Úgy volt, hogy lesz avatás. Én magam is arra készültem. Megígértem az embereknek. És tudjátok, a magyar ember úgy van ezzel, mint minden mással: amit megígér, az meg van ígérve.

Nem magam miatt akartam ezt az emlékművet, elhihetitek. Nekem már meg van mindenem, nincs már szükségem semmire. Nektek álmodtam ide ezt a szobrot, a Szabadság térre. Nézzétek meg alaposan, és csodáljátok: ez nem olyan, mint egy stadion, amit az ember bármikor felhúz a kert végibe, mint egy budit, amit aztán klotyónak nevez.

Ez egy emlékmű, amit ti már nagyon akartatok, és én most megépítettem nektek. Ne mondjátok, hogy nem ti akartátok! Ezeréves álma ez a magyar embereknek.

Most itt állok előttetek, teljes életnagyságban, és örömmel jelentem: jó hírt hoztam mindenkinek.

Felépítettük a megszállott emlékművét.

Nem az áldozatokét, mert az nem volt benne a Magyar Közlöny szilveszteri különszámában. És nem is a megszállásét, mert az olyan szomorúan hangzik. A mohácsi vészt sem ünnepeljük, sem a tatárjárást, meg azt sem, mikor kikaptunk a hollandusoktól 8-1-re.

Tudom, többen kétségbe vonják, hogy volt megszállás. Azt mondják, baráti bevonulás történt.

Mondanék egy sztorit nektek ezzel kapcsolatban, azt mondják, valóban megtörtént: amikor Hitler készült a megszállásra, vagyis, hogy csapatokat küld Magyarországra, megkérdezte az alvezéreit: uraim, önök szerint mennyi időt vesz idénybe Magyarország megszállása?

- Ha ellenállnak, akkor körülbelül 24 órát - jött a válasz. - És ha nem? – így Hitler. – Akkor egy kicsivel több idő kell hozzá. Tudja Führerem, elhúzódhatnak az üdvözlő beszédek…

(Ide most azt írta nekem valaki, kurzívval, ami azt jelenti, hogy dőlt betű: derültség, taps.)

Szóval, nektek, magyaroknak épült ez az emlékmű. Gábriellel, meg a birodalmi sassal. Lett benne egy alma is, utólag illesztettük bele, de emiatt ne féljetek, adódik majd hozzá koncepció is, már dolgoznak rajta a kultúrosaink.

És nem kell megköszönnetek ezt az emlékművet, nekem elég annyi, hogy látom a szemetekben: mostantól Magyarország minden polgára tudja, hogy számíthat a védelmemre. Különösen a zsidó honfitársainkra áll ez, nekik már számtalanszor elmondtam, hogy megvédem őket. Ilyenkor egy kicsit mindig megijedtek a zsidó honfitársak, pedig én komolyan gondoltam. (Talán épp ezért ijedtek meg.)

Rám mindig számíthatnak a zsidó honfitársak. Ha úgy érzik, félnek, vagy csak rossz érzéseik vannak, mert kísért a múlt, vagy valamelyik kollégám mondott valami baromságot, hozzám bármikor jöhetnek. De jobb, ha nem is hozzám jönnek, hanem egyből ide, ehhez a szoborhoz. Itt biztosan nem lesz bajuk, a szobor környéke mindig teli lesz rendőrrel, ezt ünnepélyesen megígérem. Tudom, maguk most mind azt kérdezik, miért az éj leple alatt. Sunyin és gyáván, ahogyan az ellenzék mondja. Azért kedves barátaim, nehogy a Zunijó kiszimatolja, mire készülök. Örömet akartam okozni a magyar embereknek. És nehogy már egy Juncker vezette gyarmatosító kupleráj keresztbe tegyen!

Nyitott könyv az életem, bárki belenézhet. Ami a szívemen, az a számon, mondjátok meg, mit akartok hallani, és én elmondom.

Csak a felcsúti csapatról ne kérdezzetek, barátaim. Ott még a sok nyitott kérdés. Képlékeny minden. Kellene egy megbízható bekk, meg a középpálya is nagyon szellős.

És ha tudtok egy megfizethető, gólerős csatárt, értesítsetek!

Hajráf Magyarország, hajráf magyarok!