Mindketten a budapesti Madách Imre Gimnáziumba jártunk, igaz, ő kettővel felettem.Már akkor nagyobb fiú volt, mint én, és ez így is maradt.

                    Nem ő hajlong, nem előtte hajlonganak

Először akkor kereszteztük egymás útját, amikor ugyanazon az iskolai irodalmi pályázaton indultunk. Lezsák első lett, én második, már akkor volt egy olyan sejtésem, hogy valamivel többre viszi nálam.
A harmadikként mögöttem végzett lány Leninről kanyarított esszét, én egy koromhoz képest is idétlennek mondható humoros versikével kápráztattam el a zsűrit, Lezsák pedig, legnagyobb sajnálatomra, nem tudom, mivel nyert.
Pedig jó lett volna tudni: évtizedekkel később, a rendszerváltozás hajnalán, amikor ő már az MDF elnöke volt, én meg az Elefánt névre hallgató szatirikus melléklet szerkesztője, a kor politikai divatjának szívesen közzétettem volna, miről írhatta nagynevű iskolatársam az irodalmi dolgozatát. (Máig azzal áltatom magam, hogy valamilyen vadul vonalas szöveget nyomott, és azzal lett első.)
Érettségi után aztán eltűnt a környékről – ha jól emlékszem a hozzánk nagyon közeli Dob utcában lakott – azt hallottam, hogy valami Isten háta mögötti helyre került képesítés nélküli tanítónak. Ebből az Isten háta mögötti településből lett azután Lakitelek – igaz, korábban is így hívták, legföljebb akkor még nem tudta senki, hogy van ilyen falu a térképen.
1987-ben egykori gimnáziumi iskolatársam házának udvarán megalakult a Magyar Demokrata Fórum. Ma már elképzelni is nehéz, milyen sokféle gondolat fért el a honvédségtől kölcsönzött sátor ponyvája alatt. Később valamiért „összement” a sátor, ki is retusálták a közös képről Pozsgay Imrét, nem illett oda, zsenánt lett, hogy ő is ott volt az alapítók között.
Húsz évvel később azután még ennél is nagyobb műtermi remeklés történt: már nem csak egy embert, de egy egész pártot sikerült kiretusálni a történelemből – a lakiteleki pártalapítás huszadik évfordulóján rendezett ünnepi összejövetelre a Magyar Demokrata Fórum egyetlen tagját sem hívták meg. Igaz, Lezsák ekkor már javában a Fidesz csapatában politizált.
Aztán még egyszer kereszteztük egymás útját. Szó szerinti keresztezésről volt szó. A Charta tüntetésről mentünk hazafelé, nem voltunk sokan, talán százezren, ha lehettünk, sikerült is némi kis riadalmat keltenünk az autósokban, pedig nem dobáltunk, nem gyújtogattunk, még azt sem mondtuk senkinek, hogy takarodjon! Békésen hömpölyögtünk, amikor az általunk létrehozott forgalmi dugóban észrevettük Lezsák autóját. Volt, aki beszólt neki valami vicceset, de még szóval sem bántotta se senki, pedig akkor ő és pártja voltak a mi első számú közellenségeink.
Más világ volt. Ma már, azt hiszem, visszasírjuk Lezsákékat - Semjén Zsolt mostani működéséhez képest angolkisasszonyok vasárnapi zsúrja volt, amit társaival akkoriban művelt.

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata