Ezúttal nem a Sándor palota előtti tér volt a helyszín, mint annak idején a Magyar Gárda alakulásakor, s nem Wittner Mária vállalta a zászlósanya szerepét, hanem Kövér László felesége, a járási hivatalvezetővé frissiben kinevezett Bekk Mária.

Országgyűlési Őrségnek hívják a Kövér Gárdát, de ez csupán szerény és visszafogott megfogalmazása annak, hogy Kövér László és a Fidesz magánhadseregéről van szó. Igaz, a Kövér Gárda, legalábbis egyelőre, nem tervez látványos vonulásokat, beérik azzal is, ha szerényen, csupán a létezésükkel keltenek félelmet az emberekben.

A Kövér Gárda „kényszerítő eszközként testi kényszert, bilincset, vegyi eszközt, elektromos sokkoló eszközt, rendőrbotot, útzárat, megállásra kényszerítést, lőfegyvert a Rendőrségről szóló törvényben meghatározottak szerint alkalmazhat. Fokozott ellenőrzést hajthat végre. Ruházatot, csomagot és járművet átvizsgálhat. Felvilágosítás kérhet, biztonsági intézkedést foganatosíthat. Magánlakásban és közterületnek nem minősülő egyéb helyen intézkedhet. Képfelvételt, illetve hangfelvételt továbbá kép- és hangfelvételt készíthet, helyszínt biztosíthat, valamint személy- és létesítménybiztosítási intézkedést alkalmazhat..."

Régi igény lett elégítődött ki tehát a Kövér Gárda által, patetikusan fogalmazva azt is mondhatnánk, hogy a magyarság ezeréves álma teljesült végre valahára. A kormány minden igyekezete ellenére ugyanis még mindig nincs elegendő erőszakszervezet az országban, s bár vannak bíztató jelek, és látszik az előrelépés, sok még a teendő. Mert jó, hogy van a tízmilliárd forintnál is több pénzből gazdálkodó TEK, létezik a palotaőrség, működnek a közterületfelügyelők, a megnövekedett jogosultsággal rendelkező BKV ellenőrök, nem szólva a parkoló őrökről, és az iskolaőrökről, még mindig akadnak olyan területek, ahová az állam figyelő tekintete még csak alig, vagy egyáltalán nem ér el.

Márpedig egy magát fürge gyorsnaszádként meghatározó félázsiai demokráciában mindez elengedhetetlen.

A strandokon például még nem jelentek meg az állam egyenruhás emberei (nyilván csak idő kérdése) és a mozikban, valamint az éttermekben is hiába keressük őket. Nélkülük pedig, lássuk be, rendetlenség és káosz van a fejekben - a múltkor például voltam egy étteremben, ahol azt láttam, hogy, ahelyett, hogy egyféle ételt ettek volna, mindenki összevissza rendelt.

Talán, ha már létezne az Éttermi Őrsereg.

Vannak tehát még fehér foltok, és a Kövér Gárda megalakulásával csupán annyi történt, hogy ezek száma eggyel csökkent.

Kis lépés a magyaroknak, nagy lépés Kövér Lászlónak és a jogállamnak.

S bár a fentiekből kiderült, egyértelműen támogatjuk a most létrehozott újabb erőszakszervezetet, nem rejthetjük véka alá aggodalmainkat sem. Elvileg ugye az országgyűlés méltóságát hivatott őrizni ez az adófizetők pénzéből most életre hívott erőszakszervezet, ám azt is látnunk kell, hogy a parlament méltóságát alapvetően az ássa alá, hogy a kétharmados törvénygyár megszavaz mindent, amit, mint disznók elé a moslékot, eléjük löknek. És az sem tesz jót az országgyűlés tekintélyének, hogy sok, az ország jövőjét érintő jogszabályt, egyéni indítványként – értsd: senkivel sem egyeztetve – nyújtanak be a honatyáknak.

A felületes szemlélőben – és ilyenek vagyunk a legtöbben – az a kép kezd összeállni, hogy itt nem is a parlament méltóságának a megvédése a valódi cél, sokkal inkább a renitens képviselőket kívánja megrendszabályozni Kövér László és pártja. A fiatal demokraták – ez lenne ugye a Fidesz - azt szeretnék, ha a t. Házban nem hangzanának el oda nem illő szavak, kifejezések felszólalások.

Hogy mi az, ami illik az országgyűlésbe, és mi az, ami nem, azt Kövér László és pártja mondja meg.

Több részletkérdés tehát még homályos, ám annak már most is feltétel nélkül örülhetünk, hogy Kövér László immár hivatalosan is élet és halál ura, ráadásul fegyveres hatalommal is rendelkezik.

Remélhető, hogy lövetni nem fog – ha jók leszünk, és nem birizgáljuk a bajuszát, beéri kisebb testi sértésekkel, sokkolással, valamint nyolc napon belül gyógyuló kényszerítésekkel.