Hagyjuk meg Szijjártót abban hitében, hogy a Nem tetszik a rendszer elnevezésű, október 23-i demonstráción a kormány mellett tüntettek az emberek. A miniszterelnök szóvivője ugyanis azt mondta a királyi televízióban, hogy nekik sem tetszik az, ami most van, ezért akarják megváltoztatni, és ő személy szerint örül annak, hogy az emberek is úgy látják, ahogyan ők.

Ne zökkentsük ki Szijjártót ebből a meggyőződéséből, mert még baja lesz belőle, és ha neki baja lesz, bajunk eshet nekünk is: csapkodni fog, kiabálni, törni-zúzni, kárt tenni másokban és önmagában. Az ilyenből még soha semmi jó nem származott.

Ha innen nézzük, nem volt igaza Kálmán Olgának, amikor az Egyenes beszéd című műsorban azt bizonygatta a miniszterelnök szóvivőjének, hogy a sok tízezer ember azért gyűlt össze a Szabad Sajtó útján, mert Orbánék rendszere nem tetszik nekik.

Nem tudhatjuk ugyanis, hogy Szijjártó idegrendszere mennyire érzékeny, bírja-e a gyűrődést a szóvivő úr, miként képes az ilyen vegzálásokat elviselni. Ne hozzuk hát ki a béketűrésből, ne akarjuk, hogy kimutassa a foga fehérjét, hagyjuk meg őt annak, ami: mosolygó, magát hülyének tettető, középkorú fiatalembernek.

Ha így vesszük, igaza volt Az Este című műsorban annak a mikrofonállványként funkcionáló sajtómunkás kollégának, aki szemrebbenés nélkül hallgatta végig Szijjártót. Meg sem próbált vele ellenkezni, eszébe nem jutott visszakérdezni. Körültekintőbben járt el, mint az örökké akadékoskodó, a kákán is csomót kereső Kálmán Olga, aki többször is azt mondta Szijjártónak: hát tényleg nem érti, hogy maguk ellen tüntettek az emberek?

Nem vezet az ilyen kekeckedés sehová: ha Szijjártó a tökön rúgásról azt gondolja, hogy baráti vállveregetés, az „Orbán takarodj” kórusról pedig azt,  hogy bíztatás a főnökének, akkor hagyjuk meg őt ebben a hitében.

Napóleonnal sem közlik az ápolók, hogy valójában nem így hívják.

És a miniszterelnököt sem kellene állandóan kényelmetlen helyzetbe hozni, van baja nélkülünk is, épp elég. Ha neki és famulusainak az a rögeszméjük, hogy elrugaszkodunk az euróövezettől, akkor kéretik ezt készpénznek venni. És ne vitatkozzunk azzal, hogy honnan fúj a szél: ha ő úgy gondolja, akkor hadd fújjon keletről. Mármint az ő szele. És azon se nyissunk velük vitát, hogy gyorsnaszád vagyunk-e az Európa nevű lomha tengerjáró mellett, ne kérdezzünk rá, hogy mit ért a Nyugat hanyatlásán, és igyekezzünk rezzenéstelen arcot vágni, amikor arról beszél, hogy Európa bennünket visszahúz.

Nem vezet ez semmi jóra, parttalan vita lehet belőle, anyázás, gyere ki a ház mögé.

És ha bárki prominensnek az a rögeszméje, hogy a megszorítás nem megszorítás, hagyjuk rá azt is. Még azt se kérdezzük meg tőle, ami gyakorló pszichológusok között alapvetés: akarsz róla beszélni?

Elmúlik majd ez is, ha máskor nem, 2014-ben bizonyára.

Várjunk türelemmel, míg elvonul a vihar, és megnyugszik a beteg.

Merüljünk le, és bekkeljük ki őket. És közben persze, pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen, építkezzünk a rombolás helyett: építsük ki a szabadság kis köreit.