- Anyu, miért kiabál az a bácsi?

- Melyik bácsi, kicsim?

- Az ott, elől, amelyik a lukas zászló mellett áll.

- Nem lukas az a zászló, hanem lyukas.

- Jó, tudom, Anyu. De miért kiabál?

- Nem tudom, kicsim. Fogalmam sincs. Nem vagyunk egyformák.

- Karácsonykor is kiabál? Amikor otthon van a családjával? A Jézuskával is kiabál?

- Miért kiabálna karácsonykor a családjával? És főleg a Jézuskával? Honnan veszed ezt a butaságot? Miért kiabálna a bácsi karácsonykor a családjával?

- Mert a karácsony is ünnep. És most is ünnep van. Gondoltam, ha ezen az ünnepen kiabál, akkor lehet, hogy más ünnepeken is ezt csinálja.

- Nem tudom, kicsim. Karácsonykor még sosem láttam ezt a bácsit. De nem hinném, hogy olyankor kiabálna.

- Értem, Anyu. Akkor most biztosan mérges a bácsi.

- Miért lenne mérges, kicsim?

- Hadonászik a kezével, csapkod és grimaszol. Felidegesítették?

- Nem tudom, kicsim. Nem hinném, hogy valaki felbosszantotta.

- Akkor már tudom, hogy miért kiabál.

- Okos kislány vagy, kicsim. Miért kiabál?

- Valószínűleg elromlott a mikrofonja. És azt akarja, hogy itt a téren mindenki hallja, amit mond.

- Nem romlott el a mikrofonja, kicsim. Nagyon jó mikrofonjai vannak a bácsinak, és jól megfizetett technikai szakemberek állítják be a hangminőséget. Sokba kerül ez nekünk, de neki megéri. Úgyhogy, nem gondolnám, hogy ezért kiabál.

- Értem, Anyu. Akkor azt hiszem, tényleg rájöttem, hogy mi van.

- Mondtam, hogy okos kislány vagy, jól vág az eszed.

- Emlékszel arra a kutyára, amelyiket nyáron láttunk az üdülőben?

- Emlékszem, kicsim. Apró kis kutya volt, kedves.

- Igen, Anyu. És szinte sohasem ugatott, csak akkor, amikor nálánál nagyobb kutyákat látott. Még morgott is olyankor, mert azt hitte, hogy így nagyobbnak látszik. Félelmetesebbnek.

- Nagyon jó megfigyelő vagy, kicsim. De hogy jön ide az a kutya, amit nyáron láttál?

- Nem tudom, Anyu. Csak úgy, eszembe jutott... Te, Anyu, lehet, hogy az a bácsi, ott a lukas zászló előtt, fél valamitől?

- Nem lukas, kicsim. Lyukas.