Kedves Horvátország!

Köszöntünk benneteket a klubban, üdvözlünk az Európai Unióban.

Most még ti vagytok közöttünk a legvidámabb gyarmat, bizakodtok, mert azt hiszitek, hogy előttetek az élet. Mi magyarok, már tudjuk, hogy a szabadság helyett a gyarmati létet választottátok.

Bölcs vezéreink elmondják ezt nekünk naponta százszor. Másról sem beszélnek, minthogy levetjük a rabigát. A szabadságharcról szónokolnak, meg arról, hogy Európa hanyatlik, a Nyugat a végét járja, és Keletről fúj a szél.

Azerbajdzsán felől például baltákat hoz a jeges fuvallat.

Irigy ránk Európa, mert sikeresek vagyunk.

Mi magyarok, korábban azt hittük, jó dolog, hogy Unió tagjai lettünk. Balga módon abból indultunk ki, amit láttunk és tapasztaltunk. Szertenéztünk az országban, láttuk a táblákat mindenütt, hogy mi minden épült az Unió pénzén. Kedves Horvátország, ne essetek abba a hibába, mint mi: ne a saját szemeteknek higgyetek, hanem keressetek magatoknak ti is egy olyan vezetőt, aki elmagyarázza nektek, hogy mit láttok.

Gyarmat vagyunk, gyarmat lettünk újra. Rátok is ez a sors vár, ki lesztek zsákmányolva, le lesztek igázva. Egyetlen percig se feledjétek: az osztályharc fokozódik, és Amerikában verik a négereket.

Kedves Horvátország! Ne örüljetek, hanem szerveződjetek! Hozzatok létre szabadcsapatokat, nevezzétek őket Békemenetnek, vagy akármi másnak. Lényeg, hogy legalább olyan hülye hangzású legyen a név, mint a szocializmusban a békeharc. Vagy a békekölcsön, ami persze állami rablás volt, padláslesöprés. Ma nálunk ezt megvédésnek hívják.

Találjatok ki ti is ehhez hasonló baromságokat, hogyha majd eljön az ideje, készen álljatok a változásra. A Békemenetet lehetőleg az egypártrendszerben szocializálódott, az akkori rendszert belülről bomlasztó, utólag bátor emberekből verbuváljátok. Alkossatok új szavakat, és töltsétek meg ezeket új tartalommal, jelentéssel. Ha másként nem megy, gyakoroljátok a tükör előtt, mondjátok el naponta ezerszer: Horvátország jobban teljesít. Először valószínűleg nehéz lesz, de ne adjátok fel: ha kitartóan gyakoroltok, képesek lesztek röhögés nélkül elmondani ezt is.

Ne dőljetek be a brüsszeli maszlagnak, legyetek ti is olyanok, mint mi, magyarok. Mi ugyanis jól ismerjük a dakota közmondást, miszerint az igazán szabadságszerető népek nem tányérból, hanem tenyérből esznek.

Ha megfogadjátok a sok jó tanácsot, akkor idővel nálatok is lesznek nemzeti dohányboltok, és drága pénzen épülő stadionok. Ócsai lakópark, vak komondor, minden, amit csak akartok.
És nagyon vigyázzatok azzal a Cohn-Bendit nevű emberrel, mert lekiabálja a fejeteket. Felmossa veletek a padlót, mint tette azt a mi Kedves Vezetőnkkel. Arra a Reding nevű nőre sem árt odafigyelni, mert nagyon nem kedveli a szabadságszerető népeket. A Barroso nevű emberről nem is szólva: neki már az óvodában is rabiga volt a jele.

Nagyon veszélyesek ezek, egytől egyig. Mi már tudjuk, mert naponta tapasztaljuk.

Úgyhogy, kedves Horvátország, ne gyújtsatok örömtüzeket. Vegyétek el a pénzt az Uniótól, amennyit csak lehet, de közben tartsátok szárazon a puskaport.

Pávatáncos üdvözlettel:

Magyarország, született Magyar Köztársaság