Komolynak látszó, öltönyös férfiak láthatók a képen, egyedül a főszereplő hiányzik. Az, aki miatt ők most itt vannak.

Pénteken délelőtt készült a felvétel, a miniszterelnök dolgozószobájának előterében. A szereplőket nem kell bemutatni, ismerjük őket a hírekből: Varga Mihály, a miniszterelnökséget vezető államtitkár, Fellegi Tamás, tárca nélküli miniszter, az IMF-fel tárgyaló delegáció vezetője, Simor András a jegybank elnöke és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter.

Olyan a látvány, mintha egy Hitchcock-filmből vágtak volna ki egy kockát. Feszültség érződik a férfiakon, szorongás a szemlélőn. A Hitchcock filmekben nem az a legfélelmetesebb, amikor valami szörnyűség történik, hanem az, amikor még a történés előtt vagyunk. Amikor még csönd van, de mi nézők, tudjuk, hogy hamarosan történik valami. Valami, amiről hiába próbáljuk elképzelni, hogy milyen lehet, mert egészen más lesz, mint amire számítottunk.

Félelmetesebb, könyörtelenebb, kiszámíthatatlanabb.

Valami történik, ami rossz, valaki jön, aki bajt hoz.

Január 6-án délelőtt készült a felvétel, a Fitch aznap este jelentette be, hogy leminősítette Magyarországot. A három nagy hitelminősítő közül utolsóként. Amikor a fotó készült, a közvélemény még nem tudta, hogy immár 100 százalékosan bóvli lettünk - a képen szereplők már valószínűleg igen. De néhányan közülük biztosan - a hitelminősítők ugyanis egy nappal a nyilvános bejelentés előtt értesíteni szokták az érintett kormányokat.

Orbán tehát tudta, mi az, amiért összetrombitálta a prominenseket. Meg kell erősíteni a forintot, mondta a tanácskozást követő sajtótájékoztatón. És ennek érdekében a kormány kész együttműködni a Magyar Nemzeti Bankkal, támogatni annak elképzeléseit.

Akkor is, ha a jegybank elnökét Simor Andrásnak hívják.

Ez új, idáig másként volt, de jobb híján higgyük el, hogy mostantól így lesz. Szijjártó bocsánatot kér, amiért többször is offshore lovagnak nevezte Simort. Vagy egyszerűbb, ha letagadja. Cseh Tamással szólva: volt már ilyen, s lesz ilyen még.

Most pedig vegyük szemügyre a figurákat. Egyenként, érzelmek és indulatok nélkül. Mintha most látnánk őket először. Mintha nem tudnánk, hogy Matolcsy korábban kipaterolta, és hárombetűs szervezetnek nevezte az IMF-et. Mintha elfelejtettük volna, hogy Varga a svéd nyugdíjmodellt, mint a magyarok számára szóba jöhető opciót említette.

Varga Mihály karjai egymásba öltve, szeme a távolba néz. Talán már látja, hogyan lesz ennek vége. Az összeomlást, a Vezér bukását. Sokat sejtetően semmitmondó az arckifejezése. Állítólag hamarosan ő lesz Magyarország miniszterelnöke - nem az ellenzék fogja ugyanis elküldeni Orbánt, hanem a Fidesz maga.

Épp azért, hogy a többiek maradhassanak még valameddig.

Fellegi más tészta. Tanára volt Orbánéknak a szakkollégiumban - most egykori tanítványának a beosztottja. Tüntetően kinéz az ablakon, zsebre dugott kézzel, mintha itt sem lenne. Semmi köze az egészhez, kéretik őt békén hagyni.

Simor olyan, mint aki veszi a kabátját. Pedig még csak most érkezett. Úgy jön, mintha menne. Jól jött volna a kormánynak, ha meneszthette volna, de idáig nem sikerült távozásra bírni.

A negyedik fazon Matolcsy, az egykulcsos adórendszer atyja, Orbán Viktor jobb keze. Meg nem válna tőle, mondta a miniszterelnök. Bízik benne vakon. Matolcsy élvezi a bizalmát. Ennek ellenére, tisztességes bukméker nem fogadna arra, hogy a „Szent jobb” még a nyáron is miniszter marad.

A Láthatatlan Ember nincs a képen, ám, hogy a szelleme ott van, nehéz lenne letagadni.