Sajtóhírek szerint Orbán Viktor miniszterelnök nagyon ingerült lett, amikor tudomást szerzett az amerikai vízumbotrányról. Őt előtte ugyanis nem tájékoztatták erről, neki senki nem mondott semmit.

Ebből kifolyólag idáig meg volt győződve arról, hogy csupa Grál lovaggal van körülvéve, pártjában és kormányában kivétel nélkül tetőtől talpig becsületes emberek szolgálják a hazát, megannyi rendes magyar, akiknek tisztességéhez nem fér kétség. És akkor itt van ez a mostani botrány, amit gyakorlatilag neki az újságokból kellett megtudnia. Márpedig az újságok nem azért vannak, legalábbis a médiairányítás jelen koncepciója szerint, hogy azokból bármi megtudható legyen.

Ezért is volt mérges a miniszterelnök az amerikaiakra: miért nem mondták neki már korábban, hogy becstelen brigantik is férkőztek a környezetébe.

Amint ez tudomására hozódott, legott szólt kedvenc fegyverhordozójának, Szijjártó Péternek, ha már úgyis Washingtonban jár, és találkozik egy nálánál sokszorosan alacsonyabb beosztásban lévő ottani illetővel, akkor kérdezze meg tőle, kik lehetnek azok a magyar emberek, akiket korrupció gyanúja miatt kitiltottak az Egyesült Államokból. Mert őt ez most minden másnál jobban érdekli, szeretné tudni, hogy kik lehettek azok, akik a nemzet üdvéről és a magyar emberek iránti szolgálatról papolnak, miközben a saját zsebüket tömik tele a közös javakból.

Szijjártó Péter persze nem tudott meg semmi újat, nálánál sokkal alacsonyabb beosztásban lévő tárgyalópartnere ugyanazt mondta neki, mint amit itthon a hazai újságokból is megtudhatott. Vagyis, hogy az amerikaiak az illető személyekkel már közölték a korrupció vádját, ennél többet nem mondhatnak.

Ha igaz, hogy Orbán Viktor valóban nem tudott semmiről, akkor az is igaz, hogy sajtból van a Hold, a Földet négy elefánt tartja a hátán, a gravitáció pedig nem más, mint bolsevik trükk. Ebben az esetben viszont azt is kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy a miniszterelnök nem csak erről a mostani ügyről nem tudott, de egy sor más botrányos esetet is eltitkoltak előle az amerikaiak. Nem tudja például a miniszterelnök, mert az amerikaiak nem tartották fontosnak az orrára kötni, hogy a trafikügyben számtalan mutyi-gyanús eset történt, csakúgy, mint a földbérleti szerződések viszonylatában, ahol több alkalommal visszaélések és részrehajlások gyanúja vetődött fel.

Az amerikaiak azt is elhallgatták Orbán Viktor miniszterelnök elől, hogy bár a magán-nyugdíjpénztárakban felhalmozott vagyon felszívódott, kevésbé finoman fogalmazva eltűnt, mégis nőtt az államadósság. Nem szóltak neki arról sem az amerikaiak, mert nyilván nem akarták, hogy még a mostaninál is ingerültebb legyen, hogy hazánk nemhogy nem erős bástya, de még résnek is csak nagy jóindulattal nevezhető. És hogy nem büszke, szabadságszerető nép a magyar, hiába akarják kormányzati szinten annak láttatni, hanem egy ideje lesajnált páriái vagyunk Európának. Versenyképességünk folyamatosan romlik, a munkanélküliség szintje csak papíron mutat valahogy, és a rezsicsökkentés úgy, ahogy van, egy nagy kormányzati kamu,.

Mindezt nem tudja a miniszterelnök, és jobb bele sem gondolni mennyire kijönne a béketűréséből, ha az amerikaiak ezt is elmondanák neki. Talán, ha elküldené Szijjártó Pétert, vagy valamely más hű emberét, érdeklődjék meg a világban, mi történik, mostanában Magyarországon. És akkor nem azért lenne ingerült, mert olyan dolgokat tudott meg, amit korábban nem, hanem azért, mert a valóság nem olyan, amilyenre a hivatalos kommunikáció kozmetikázza. Valamelyik amerikai illető, esetleg épp maga André Goodfriend ügyvivő bizonyára elkotyogná neki, hogy Magyarországon ma mintegy négyszázezer gyerek éhezik, három milliónál több ember szegénynek számít, és a fiatalok nem kalandvágyból mennek szerencsét próbálni más országokba.

Sok mindent tudnának mondani a miniszterelnöknek az amerikaiak. Lehet, hogy nem tenné ki az ablakba a hallottakat, és még a mostaninál is sokkal ingerültebb lenne.