Menekülés a győzelembe - minden más út maga a halál. Mindent a szent célnak vetnek alá, ha a haza üdvéről van szó, semmi sem drága: a győzelem nem eszköz, hanem cél.

Virágozzék egy virág!

Nemrégiben egy igen ismert politológus azt kérdezte a kormányzásra (értsd: uralkodásra) készülő párt örök és megbonthatatlan vezetőjétől: Mondd Viktor, ha kormányra kerültök, tényleg akkora nagy tisztogatás lesz, mint amilyenről mindenki beszél?

- Á, dehogy. A nagyja már előtte meglesz – nyugtatta meg az érdeklődőt a Vezénylő Tábornok.

Az első eredményeket már tapasztalhattuk, a közszolgálati tévében javában tart a nagytakarítás, a pécsi víműveknél történtek miatt még a miniszterelnök is magyarázkodni kényszerült, a jövő évi pécsi kultúrális főváros megnyitóját a Fidesz-közeli Ezüsthajós Káel Csaba cége nyerte el.

Nyomulás az egyik oldalon, igazodás a másikon – minden szinten szinte mindenki.

Ebben a helyzetben miért éppen a tudomány bevehetetlennek hitt bástyái lennének kivételek? Az idei év végén tíz akadémiai kutatóintézet vezetőjének járt le a megbízatása. Hét esetben - egytől egyig reál intézetekről van szó - a váltás simán, különösebb viták nélkül zajlott, ám a politikához közelebbi,  „humán” helyeken már neccesebb, ami történik.

Pedig a kinevezések folyamata viszonylag egyszerű és átlátható: az igazgatói posztokra jelentkezők pályázatát a munkatársak mellett az Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsa (AKT) tagjai is véleményezik, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke e vélemények figyelembe vételével nevezi ki az intézmények igazgatóit.

Három „problémás” hely van csupán az Akadémián belül: a Szociológiai Intézet, ahol Tamás Pál a szakma jelöltje, a Politikatudományi Intézet, ahol Bayer József a régi-új várományos, valamint a Filozófia Intézet, ahol a munkatársak elsöprő többsége az eddigi igazgató-helyettest, Gábor Györgyöt tartja alkalmasnak az igazgató székre.

Ez is rendben lenne, a szakma döntött, mondhatnánk. Ám a jövő, amely már elkezdődött, nem lehet tekintettel a szakmai szempontokra.  A Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Pálinkás József, az Orbán-Torgyán kormány egykori oktatási minisztere rövid, ám annál hatékonyabb látogatást tett a véleményezésre jogosultak körében.

A látogatást követően az ott résztvevők közül többen finoman, de egyértelműen fogalmaztak: az elnök úr látogatása nem csupán szokatlan volt, de fura is egyben. Úgy tűnt, azért ment a tudományos élet kiválóságai közé, hogy befolyásolja a jelölteket. Vagyis, hogy finoman, de nyomatékosan érzékeltesse velük, hogy szakmai és egzisztenciális jövőjük szempontjából nem lenne haszontalan, ha mégsem az említett, amúgy kiváló kutatók kapnák az igazgatói megbízásokat, hanem mások.

Jelesül a Fideszhez közelebb álló illetők. Ez ugyanis az említett intézetek érdeke, továbbélésük biztosítéka.

A kísérlet sikerült: az AKT tagjai nem hiába kiváló koponyák, viszonylag gyorsan megértették az alig kódolt üzenetet. Tamás Pálnak, Bayer Józsefnek és Gábor Györgynek, hiába támogatja őket a munkásságukat ismerő kollégák zöme, jelen állás szerint nincs esélyük arra, hogy a jövőben ők vezessék az intézeteket.

Végleges döntés december 18-án. A jövő, mint írtuk, megint elkezdődött.

Ne legyenek illúzióink!

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata