla, hogy nyaral.

Pedig, tudhatnánk, hogy mifelénk már jó ideje semmi nem az, aminek látszik. Ha a kormány milliárdokat vesz el az oktatástól, az egészségügytől, a nyugdíjasoktól és az álláskeresőktől, az nem megszorítás. Ha a radikális adócsökkentés következtében kevesebb marad a borítékban, az a magyar emberek akaratából történik, amit, megint Szijjártó szóvivőt idézzük, senkinek sincs joga kétségbe vonni.

Ha a kormány tétlenül nézi, amint a devizahitelesek százezrei kerülnek kilátástalan helyzetbe, az valójában szorgos munka, egyeztetés. Ha szó nélkül hagyja, ami a Magyar Szigeten történt – a más bőrszínűek kiirtásával kapcsolatos náci-közeli megjegyzésekre gondolunk illő tisztelettel – az valójában a demokrácia iránti elkötelezettség jele.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere – mostanában mintha kevesebbet hallanánk róla – a miniszterelnök nem-szabadsága alatt is zavartalanul működik.

Az, hogy Schmitt Pál nem szólal meg az ügyben, érthető. Nem is várnánk el tőle az ilyesmit, a köztársasági elnöknek más a szerepfelfogása: neki a megszólaláshoz komoly késztetésre, ha úgy tetszik, előjárói sugallatra van szüksége.

Mi ezt annak idején Kalocsán, ahol a 37. Budapesti Forradalmi Ezred kötelékében sorkatonaként szolgáltunk, így mondtuk: kérek engedélyt meghunyászkodni!
Orbán Viktor tehát nem nyaral, csupán arról van szó, hogy keményen, összeszorított szájjal dolgozik. Ezért nem szólal meg sem a devizahitelesek, sem a Magyar Szigeten elhangzott náci alapvetések ügyében – még csak az kellene, hogy csukott szájjal is tudjon beszélni.

Nem hasbeszélőnek, hanem a nemzet megmentőjének szerződött.

Mindez, ha a kommunikációs technika felől közelítünk, telitalálat. Orbán ügyesen úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne az egészhez. Neki csak a sikerekhez van – pontosabban: lesz – köze. Ha majd egyszer, valamikor a távoli jövőben legyőzzük a svédeket, kétvállra fektetjük a hollandokat, és kijutunk valamelyik nemzetközi nagy versenyre. Ha majd felpörög a gazdaság, annyi lesz az új munkahely, mint égen a csillag, a munkáltatók lasszóval keresik majd a munkavállalókat, akik válogatnak a jobbnál jobb ajánlatok között.

Mert lesznek sikerek is, miért éppen nekünk ne lennének! Sőt már most is vannak, csakhogy ezek olyan sikerek, amelyek ma még kudarcoknak látszanak.

Pedig nem azok, a látszat csal. Egy vicces ismerősöm, ha valaki panaszkodott, hogy fáj a feje, azzal vigasztalta: á, azt te csak úgy érzed.

A miniszterelnök nem nyaral – mi, tanulatlan népek, csak úgy érezzük.