Lapértesülések szerint vagy egy hónapot feküdt Balogh Zsolt gyanúsított-tanú Nokia dobozos interjúja  a Magyar Nemzet szerkesztőinek fiókjában. A BKV volt megbízott igazgatója a többi között elmondta, hogy egy alkalommal Nokiás dobozban vitt Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettesnek 15 millió forintot.

Van ilyen, hogy egy cikk sokáig vár a megjelenésre. Nem lehet mindent azonnal közölni. A lapok tele vannak információkkal, se szeri, se száma az értesüléseknek, az oldalak pedig, ahogyan egykor az újságíróiskolák első óráin tanították, nincsenek gumiból.

Különösen a Magyar Nemzetre igaz ez, a laphoz gyakran esik be egy-egy kósza levél, dokumentum. Hol ügyészségi, hol meg bírósági iratok, de van hogy a rendőrséggel kapcsolatos bizalmas dokument landol az újság postaládájában.

Nincs ezzel semmi baj, az alapos tájékoztatás az alapja az információ. Utóbbinak pedig, akárcsak a pénznek, tudvalevőleg nincs szaga.

Valószínűleg hasonlóan hosszú ideig pihent a Vona Gábor titkos nemi életével foglalkozó nagy terjedelmű Magyar Hírlap cikk is. Pedig a magyar olvasó már ki van éhezve a honi politikusok szexbotrányaival kapcsolatos hírekre, nem kényeztetnek el bennünket e tekintetben: azt is mondhatnánk, hogy halmozottan hátrányos helyzetűek vagyunk. Míg az olasz kormány feje, Silvio Berlusconi rendre szállítja a nőügyeket az itáliai sajtómunkásoknak, így támogatva a honi médiaipart, addig a magyar olvasó kénytelen régi, évekkel ezelőtti ügyekkel beérni.

Kovács László elhíresült és hatalmas alsógatyájával például, amelyet egy elhagyott kedves mutatott fel annak idején vádló arccal a sajtónak. Vagy a magyarországi  polgári családmodell örökös idolja, Deutsch (Hol Für, Hol Meg Nem Für) Tamás, aki előbb egy kollegináját tette anyává, ott is hagyta érte a családját, majd visszament hozájuk, ám utólag ismét távozott a körükből  - most nem tudni hol van, valószínűleg, valahol Európában.

És ha nincs Jakab István, a magyar gazdák elsőszámú főembere, akkor ki tudja, mi lenne velünk! Jakab úr is szent ember, ráadásul még arra sincs szüksége, hogy maga felé hajoljon a keze. Még emlékszünk a két és fél évvel ezelőtti történetre, amikor azt üzente vidéken élő feleségének, hogy gyengélkedik, ezért nem megy haza, hanem a fővárosban lévő szolgálati lakásában tölti az éjszakát.

A feleség azonban aggódott az ő áldott jó emberéért, felkereste hát a szolgálati lakást, és mit ad isten, tényleg majdnem minden úgy volt, ahogyan azt Jakab úr mondta. Merthogy valóban az ágyat nyomta, azzal a kis kiegészítéssel, hogy nem egyedül, hanem egy nálánál, és a feleségénél mintegy negydszázaddal ifjabb kollegina tevékeny segedelmével.

Nagyjából ennyi, amit a magyar politikusok nőügyeiről tudni lehet. Köztünk szólva, nem sok. Pedig, mi magyarok ennél karakánabb, keményebb, kurucosabb nép vagyunk. Ahogyan a nóta mondja: Az a huszár, ki a szoknya alá nyúl.

Nos, a Magyar Hírlap által nemrégiben közzé tett, Vona Gábor Jobbik elnök szexuális szabaosságairól és kicsapongársait taglaló írás talán valamit javít a lesújtó képen. Van remény, mégsem vagyunk halvérű, teszetosza náció, s ránk is igaz az az alapvetés, hogy a világot három, magyarul egyformán „p” betűvel kezdődő dolog mozgatja: pénz, politika és a nő.

Hogy az információ mióta lapul az Orbán-közeli Széles Gábor lapjának szerkesztőségében, azt nem tudhatjuk. Lehet, hogy csak néhány napja kapták, és az sem kizárt, hogy már hónapokkal ezelőtt.

Ha hinni lehet a Magyar Hírlapnak, akkor Vona, családos emberként, pártjuk Pogácsás Mariann nevű képviselőjelöltjével is igen virulens szexuális kapvsolatot ápol. A lap az internetről még állítólagos levelezésüket is megszerezte – a forrást nyilván nyolcvan évre titkosítják – amelyből kiderül, hogy az új erő vezére férfierőben is bővelkedik. Még szerencse, hogy  – legalábbis a Magyar Hírlap értesülései szerint – a 24 éves korára kétgyermekes családanyaként funkcionáló Pogácsás Mariannak sem kell a szomszédba mennie egy kis nemi gerjedelemért. Mint Kiss Rozália álnéven írta, odavan Vona „luxustestéért”. Olyannyira, hogy még arra sincs szüksége, hogy a pártvezér hozzáérjen, egy pillantás is elég neki ahhoz, hogy a „cicijei megkeményedjenek és olyanok legyenek, mint új korukban”.

Vona és az érintett hölgy persze tagadnak, még az sem kizárt, hogy igazuk van.  Ráadásul ebben az ügyben nem a Jobbik főnökének a luxusteste az érdekes. Mégcsak nem is az, hogy párttársa már e „luxustest” látványától is elalél.

Hanem az, hogy egy ilyen cikk megjelenhetett. És az is persze, hogy éppen most jelent meg.

Nem tisztünk Vonát védeni: a módszer az, ami ellen minden tisztességes embernek tiltakoznia kell. A sajtónak – nem a Magyar Hírlapra gondolok – azon gyakorlata ellen kell szólni, hogy egy ilyen „csíny” után nem szedik izekre Széles Gábor lapját, nem kérdezik meg, honnan szerezte – állítólagos – információit.

Vona azt mondja, hogy néhány hónappal ezelőtt feltörték az egyik közösségi portélon lévő adatlapját, így küldhettek a nevében elektronikus leveleket. (Ezt követően törölte is onnan a profilját.)

Nem tudni, tényleg így történt-e, mindenesetre, nagyon életszerű.

Évekkel ezelőtt már megmutatta a Fidesz, hogy az igaz ügy érdekében még informatikusait is képes mozgósítani. Az akkori rivális, MSZP szerverét törték fel, és töltöttek le onnan 11 órán kertesztül adatokat. A tényt először tagadták, az újkori magyar demokrácia legnagyobb botrányáról beszéltek.

Majd mindent beismertek, és bocsánatot kértek.

Akkor az MSZP tűnt a fő riválisnak, most a Jobbik.

Van kérdés, elvtársak?

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata