A kereszténydemokraták készek a kormányzásra
Ülök a jól megérdemelt babérjaimon, körülöttem tikkadt szöcskenyájak legelésznek, és az elviselhetetlen rekkenőben azon agyalok, milyen karakán...
Ülök a jól megérdemelt babérjaimon, körülöttem tikkadt szöcskenyájak legelésznek, és az elviselhetetlen rekkenőben azon agyalok, milyen karakán ember a mi köztársasági elnökünk: nem csak, hogy aggályosnak tartja Horn Gyula kitüntetését, de mindezt ki is mondja, eszébe sem jut, hogy egy ennyire súlyos gondolatot akár el is titkolhatna a nemzet elől.
Ám mindez semmi ahhoz képest, hogy Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke a napokban bejelentette: pártja már most készen áll a kormányzásra. Vártuk már a megváltást jelentő mondatot, másból sem állt az életünk mostanában, félve lestük egymás arckifejezését: vajon mikor áll már elő Semjén úr a régóta esedékes bejelentéssel? Mert úgy kellett ez nekünk, mint egy falat kenyér, mint tikkadt földnek a hűsítő égi áldás.
Isten az atyám, én a magam részről soha nem kételkedtem abban, hogy Semjén úrék bármikor készen állnak arra, hogy átvegyék a mostani kormányzattól a stafétabotot. A múltkor mondtam is a feleségemnek: te, ne haragudj, hogy ilyennel zaklatlak, de nem-e tudnád (sic!) per momentán véletlenségből megmondani, mikor jelenti be Semjén, hogy készen állnak a kormányzásra? Sajnos, az asszony sem tudta, sőt, meglepve kellett tapasztalnom, hogy az emberek többsége is közönyösen állt a dologhoz. Bárkit is kérdeztem, a legtöbben azt válaszolták, hogy tudja a fene, meg hogy kik azok a kereszténydemokraták.
Amiben persze van valami, de rögtön hozzáteszem: egy nagyon komoly és igen jelentős pártról van szó. Ha például önállóan indultak volna a választásokon, kis szerencsével az egy százalékot is megközelítették volna – és e tény nagyságából az sem von le, hogy e megközelítés alulról lett volna esedékes. De léteznek még ennél mis optimistább jóslatok, miszerint ha Semjén úrék összefognak a Thürmer elvtársékkal, akkor a Munkáspárttal közösen akár kétszázaléknyi támogatót is szerezhetnek.
Mindegy, úgy látszik, valamiért most jött el az ideje, hogy Semjén Zsolt ezzel a bejelentéssel reményt adjon az elcsüggedt magyar millióknak. Mert az tény, hogy itt állunk a nemzethalál kapujában, és már csak néhány lépés választ el bennünket az apokalipszistől. Még egyszer, de most már tényleg utoljára, elmegyünk a tengerhez nyaralni, lecseréljük a régi autót, felújítjuk a házunkat és ötven milláért veszünk egy korszerűbb traktort. Utána meg, amint az jó magyar emberhez illik, megcselekedjük, amit megkövetel a haza, azaz Semjén Zsolt és pártja: kardunkba dőlve elpusztulunk. Mert csak ehhez értünk, az elpusztuláshoz. Nincs jövőképünk és ha lenne, azzal sem mennénk sokra, mert elcsakliznánk a kommunisták.
Semjén Zsoltról mostantól tehát tudjuk, hogy bármikor kész lenne kormányozni, és ezért nem lehet őt eléggé tisztelni. Még akkor is, ha vannak apró kis bökkenők. Ilyen például, hogy Semjén úr pártját a belátható jövőben senki normális ember nem fogja felkérni arra, hogy kormányozzon. Még egy autóbusz vezetését sem nagyon bíznák rájuk az emberek, csúcsforgalomban meg különösen nem. Semjén Zsolték, bármennyire is szomorú az ilyet bevallani, valójában a Fidesz hátán kapaszkodták be magukat a Parlamentbe, ott azután külön váltak, és most megpróbálnak úgy tenni, mintha lennének.
Ez, valljuk be, néha sikerül is nekik. Nem lenni sikerül - hanem úgy csinálni. Most például azt találták előterjeszteni, hogy milyen jó lenne, ha a nagy bevásárlóközpontok vasárnaponként zárva tartanának. Tényleg jó lenne, csak azt is jó lenne tudni, hogy kinek! A vásárlók bizonyára szeretnek nem vásárolni, egy csomó pénzt megspórolnának ezzel, és aki távol tartja magát a fogyasztás templomaitól, az bizonyára ennél nemesebb elfoglaltsággal üti agyon a szabadidejét.
Megértem én, hogy nem lehet mindig a népszerűséget hajhászni, mint ahogyan például a mostani kormány teszi a reformokkal. Kell valaki ebben a nagy morális mocsárban, aki nem csak a Kánaánt ígéri az embereknek, de igaz tökös magyar polgárhoz méltó módon a sarkára áll és úgy kiáltja bele a gyarló világba: vasárnap legyenek zárva az üzletek!
Semjén Zsolték ötlete nyitott kapukat dönget, a magyar társadalomban már régóta komoly problémát jelent, hogy az emberek minden szabadidejét elveszi a rengeteg vásárlás. Ezért nincs idejük templomba járni, vagy odahaza, a családi fészek meghitt melegében magukba szállva meditálni.
A bevásárló központok vasárnapi bezárására tett kezdeményezés vélhetően csak az első kísérlet, amelyet bizonyára több más hasonló ötlet is követ majd. Szerintem például a nagyon jó lenne, ha hétvégén a mozik sem nyitnának ki, nem is beszélve a televízióról. Semjén Zsolt is bizonyára emlékszik még azokra az időkre, amikor még csupán hetente kétszer lehetett tévét nézni, akkor is csak egyetlen csatornát: szerdánként szovjet filmeket adtak, vasárnap pedig műkorcsolyát – onnan tudjuk, hogy a svájci(?) versenyző, a kis Poetsch (ejtsd: Pöcs) tavaly óta milyen nagyot nőtt.
Azok voltak ám a daliás idők: az emberek egymást taposták a templomok bejárata előtt. S hiába nem nézte jó szemmel ezt a nagy igyekezetet a pártállam elnyomó gépezete, még Horn Gyula is tehetetlen volt velük szemben. Pedig, amint az széles köztársasági elnöki körökben köztudott, ő vezette 56-ban az összes szovjet tankot és még a vodkaivásban is segítette őket, csakhogy hamarabb ideérjenek az elnyomó seregek.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
