A Honfoglalás előtti időkben a pogány magyar törzsek - finom megfogalmazással élve - kalandoztak Európában. Ez a máskülönben kedves szabadidős kikapcsolódásnak tűnő kifejezés valójában azt takarja, hogy dicső eleink zsákmányszerzésből kifolyólag megtámadták Európát. Raboltak és embereket öltek, templomokba és kolostorokba is betörtek. Ez ihlette az imádságot, amely sok európai ember száját hagyta el akkoriban: „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!“

Ma a magyaroknak nem nyilai, hanem nyilasai vannak Európában. Még nem rettegnek a magyarok nyilasaitól az európaiak, de már indegenkednek tőlük.

Fintorognak és undorodnak.

Európában nem értik, hogy az a nép, amely kiváló tudósok és művészek százait adta a világnak, hogyan juthatott el Morvai Krisztináig. Az a nemzet, amely Bartók Bélától Szilárd León át Robert Capáig és a hollywood-i alapitókig terjedően kiváló koponyákkal kápráztatta el a világot, miként jutott el odáig, hogy Morvai docensnőt is kiküldte az Európai Parlamentbe képviselőnek.

Európa nem érti és csodálkozik.

Mi magyarok sem értjük, de mi már szinte semmin sem csodálkozunk.

Morvai docensnőt, valljuk be, magyar emberek küldték Európába. Ő maga is magyar ember, magyarul beszél, magyarnak vallja magát.

Mi, akik nem különösebben kedveljük Morvai docensnőt és pártját, szintén magyarok vagyunk.

Egy a nemzet, sok a zászló.

Morvai docensnő másfél nap alatt kétszer is felszólalt az Európai Parlamentben, majd ezt követően négy közleményt juttatott el a hazai sajtómunkásokhoz. Nem kis teljesítmény, bár lehet, hogy kevesebb több lett volna.

A képviselő asszony - aki civilben még mindig az ELTE tanára, s mint ilyen, a jövendő magyar ügyvédek és bírák oktatója – megdolgozik a pénzéért. Pedig megtehetné, hogy csak ül a jól megérdemelt babérjain, és gondtalanul élvezi a kiváló panorámát és főként persze, a sokszámjegyű fizetést. De ez nem az ő stílusa: ha már oly sokan belé helyezték a bizalmukat, úgy döntött, hogy megdolgozik a pénzéért.

Morvai docensnő megvédi a magyarokat – ha másként nem megy, akár még a magyarokkal szemben is.

Amikor Barroso bizottsági elnök kinevezése kapcsán vita bontakozott ki az újrainduló – és azóta másodszorra is megválasztott – elnök tevékenységéről, a decens docensnő a magyar szemkilövő kormány 2006-os rémtetteit ecsetelte a megjelenteknek.

Az európai parlamenti képviselők nagy többsége nem értette, hogy kerül a rendőrcsizma az asztalra? Aki meg értette, annak sem volt jobb.  Morvai docensnő ugyanis szereptévesztésben van: neki Európában nem szapulni, hanem képviselni kellene Magyarországot.

Minden magyar ember közös hazáját.

Martin Schulz az EP szocialista frakciójának a vezetője megértette, hogy miről beszél a decens docensnő. Megértette, és nem is tagadta, hogy érti: egy igen találó kifejezéssel fasisztának nevezte a Jobbikot, Morvai docensnő pártját. Martin Schulz mindezt megtehette – csupán annyi kockázatot vállalt, hogy Balczó Zoltán, az egykori nagy bajnok, Balczó András testvére elküldi őt melegebb éghajlatra.

Mi idehaza nem mondhatjuk ki a Jobbikról, hogy náci párt. Nekünk a saját hazánkban óvatosabban kell fogalmaznunk: a náci menetelést legföljebb, ha parlafűirtásként és hadisírok gondozásaként kódolhatjuk.

Európa még nem fél, de már csodálkozik. Nem érti, amit mi magunk sem értünk.

Hogyan jutottunk el odáig, hogy a magyarokról már nem Rubik Ernő, vagy az Aranycsapat, hanem Morvai docensnő pártjának ordas eszméi ugranak be?

Még nem félnek a magyaroktól, de már csodálkoznak. Ha nem teszünk ellene, az ezernél is több évvel ezelőtti imádság hamarosan így hangzik majd: „A magyarok nyilasaitól ments meg Uram, minket“.

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata