Óvatosan körbekémlelek: figyelem, hogy figyelnek-e? Mert ezektől minden kitelik, a saját bőrömön tapasztalom, nap, mint nap, sőt, van, hogy még annál is gyakrabban. Nincs olyan perc, amikor valaki ne figyelne.

De most én is figyelek, azt vizslatom, vajon eljött-e már az a nap, amelyik nem olyan lesz, mint a többi. Amikor majd kinézhetek az ablakon, hogy Nagy Tanítómesterem, Kövér László utasításait követve, beleszagoljak a levegőbe. Mert akkor tudni fogom, hogy ez az a nap, amikor nem mehet le úgy a Nap, hogy a kormány el ne takarodna.

Ez azért most egy kicsit még hátravan, egyelőre nem nagyon akaródzik neki takarodni. Ráadásul az ablakkeret is nyikorog, és sötét felhők takarják el a Napot. Szagok azért vannak, még ha nem is a Kövér választmányi elnök úr által beharangozott illatok: sámánok nehéz verejtékének szagát hozza felém a friss tavaszi fuvallat.

Mert a sámánok, akikről botor fejjel azt hittük, hogy már régen kihaltak, bizony köztünk vannak. Ha esetleg a mindennapok forgatagában, a pénz utáni hajsza közepette hajlamosak lennénk erről elfeledkezni, akkor jó, ha tudjuk: nemrégiben Makón egy valódi, echte ungarische sámán vette át a magyar nép nevében a Föld mélyén talált nagy kiterjedésű gázmezőt. A sámán civilben orvos, a lábak doktora, ortopédként dolgozik, és bár megtehetné, hogy két bokasüllyedés és három gágogó lúdtalp között a Mónika-showt nézi, ehelyett azzal foglalja el magát, hogy a magyarság nevében gázmezőt vesz át össznépi megőrzésre. És ha a mi sámánunk megtartja a szavát, akkor minden magyarnak ingyen lesz majd a gáz. Mert ami a magyar talaj alatt van, az ugye a magyaroké, ami pedig a miénk, azért miért is fizetnénk?

Kérdés persze, hogy mit szól majd ehhez az egymillió kínai? Akiket Semjén Zsolt szerint a kormány betelepíteni készül Magyarországra! Nekik is ingyen jár majd a magyar gáz, vagy jobb, ha hoznak magukkal, hogy ne a miénket használják? Nem elég, hogy ránk szabadították a tornacipőket, meg a szezámmagos csirkefalatokat, most még saját magukat is ideexportálnák?

Mert hogy jönnek a kínaiak, az már biztos. A Gyurcsány eldöntötte, sőt, az első negyedmilliót már be is hozta az országba. A Kóka egyik cégén keresztül jöttek be a kínaiak, Szilvási igényelte vissza utánuk az áfát, s jelenleg Bajnai Gordon egyik raktárában várják, hogy mi lesz velük. Valószínűleg tömegoszlatásra használják majd őket. Már kipróbálták a kínaiakat október 23-án, azért nem értette a tömeg, hogy kéretik feloszlani, mert akcentussal lett mondva. Egyes Fidesz-közeli orgánumok, emlékszünk, közzé tették, hogy a felismerhetetlen rendőrök idegen kiejtéssel beszéltek. Ma már tudjuk, hogy miért: mert kínaiak voltak, és amikor állítólag nagyon udvariasan azt mondták a békésen randalírozó tömegnek, hogy emberek tessenek szépen hazamenni, mert itt most forradalom van, ahhoz pedig Önökre itt nincs szükség, na, akkor az emberek, nyilván, mert a rendőrök kínai akcentussal beszéltek, úgy értették, hogy „két adag erős savanyú leves rendel”. Ennek pedig ott, nem volt semmi értelme - igaz, az egymillió kínainak sem, de ezt most hagyjuk.

Vigyázó szemeinkkel inkább fókuszáljunk a 2/A elnevezésű főútra, mely normális körülmények között arra lett kitalálva, hogy Vác felől Budapest irányába és vissza, emberek közlekedjenek rajta. Csak hát azzal nem számoltak az építők, hogy februárban itt is kitör a forradalom. Néha még tucatnyinál is többen lehettek a hős forradalmárok, akik gépkocsikkal eltorlaszolták a főút felét, minek következtében kissé megnehezült arrafelé közlekedés.

De az ilyenen persze nem szabad fennakadni, a forradalom, mint tudjuk, áldozatokkal jár. Csak az volt a gond, hogy az autósok, akik valamivel, mondjuk úgy másfélezerszer többen voltak a hős szabadságharcosoknál, nem voltak képesek felfogni, hogy a magát nemzetnek gondoló néhány szabadlábon lévő elmeápolt miatt miért kell elkésniük a munkahelyükről. A munkahelyi főnökök ugyanis, tudjuk a történelemből, többnyire tesznek a forradalomra, hiába is próbálnánk elmagyarázni egy multinak, hogy azért estünk el egy sokmilliós üzlettől, mert néhány ember úgy gondolta, hogy helyettünk és nekünk forradalmat csinál. A multik csak röhögnek az ilyenen, őket csak a profitjuk érdekli, meg hogy minél jobban ki tudják zsákmányolni az embereket.

Jó, ennek most már vége, a derék lánglelkű hazafiak ugyanis nuncsakuval kénytelenek voltak megregulázni egy elégedetlenkedő autóst, ezért a rendőrség beszüntette a forradalmat. S hiába bizonygatták a szabadságharcosok, hogy ők a magyarság felemelkedése érdekében cselekednek, a magyar egyenruhába bújt kínai származású rendőrök szerint a nuncsaku nem tartozik hozzá a mindennapos utcai viselethez.

Persze, honnan tudnák ezek a vágott szemű közegek, amikor Etelközben még sehol sem voltak! És ha valaki jegy nélkül, ám tegezzel száll fel a 6-os villamosra, akkor miért bünteti meg az ellenőr?

Nem kívánnám belelovalni magam ebbe a dologba, inkább izgatottan szagolom a levegőt: mikor megy már le az a Nap, aminek a végén beigazolódik Kövér Lezli fényes látomása: az új többség szaga eltakarodásra készteti a kormányt. De egyelőre csak fizetem saját zsebből a gyorstalpaló tanfolyam költségeit, merthogy egy szagosítón képzem tovább magam - az elsők között akarom érezni, ha eljön a nap, amelyre már régóta várok.

Ám jelenleg csak a mikrohullámú sütők érdes illatát érzem a levegőben, azzal pedig jó lesz vigyázni. Nem kisebb koponya, maga Grespik László mondta ezt legutóbb a visegrádi találkozáson. Nem a négyek találkoztak a Makovecz-féle sportcsarnokban, hanem a sokkal többek: azok a szervezetek, amelyek egytől egyig a rendszerváltást szorgalmazzák. Lehettek vagy kétszázan a rendszerváltók, egyelőre ennyien vannak - a többiek, úgy látszik, vagy nem akarják a kormány eltakarodását, vagy kínaiak.

Itt vezette elő Grespik úr – civilben jogvégzett ember, ügyvéd –a mikrohullámú elméletet. Miszerint a kormány március 15-én mikrohullámot vet be a tüntetők ellen. Már túl vannak az állatkísérleteken, most a magyar emberek következnek. A rendőrség ugyanis arra készül, hogy ráengedi a tüntetőkre a mikrohullámot, s akkor a békés kődobálók nagyon forrónak fogják érezni majd a ruhájukat. Sajnos, azt nem tudni, hogy Grespik szerint mi történik ezután, pedig nem lenne utolsó látványosság egy össznépi sztriptíz, talán még a külföldi tőkét is megmozgatná a látvány, hogy egy szál kokárdában menekülnek a hősök. A forró ruha persze nem újdonság, a forró nadrágot már volt szerencsénk megtapasztalni – ha a célnak megfelelő, formás fenéken feszült, a felajzottan figyelő férfiember számára már az egypártrendszer idején is felemelő látványt nyújtott.

Kitárom az ablakom, hadd jöjjön be a tavasz! Egyelőre csak az egymillió kínai által gyártott nyolc kincs mártások illatát érzem, a Kövér-jóslat beteljesülésére még várni kell.

Beleszimatolok a levegőbe, jelentem, semmi. A hülyeségnek nincs szaga.

(A Budapesti Lap számára írt cikk szövege)